Karácsony, csomag, várakozás

 Az évek során kialakultak nálunk is a karácsonyi szokások, hogy ki mikor hol van az ünnepek alatt. Ahogy sorban jöttek az unokák és anyukám itt hagyott minket, kicsit változott a műsor, de azért alapjaiban megmaradt.

Az idei év kicsit más, de mivel mi most estünk át a víruson, talán egy-két hónapra védve vagyunk, ezért nem nagyon változtatunk a megszokott renden. Elkezdtem sütni a sütiket, díszíteni a lakást, készülni az ünnepekre. Vásárolni minél kevesebbet megyünk, ha lehet kihagyjuk a tömeget, de persze nem mindig megoldható.

Sütöttünk bejglit a dédivel, én pedig kipróbáltam végre azt a sütit, amit anyukám minden karácsonykor megsütött, a diós kosárkát. Azért kezdtük el ilyen korán a sütögetést, mert most is küldtünk csomagot Londonba és azt akartuk, hogy ők is részesüljenek egy kis hazaiból. Közben a csomag már meg is érkezett, így náluk már karácsony van. 

Lassan bezár az iskola is, az óvoda már zárva sajnos a betegségek miatt, ezért a gyerekek is egyre többet vannak otthon. Mi is segítünk, hogy kicsit a szülőknek is legyen szabadideje. A gyerekek is nagyon aktívan készülnek, sok rajz, dísz, sütemény kerül ki a kezeik közül. Ők is várják már nagyon a karácsonyt.

 

Benedek angyala

Megküzdöttünk a Coviddal

A hosszú szünetnek az az egyszerű oka, hogy minket is utolért a Covid..Gyakorlatilag egy hónap majdnem eltelt azzal, hogy betegek voltunk, illetve próbáltunk erőt gyűjteni a vírus után. Nem volt egyszerű menet, ezt csak az érti, aki már tapasztalta. A férjem kezdte, belázasodott, köhögött, rá két napra én, de egész máshogyan. Nem éreztem a szagokat, ízeket és fájt a fejem. lehet, hogy kicsit kapart a torkom is, de ez nem volt jellemző. Reggel nem volt erőm felkelni, enni semmit, csak a hányinger és a gyengeség. Délutánra kicsit mindig jobban lettem és reggel kezdődött előlről az egész. Hogy mi volt a legrosszabb? A bizonytalanság, a tehetetlenség, hogy orvoshoz nem mehetsz, ha sikerül elérni telefonon, akkor már szerencséd van. Persze mindenki segítőkész volt, a gyerekeink bevásároltak.Állandó kapcsolatban voltunk és tartották bennünk a lelket. Sokan hívtak, érdeklődtek, persze volt, hogy nem volt erőm még erre sem. Rendeltünk egy adag ebédet, amit négy napig ettünk, aztán kidobtuk. Minden reggel úgy éreztem, mint ha valamilyen méreg lenne a számban, gyomromban, ami nem oda való. nagyon rossz volt. Egy hét után jöttek ki tesztelni, onnantól legalább már biztos volt, hogy mi a bajunk, bár addig is sejtettük. Aztán én kezdtem kicsit jobban lenni, de a férjem még nem. Éjszaka aludt, de reggel nagyon köhögött, estére felment a láza, gyenge volt. Onnantól már csak azon izgultam, hogy ne kelljen kórházba mennie. Aztán jött egy rossz hír, hogy egy ismerős meghalt Covidban. Ez volt a mélypont. De már jól vagyunk, lassan egy hónapja, de már kimehetünk. Az első séták nagyon fárasztóak voltak, de most már visszatér az erőnk lassan. Most kb. három hónapig védettek vagyunk. És aztán mi lesz, ki tudja.

Kirándulás a velencei hegységben

Szerencsére hét végére jobban lettem, az idő is jónak ígérkezett, ezért elhatároztuk, hogy kicsit megpróbálunk kirándulni. Már elég régen voltunk, sajnos egyre kevesebb az időnk. Ilyen szempontból talán nem egyszerű, ha az embernek van egy telke, mert az nagyon sok elfoglaltságot ad az örömök mellett. 

