Egy laza hét vége

Erre a hét végére nem terveztünk semmit, no jó, a szokásos szombat reggeli piac kivételével. Piacozás közben Bea szólt, hogy nem hagyhatnák -e itt a gyerekeket, míg elmennek vásárolni. Hát miért is ne? Csak akkor át kell gondolni, hogy mit is főzzünk, mert akkor már itt is ebédelnek, meg itt is reggeliznek. Persze megoldottuk és nagyon jól zajlott az egész nap, sőt Benedek úgy döntött, hogy itt is alszik nálunk. Jól telt az este, sok mesével, az ágyban beszélgetéssel. Arról meséltem neki, hogy milyen volt ez a szoba, mikor még anyukája volt kicsi. El sem akart aludni. Mama, még beszélgessünk, mondta.

Vasárnap délre vittük haza, még beiktattunk egy bevásárlós programot is előtte. Sokat gyalogoltunk, játszótereztünk, remélem jól lefárasztottuk.

Utazás a föld körül 15 / visszaemlékezés a nyárra/ Indulás hazafelé

A szokásos kora reggeli kelés, kulcs leadás, séta a buszpályaudvarra, ami persze még zárva, mert 6 órakor indul a buszunk.. Az utcák most is üresek, de a nap már erősen süt ilyen korai órán is és kellemes meleg is van. Újból ámulok, hogy a buszpályaudvar, ami ugyan ezen a korai órán még nincs nyitva, de a környezete tiszta, rendezett, az ott tartózkodó hajléktalan ellenére sehol egy eldobott papír, egy cigarettacsikk, még mindig nem tudom megszokni.
Megérkezik a buszunk is, most nem luxus, csak egy sima busz, ami nem lett volna baj, de az előttem ülő utas hátradönti az ülését és egész úton alszik, ez így nem annyira kényelmes. Ez sajnos egy elég hosszú út, majdnem délig tart, de hát nincs mit tenni, bírni kell. Én persze nem birok aludni.
Szerencsére többször is megállunk út közben kicsit kinyújtózni, egy-egy rövid időre. Dél körül érünk Rigába, ahol van kb. 2 óránk, így be is adjuk a csomagokat a megőrzőbe, hogy ne kelljen cipelni és még egyszer körbejárjuk a piacot, ami most is nagyon tetszik. Szerencsére nyitva találjuk azt a pékséget, amit már első nap kinéztem így veszünk egy kis útravalót. Sajnos a nagy bográcsban az ebéd még nincs kész, ezért azt nem sikerül kipróbálni, pedig nagyon izgatja a fantáziánkat. Még egy gyors pillantás a fantasztikus rigai piacra, aztán már indul is a busz tovább.
 Kicsi késéssel indul, ezért izgulunk is, mert a csatlakozásra csak 40 percünk lesz. Megérkezik az emeletes busz és felszállunk rá. Ez már kényelmesebb. Szerencsére a busz száguld velünk, így simán el is érjük a vonatunkat. Már kicsit unjuk a buszt, ezért egész felüdülés a vonat.
este 9 körül érünk Byalistockba.
A szállásunk egy diákotthonban van, nagyon egyszerű, de tiszta, kényelmes és közel van a vasúthoz. Kell ennél több? Itt már kicsit rosszabb az idő, esik az eső, de azért gyorsan elszaladunk a közértbe és mivel az utolsó helyen, ahol vásárolni akartunk, Klaipedán az áruházban vasárnap nem adtak alkoholt, ezért Józsi már nagyon megszomjazott egy sörre. Itt szerencsére már nincs ilyen gond, van sör és minden egyéb, ami kell. 
Vacsorázunk és gyorsan le is fekszünk, ez után a hosszú és utazással teli nap után. Most már hazafelé tartunk, elértük Lengyelországot.

Tartu, buszpályaudvar

Bőség a rigai piacon

Készül az ebéd, de már nincs időnk megvárni

kenyerünkre várva

Téli kirándulás

Szerencsére még maradt egy kis hó a hét végére, ezért úgy döntöttünk, hogy elvisszük a gyerkőcöket szánkózni egy kicsit ma délelőtt. izgatottan készülődtek, imádják a vonatozást, legszívesebben mindenhová vonattal mennének.
A pesti utcákon nem nagyon volt már hó, de azért a buszmegállóig csak eljutottunk valahogy a szánkóval.
A vonatozást nagyon élvezték, persze közben ettek, ittak, ahogy azt kell és figyelték az ablakból a különböző mozdonyokat, amikből a Nohab a fő kedvencük.
Velencén szerencsére az éjjel esett egy kis hó, ezért elég jól csúszott a szánkó. Mennyivel jobb volt így menni, mint ha sétálni kellett volna velük.
A kertben egyből elővették a lapátokat, hóembert építettek a papával, hógolyóztunk, hazafelé még egy dombot is találtunk, ahol le tudtak csúszni.
Jó kis túra volt, kipirultan, fáradtan értünk haza anyához és Misikéhez.

