Újból utazunk, ráadásul elég hosszú időre. Az utat most is vonattal tesszük meg, legalábbis egy nagy részét. Franciaország nagyon bejött decemberben, de most délre, a tengerhez szeretnénk menni. Talán már jó idő lesz, de legalább szép tavasz, ha nem is várható olyan nagyon meleg. Nagy terveink vannak, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg belőlük.
Innen repülővel megyünk át Londonba, hogy ott is eltöltsünk egy kis időt Heniékkel. Biztos jól fogjuk érezni magunkat, mert már nagyon hiányoznak, de rengeteg dolgot kell megoldani, ha ilyen hosszú útra indul az ember.
Itt van a mama, aki 87 éves és egyre kevésbé lehet magára hagyni. Itt van a cicánk, akit már leköltöztettünk Velencére, de a szomszéd néni, aki szintén elég idős, már nem mindig van lent a telken. Rá mindig rá tudtuk bízni. Itt van a kert, ahol már elültettük a palántákat, minden nagyon szép, de ha nem lesz aki meglocsolja nem is lesz belőle semmi.
Az itthoni virágaim is gondozásra szorulnának, remélem, hogy bírják majd nélkülem is. Beáékra bízom őket. Itt vannak ők is, a három gyerekkel, a sokféle programmal, de ügyesek ők, biztos ezt is megoldják.
Mi pedig már csak a csomagolás gondjával kell, hogy megküzdjünk, ami szintén nem egyszerű, részben a repülő, részben az idő miatt. Dél Franciaországban talán már jó idő van, de London mindig kiszámíthatatlan.
 |
| Micike a házőrző cica |
 |
| Megszállták a cseresznyefát |