 Így aztán elővettem a szekrényből a botomat, amit még jó pár éve Mari barátnőmtől kaptam és régóta pihen a szekrényben. Korán keltünk, a vonattal elmentünk Székesfehérvárig és kicsit el is keseredtünk, mert a beígért szép idő helyett jó nagy köd volt. Innen busszal mentünk fel Csaláig. Itt van egy nagyon szép kastély, sajnos elég elhanyagolt állapotban. Magánterületen van, de azért bemerészkedtünk és nem is találkoztunk senkivel, csak a köd kísért továbbra is. Aztán lassan- lassan feloszlott a köd, még a nap is kisütött és egyre több emberrel találkoztunk az út során. Főleg kirándulni és ládát keresni mentünk/Geocassing/, de mivel nagyon szép gombákat láttunk út közben, ezért begyűjtöttünk abból is egy jó szatyorral. Mivel nem vagyunk nagy gombások, ezért igyekeztünk egyfajta gombát gyűjteni, amit őzlábgombának gondoltunk. 

Az ingóköveknél már nagyon sok túrázóval találkoztunk. Lesétáltunk Pákozdig, itt egy büfében nagyon finom rántott halat és halászlét ettünk. Aztán a Gábor cukrászdában kávéztunk és sütiztünk, ami már másodszor okozott nagyon kellemes meglepetést. Innen már csak lebuszoztunk Kápolnásnyékre és innen haza.Szép nap volt. A gombával még volt egy kis élményünk. Mindenképpen meg akartam mutatni gombavizsgálónak, mert még nagyon rutintalanok vagyunk, de a lőrinci piacon nem sikerült, így a Vásárcsarnokban sikerült megnézetnem. Kiderült mind jó, így otthon kirántottuk és nagyon finom ebéd lett belőle. Ezentúl jobban figyelünk a lábunk elé, ha kirándulni megyünk.

A csalai kastély még ködben

 

Kis pihenő egy csoda szép helyen

A kockakő az egyik ingókő

Sorakoznak a gombák

Készül a rántott gomba

Betegség, vírus és egyéb bizonytalanságok

Tavasz óta már a második alkalommal fordul elő velem, hogy betegnek érzem magam. Annak idején, még áprilisban meg voltam győződve róla, hogy elkaptam a vírust, mert nagyon ledöntött a lábamról. Igaz, hogy semmi olyan tünetem nem volt, amit akkor mondtak, láz, köhögés, fulladás, stb. de nem volt semmi erőm, a vérnyomásom ugrált össze-vissza, nagyon nem volt étvágyam napokig. Ha bevettem egy D vitamint, akkor jobban éreztem magam. Most szinte ugyanaz ismétlődött meg, csak azóta már a tünetek is sokkal változatosabbak lettek. Nekem ugyanúgy kezdődött rosszulléttel, vérnyomás emelkedéssel, hányingerrel, étvágytalansággal. Ja, és tavasz óta zúg a fülem is, ma már ez is a tünetek közé tartozik. Hát így most már tényleg nem tudom, hogy mi is lehet a bajom. Csak remélem, hogy ez is elmúlik majd magától.

2020. október 13., kedd

Ismerkedés egy új technikával

Ma délelőtt pár anyukával összejöttünk, hogy tanuljunk valami újat. Persze nem mindenki volt ebben kezdő, én is készítettem már régebben gyaplyúból babát, de ez most más. A nemezelés nem a kedvencem, eddig nem volt sikerélményem benne. Ezt úgy hívják, hogy tűnemezelés. Nagyon izgalmas, egy nagy tűvel kell szurkálni a babát, hogy összeálljon a kellő formára. Nem egyszerű, de a végén mindenkinek sikerült egy elfogadható babát létrehozni. Én nem voltam túl bizakodó, ezért nagyon örültem az eredménynek. Végül sikerrel zárult a nap, mindenki elégedett volt.

2020. október 6., kedd

Velence ősszel

Sajnos mostanában elég nehezen jutunk le Velencére. Sok aprogram, elkezdődött az iskola, óvoda. Nekem pedig ez az időszak a kedvencem. Amikor a strandolók már nem jönnek, csak a helyiek és néhány kiránduló látogat le a tópartra. Mivel sikerült mostanára beszerezni mindenkinek egy biciklit és a szállítást is megoldani, ez a hét vége volt az első, hogy le tudtunk menni együtt a tóhoz biciklivel. Eddig mindig csak egyedül kerekeztem le a partra. Mennyivel másabb így. Azért vannak még nehézségek, de már így is nagyszerű volt ez a rövid kis kirándulás. Alig várom, hogy hosszabb utakra is el tudjunk menni a gyerekekkel. Annyira szép volt a tó, a naplemente, a víz, a hattyúk, csak ámuldoztunk. Még az sem tudta elvenni a kedvünket, hogy egy sima lángos 700 forint és egy gombóc fagyi 300. Ez van, sajnos ezen nem tudunk változtatni. Ritkán azért még ez is belefér. Csak legyen még sok ilyen szép őszi nap és tudjunk menni.