 

 

Utazás a föld körül 14 /Visszaemlékezés a nyárra/ Tartu

Bepakolás, reggeli, bőröndhúzás, buszállomás. Már rutinból megy. Indulunk az utolsó baltikumi állomásra, Tartuba. Nem nagyon tudunk róla semmit, csak azt, hogy diákváros. Van néhány látnivaló, azt próbáljuk megnézni ez alatt a rövid idő alatt, amit itt eltöltünk. Most is meleg van, bár kicsit felhős az ég és mivel a buszsofőr lehúzza a napvédőt nem nagyon látunk semmit, legalábbis előre.
Hamar elérjük a kompot, leszállunk és még időben sikerül elérni a wc-t, hogy ne keljen sorba állni. Még egy utolsó pillantás a tengerre és már át is érünk. A busz megy tovább.
Tartuba délután kettő körül érkezünk. Egy újabb szép város, meleg, persze a szállás a dombon van, bőrönd húzás a szállásig, hely elfoglalása, kávé, erőgyűjtés, aztán indulás várost nézni.
Fura, mert olyan, mint ha mindenki eltűnt volna. Igaz, hogy hét vége van és nagyon meleg, de szinte senki nincs az utcán.
A közelben van egy szép nagy park, abban egy katedrális, egy egyetem és egy régi csillagvizsgáló.
Véletlenül akadunk rá a játékmúzeumra. A belépő 4 euró, de sietni kell, mert négykor zár. Nagyon érdekes, mert évek szerint csoportosították a játékokat a világ minden tájáról. A legizgalmasabb az, mikor a saját gyerekkorunk játékaival szembesülünk. Berendezett gyerekszobák, a gazdag és a szegény gyerekek játékai, sok érdekes dologgal találkozunk. Mikor ki akartunk jönni szólnak, hogy van még egy emelet, azt feltétlenül nézzük meg, mert ott találunk magyar babát is. Mikor kijövünk már negyed öt is elmúlik és igen éhesek vagyunk. Azt a hibát is elkövetjük, hogy nem hozunk vizet az útra és a környéken sehol nem találunk boltot.
Végre leérünk a főutcára, itt már többen vannak. Megnézünk még pár látnivalót, aztán végre rátalálunk a pincére, ahol enni szeretnénk. Akkor lépünk be az ajtón, mikor szegény angolok az első gólt kapják a VB-n. Óriási kivetítőn nézzük a meccset evés közben. Megint cipóban készített Szoljanka levest eszek, de ez most nincs olyan finom, mint Klaipedán volt, de azért jól esik. A kék sajtos tészta viszont kifejezetten finom. Józsi kacsát eszik, az is finom. A hely nagyon jó és a sör is kiváló, amit fél literes korsókban hoznak ki.
Kis pihenő után megyünk tovább a belváros felé. Éppen vége az autó bemutatónak, ami miatt le volt zárva a fél város. Most már ingyen meg lehet nézni a járműveket. lehet, hogy mindenki itt volt eddig? Szuper, óriási traktorokat, tűzoltó autót, tankot látunk, a gyerekek fel is mászhatnak rá, mi csak fotózunk.
A szobánk jó, csak nagyon meleg, még 9-kor is besüt a nap, a sirályok pedig úgy rikácsolnak, hogy visszhangzik tőlük az utca. A fiatalok az utca sarkán gyülekeznek, indulnak bulizni, mi pedig igyekszünk aludni, mert reggel megint korán indulunk tovább.