2020. szeptember 21., hétfő

Kulturális Örökség Napjai Városnézés Budapesten

Egy kávéval kezdtük a sétát

 Ez a mostani persze nem olyan volt mint az eddigiek. A programok is kicsit mások voltak és  az sem volt mindegy, hogy egy három órás városnézést maszkban kellett végigcsinálni. Szerencsére sokat voltunk a szabadban, így Misi is elég jól bírta.

Egyébként a színvonal most is nagyon jó volt, mint eddig mindig. Szombaton a belvárosi sétán a Parlament és környékét néztük meg és jártunk egy magán galériában, ami nagyon érdekes volt. 

Vasárnap a Pál utcai fiúk nyomában több, mint három órát sétáltunk. Rengeteg információt kaptunk, az idegenvezetők nagyon felkészültek voltak, de ez már egy kicsit hosszú volt, jól el is fáradtunk. No és persze a maszk sem volt épp kellemes, de azért nem bántuk meg. 

Végigjártuk azokat az utcákat, ahol a regény szereplői megfordulhattak, illetve az íróról is sok érdekeset megtudhattunk.

Kicsit azért meglepett, hogy a szobor környéke ennyire elhanyagolt, azért kicsit jobban rendben tarthatnák, főleg, hogy elmondták a külföldieket is nagyon érdekli a történet, szívesen fotózkodnak itt.

 

 

Jó látni, ahogy fejlődik a Józsefváros

2020. szeptember 15., kedd

Szabadulás a karanténból

A mai nappal szabadnak nyilvánítottak minket. Nem tudom ki hogy van vele, nekem nagyon nagy kihívás volt ez a karantén. Tudtuk jól, hogy ez vár ránk, de ez a sok bizonytalanság azért kicsit megviselt minket.Mégis azt mondom, hogy megérte.

10 napot töltöttünk kint Angliában, a lányunkkal és családjával. Nagyon jó volt velük lenni ebben a zűrzavaros időben, mikor senki nem tudja, hogy mi lesz még. Együtt elmentünk kicsit a tengerhez, az unokákkal voltunk, élveztük a társaságukat, a velük töltött időt. Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, volt vagy 20 fok, de a hely csodálatos volt, sokat sétáltunk, kirándultunk, játszótereztünk.
A gyerekek önfeledten pancsoltak a jeges vízben, mi a partról csak aggódva figyeltük őket. Hiába, nem nekünk való ez a hőmérséklet.

Londonban is jártunk több parkban, most is megállapítottam, hogy milyen szerencsések, mekkora területek állnak a gyerekek rendelkezésére, hogy fussanak, kerékpározzanak, mozogjanak.
Igen, ott is van vírus, de valahogy mintha komolyabban is vennék. A buszra nem szállhat fel 30 embernél több, nem ülhetsz idegenek mellé, az ülések egy része le van ragasztva, maszk nélkül senkit nem láttam. Mindenhol fertőtlenítenek, a csapból nem folynak a vizek és a szökőkutak sem működnek.

A repülőtéren is nagy szigorúság volt. Nem működtek a kávézók sem, kevés bolt volt nyitva, mindenhol kézfertőtlenítők.
A repülőn is kevesen voltunk, se mellettünk, se előttünk nem ült senki.
Hazaértünk. Egy fél gépre való utas. Négy ablaknál sorban állás, kb. másfél óra. Főleg a külföldi utasokkal volt gond, talán a nyelv miatt? Senki nem értette. Végre sorra kerülünk, kitöltjük a papírokat, mehetünk karanténba. Szerencsére választhattuk a telket, így Velence mellett döntöttünk. Ja, persze a papírt mindenki ugyanazzal a tollal tölti ki, írja alá.

Gyorsan haza a busszal, aztán csomagok le, csomagok föl, irány a vonat, utazunk Velencére. A kapura kiragasztjuk a papírt, innentől karantén. Másnap reggel már ott vannak a rendőrök és ez így megy minden egyes nap. Legalább ők megkérdezik, hogy minden rendben van -e. Rendesek voltak, nem lehet rájuk panasz.

Szerencsére van Tesco, aki szállít házhoz, így elvoltunk. Megmondom őszintén, nem volt könnyű. Tapasztalatnak is jó volt, melyik ember hogy viszonyul a helyzethez, de ezt majd máskor.
Lényeg, hogy letelt és mától szabadság van. Már amilyen, de mégiscsak szabadság.

2020. augusztus 17., hétfő

Mindenki utazik

Mi még csak készülődünk és izgulunk, hogy el tudunk -e menni és ott mi lesz, ha kiérünk. Beáék most jöttek haza Olaszországból és oda- vissza beugrottak Kooperbe, amiért nagyon irigyek vagyunk rájuk. Persze Olaszország is nagyon jó volt, a Garda tóhoz közel laktak egy kölcsön házban, míg a tulajdonosok elmentek Horvátországba nyaralni.
Mindenhonnan azt hallani, hogy maradj itthon, nyaralj itthon, de akinek kint él a családja az nem csak a nyaralás miatt utazik, hanem azért, hogy legalább egy évben egyszer együtt lehessenek. Nehéz dönteni, hogy mi lenne a helyes, de mivel senki nem tudja, hogy mikor lesz ennek vége, vagy vége lesz -e egyáltalán és visszaáll -e még a régi életünk, ezért úgy döntöttünk, hogy megyünk. A hazajövetel lesz izgalmas, mert elvileg karanténba kell mennünk, majd addig még kiderül mi lesz.



Nagy izgalommal kellene várnunk az iskolát, mert Benedek most megy elsőbe és izgulunk is, de most leginkább azért, hogy elkezdődik -e az iskola, vagy marad az itthon tanulás, ami nem lenne jó.
A hét végén kirándultunk Szegedre, ami most is nagyon tetszett, főleg a Füvészkert és a lótuszvirágok, de az egész város szép, élhető, szépülő.
Ettünk egy isteni halászlét, beszélgettünk a helyiekkel egy kis kocsmában, jó volt, sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.


Igen, itthon is vannak szép helyek és nem csak a Balaton, de nekünk London a második otthonunk azért, mert ott él az egyik gyerekünk és ott vannak az unokáink


.

2020. augusztus 11., kedd

Születésnapok

Marci és Benedek

Most 4 éve mentem nyugdíjba. Részben azért, mert egyszerre vártunk két unokát is, az egyiket itt Budapesten, a másikat Londonban. Mivel már nem dolgoztam, kimentem júliusban Henihez, hogy segítsek neki, ha megszületik a baba. Az élet persze felülírta a terveket, mert elsőnek Marci született meg Budapesten, akinek a születésénél így nem voltam jelen, Londonban viszont nem siettették a szülést, így majdnem lekéstem Somiról, aki az utolsó napon volt csak hajlandó megszületni. Így éppen csak beszaladtunk a kórházba megnézni őt, aztán irány a reptér.
Ez már négy éve történt, azóta megnőttek mindketten.
Most hét végén Marci szülinapját ünnepeltük a pályán egy nagy gyerekcsapattal. Szerencsére a délelőtti eső után jó idő lett, így jól sikerült a parti, a sok gyerek jól érezte magát és a felnőttek is.
Somi szülinapján most nem voltunk ott, de remélem, hogy hamarosan találkozunk és bepótoljuk az ünneplést, ha a vírus is úgy akarja. Rajtunk nem fog múlni, a repülőjegyünk már megvan, majd meglátjuk mi lesz.

2020. július 9., csütörtök

Csak egy hét vége

Szombaton Benedek elköszönt az ovitól. Ez most kicsit más volt mint szokott lenni, de azért ez is egy fontos esemény  és jó volt látni, hogy menyire hiányoztak egymásnak a barátok, hogy tudtak örülni, önfeledten játszani egymással. Persze hiába volt 5 órakor, iszonyú meleg volt és rengeteg szúnyog.

Vasárnap a két nagyobbat levittem Velencére, hogy anyukájuk is tudjon kicsit pihenni. Szerencsére mindig örömmel jönnek velem. A kertben jókat játszottak, este pedig elindultunk a tóhoz, gondoltuk hat óra után már mindenki hazament.
Hát, nem. 7-re értünk le, azt a tömeget, ami ott volt, elképzelni sem tudom mi lehetett itt nap közben.
A tó vize is nagyon alacsony, úgy látszik hiába esett a sok eső, nem segített.


 A gyerekek nagyon élvezték a fürdést, alig akartak kijönni, pedig olyan volt a víz, mint egy pocsolya.
Ettünk egy lángost, ami nagyon drága, de legalább jó, igaz egy fél órát kellett rá várni.

Megint elhatároztam, hogy hét végén soha többet nem jövünk a tó közelébe, maradunk a kertben.

2020. június 23., kedd

Hosszú hétvége Baján

Egy kicsit kiszabadulva Budapestről a gyerekekkel együtt elmentünk Bajára. Foglaltunk szállást egy panzióban és elindultunk, hogy felfedezzük a környéket. Amikor megérkeztünk, nagyon tetszett a környék, a város és a Vizafogó panzió is.
Minden alkalommal elcsodálkozom, hogy a vidéki városok mennyire sokat fejlődtek, mennyivel élhetőbbek, mint Budapest. A panzióban is mindenki nagyon kedves volt, a hely pedig pihenésre tökéletes gyerekekkel is.
Az időjárás persze itt sem volt más, mint máshol, többször is megtréfált minket az eső, a szél. Egyik nap hőség, másik nap hideg, de azért mindig kihasználtuk a szabadban tölthető időt egészen sötétedésig.
Megnéztük a várost, kirándultunk a Gemenci erdőben kisvasúttal, a Sugovica parton ugyan fürödni nem sikerült csak az esőben, de a gyerekek nagyon élvezték a horgászást, a játszóteret, a sétálást a vízben.
A panzióban nagyon finomakat ettünk, tökéletes kiszolgálást kaptunk, megkóstoltuk a híres bajai halászlét is.
Az időjárás ellenére nagyon jól éreztük magunkat a városban, a fiúk sírva köszöntek el a játszótértől, mikor haza kellett jönni.
Jó volna ide még visszatérni, talán még fürödni is tudnánk ezen a szép helyen.

Séta a Sugovica partján

Egy kis esti horgászás

Panzió a vízparton

Bajai séta

Indul a vonat

2020. június 3., szerda

Kis kirándulás a Büdi tóhoz

A XVIII. kerületben van egy nagyon jó kis hely, amit Büdi tónak neveznek, nem tudom, hogy ez -e a hivatalos neve. Közel van, a gyerekek biciklivel, rollerrel is meg tudják közelíteni és sétával sincs messze. Valamikor a hőerőműhöz tartozott, nem tudom most is oda tartozik -e, de szépen rendbe van tartva, vannak padok, kerékpárút, futópálya és víz kacsákkal, halakkal.
Mivel most éppen Pesten vagyunk, ma ide kirándultunk el délelőtt a fiúkkal. Bár most is keringtek felettünk a felhők, de az esőt szerencsésen megúsztuk. Etettünk kacsákat, hallottuk a békákat kuruttyolni, a fiúk bicóztak, rollereztek, jó program volt.
Ebédre már haza is értünk.
Több ilyen helyre lenne szükség a városban, ahová csak így ki lehet menni a gyerekekkel kicsit sétálni, biciklizni. Egy kis oázis egy lakótelep közepén.

2020. május 18., hétfő

Nyitás, szabadság kérdésekkel

Hétfőtől elvileg lazulnak a szabályok, igaz Budapesten még nem annyira, de vidéken már lehet menni mindenfelé. Nekem már nagyon hiányzott, most mégis kicsit bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy azért továbbra is marad a fegyelmezettség és nem leszünk meggondolatlanok.
Részemről igyekeztem betartani a szabályokat, igaz, hogy mi a családdal együtt voltunk, még a dédit is levittük magunkkal Velencére, de a kertből nem nagyon mentünk ki és Pesten is igyekeztünk kesztyűben, maszkban közlekedni. Úgy látom, hogy a többi ember is odafigyel és nem felelőtlenek.
Jó lenne, ha már megszűnne ez a járvány, nekem főleg a múzeumok hiányoznak, a gyerekeknek az óvoda, a többi gyerek, a társaság.
Londonban még most is rosszabb a helyzet, Heniék még mindig be vannak zárva a lakásba, bár a ház elé már ők is lemerészkedtek a fűbe.

Legyen már vége!

2020. május 12., kedd

Újra itthon

Egyelőre csak pár napra, de hazajöttünk Pestre. Mindenkinek sokféle elintéznivalója volt, ami miatt haza kellett jönni.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekek, akik imádnak itt lenni, az egy hónap után már vágytak haza a lakásba, a játékaikhoz, a szobájukba. Egyelőre, vasárnap óta vagyunk itthon, nagyon élvezik az otthon létet, nem tudom meddig fog ez tartani.
Velencén kicsit szabadabban éltünk, mint itthon. Igyekeztünk minden nap biciklizni, vagy sétálni a közelben, de amúgy is kora reggeltől sötétedésig a szabadban voltunk. Este soha nem kellett altatni őket, minden nap nagyon elfáradtak.
Érdekes volt figyelni őket, hogy mennyire leutánozzák a felnőttek minden tevékenységét.
Mikor bútort szereltek a felnőttek, másnap Ikeásat játszottak, bútort adtak ki a raktárból, szereltek, mértek. Máskor biciklit szereltek, ahogy azt a papától látták.
A nagy megtanította a kicsit fára mászni és már a legkisebb is fel tud menni a hajóra, aminek mi persze annyira nem örültünk, mert állandó készenlétet igényelt.
Hét közben csak ketten voltunk Beával a három gyerekkel, elég volt őket kiszolgálni, mindenki igényeit kielégíteni, de azért nagyon nagy nyugalomban teltek a napok, kisebb -nagyobb vitáktól eltekintve.
Szerencsére találtunk egy céget Velencén, akik házhoz szállítják a zöldséget, jött a fagyis autó, így minden napra jutott valami esemény, ha más nem, legalább a kukásautó.
Velünk szemben építkezés folyik, ami a fiúknak szintén nagyon érdekes.
Azért időnként hiányzik nekik az óvoda, a többi gyerek, remélem hamarosan visszatérünk a normális életbe, ha hálásak is vagyunk azért, hogy legalább együtt lehetünk.

Esti mesenézés papával és Micivel

Kerten belüli programok

A legjobb a sarazás

Egy kis szabadság

2020. április 23., csütörtök

Velencén, karanténban három gyerekkel

Leköltöztünk, bezárkóztunk és csak a legszükségesebb dolgokért mentünk ki a kertből. Nagyon jó volt végre kiszabadulni a lakásból, szerencsére az idő is egyre jobb lett, bár a reggelek még kicsit hűvösek. A gyerekeket nagyon nehéz reggel bent tartani, mivel már hatkor kelnek, legalább 7 fél 8-ig próbáljuk húzni az időt, hogy ne verjék fel az egész utcát.
Onnan kezdve aztán estig be sem lehet őket hozni a kertből, hat körül fürdés és 7 után már általában alvás. Nagyon el tudnak fáradni.
Azt látom, hogy Velencén nincs valami nagy pánik. Mindenki éli az életét, mint ha mi sem történt volna, velünk szemben folyik az építkezés, bicikliznek, kutyát sétáltatnak, sétálnak, nagyon nehéz megmagyarázni a gyerekeknek, hogy ők nem mehetnek ki az utcára, míg a többi gyerek kint van.
Közben meg dolgozunk, építjük, szépítjük a kertet, magas ágyást építünk, főleg Beáék, én csak a kiszolgáló személyzet vagyok, meg figyelek a gyerekekre.
A szobákat is lassan szépítjük, parkettázunk, új szekrényt vettünk, már csak az átpakolás van hátra. Ha már ennyi szabadidőnk van, akkor legalább csináljuk, amit lehet. Most egy napra hazajöttünk, kicsit ruhát cserélni, mosni, felpakolni, aztán holnap indulás vissza.
Londonban is hasonló a helyzet, de már Heniék is nehezen viselik a bezártságot, ők is lemennek egy kicsit a ház elé a fűbe.

Sikerült még látni, ahogy nyílnak a tulipánok

Mindenki alkot valamit

Dolgos kezek

Egy darabig vita nélkül is megy a játék

2020. április 6., hétfő

Még mindig bezárva

Az itthoni lakás már kezd nagyon szűk lenni, de főleg a gyerekeknek. Amúgy meg Velencén is sok teendőnk lenne, ezért készülünk lemenni. Ez sok előkészületet igényel.
Eleve nem férünk be az autóba egyszerre, ezért csak két részletben tudunk lemenni és az a sok minden, amit ilyenkor tavasszal le kell vinni. Nem lesz egyszerű, de azt gondolom, most talán jobb lesz elmenni Pestről, a gyerekeknek is jobb lesz a kertben, mint a lakásban.
Nem látjuk még ennek a járványnak a végét, senki nem tudja mi lesz, hogy fogunk megbirkózni vele.
Az idő kezd javulni, remélem most már kint lehet lenni a szabadban nap közben, menni persze ott sem lehet sehova, de mégiscsak szabadabb, mint a lakás.
Ja, amúgy mind a három fiú bárányhimlős. Csak hogy ne legyen egyszerű az élet.

Remélem azért idén is lesz kedvünk ilyen szép tojásokat festeni