Úton

Katedrális

Játékmúzeumban

Kvász árús

Megint egy új év

A januárban azt szeretem, hogy már lehet készülni az új évre. Tervezgetni, mit fogunk csinálni idén Velencén, miket fogunk ültetni, hová utazunk legközelebb, mit szeretnénk feltétlenül megnézni.
Március környékén általában el szoktunk utazni valahova, valamelyik környező országba, ahol lehetőleg jobb az idő, mint nálunk márciusban. Volt már, hogy rosszul terveztünk, pl. Drezdában, ahol belefutottunk egy óriási havazásba, vagy Prágában, ami szintén ki sem látszott a hóból márciusban. Olaszország déli részei általában nem okoznak csalódást, így idén is ide készülünk.
Velence örök szerelem, most pedig tervezünk lemenni egészen Pugliáig, reméljük szép idő lesz arrafelé.
Közben persze várjuk haza Heniéket, velük csak itt Budapesten tervezünk programot, reméljük nem lesz pont akkor nagyon hideg, mikor itthon lesznek. Volt már olyan február, mikor alig tudtunk kimozdulni, annyira rossz idő volt. Ezek a tavaszi tervek, aztán majd jönnek a nyáriak.
A gyerekek meg csak nőnek, velük is egyre több programot lehet szervezni, bár most megint számolnunk kell egy picivel.

Vonaton Benedekkel

Egy kis sütizés

Még csak fél szemmel figyel a világra a legkisebb kincs

Utazás a föld körül 13 /Visszaemlékezés a nyárra/ Kuressaure

A reggeli korán kelést már meg sem érezzük. Ma is 7-kor indult a buszunk Kaaliba, ahol egy meteorit krátertó meglátogatása volt a mai terv. A buszra nem kellett fizetni, nem értettük miért, de volt már ilyen az utunk során, ezért nagyon meg sem lepődtünk.
 Amikor lekéstük a vonatot Észt ország felé, ott is elvitt minket a busz ingyen Tartuba. Nem volt túl sok utas ezen a buszon, gondolom ez is egy munkásbusz lehet, de most hét vége volt. Egyedül mi szálltunk le Kaáliban, ahol ember sem volt a környéken. Teljesen elhagyatottnak tűnt a környék, bár még igen korán, 8 óra körül járt az idő.
Egy iskola volt az út mellett, de mivel most nyári szünet volt, csak egy embert láttunk ott is söprögetni. Nagyon jó volt így sétálni, csak a természet, a fák, madarak és a csönd, ami körülvett. Egészen kísérteties volt. A kis tó nagyon megnyerő volt a napfényben, ahogy tükröződtek benne a környező fák, tetején pedig különböző színű tavirózsák nyíltak. Hihetetlen, hogy sehol egy eldobott szemét, egy cigarettacsikk, semmi, pedig a közvetlen közelében egy iskola is van. Elképzeltem, hogy milyen lehet, mikor nyüzsögnek körülötte a gyerekek , most csak mi és a madarak voltunk itt.
Több kis kráter is van a környéke, de ez a legnagyobb.
Elindulunk az úton a másik település felé, de még mindig sehol senki. Egészen kihaltnak tűnt az egész környék. Mint ha nem is élne itt senki. Amúgy is elég furcsa környék ez. Szépen megművelt földek, gazdaságok, rendezett kertek, mellettük lakótelep, négyemeletes házakkal, amik elég lepusztultnak tűnnek, kicsit arrébb rendes falusi házak. A lakótelep valószínűleg még a szovjet időkből maradt itt.
Minden kertben fóliasátor, tele gondozott növényekkel, legtöbben uborka van. Fél 9 körül kezdett éledezni a környék. Indultak a házakból az emberek autóval, motorral, mi pedig visszasétáltunk a buszmegállóba, ahol egy múzeumnak is kellett lenni, de még az is zárva volt. Mivel busz 9-kor volt visszafelé és a múzeum is akkor nyitott, úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg. Közben az árusok is kezdtek kipakolni, vettem tőlük egy kőgolyót. Tízre  már vissza is értünk Kurasseareba.
Átöltöztünk és elindultunk strandolni. Most is meleg volt, csak kicsit felhősebb volt az ég, nem volt olyan napsütés, mint előző nap. A tenger itt egy öböl, nagyon alacsony a víz, ezért főleg kisgyerekekkel voltak a parton. Sajnos az alja eléggé iszapos volt, amit én nem nagyon szeretek, de állítólag ez valami gyógyiszap, mert van itt sok szanatórium, ahol ezt is használják a kezeléshez. Leginkább csak lábat áztattunk, pihentünk, sétáltunk, nézelődtünk. Kisétáltunk a sziget csúcsára, onnan figyeltük a hajókat, a tengeri madarakat. Szerencsére itt is, mint általában mindenhol a parton kulturált wc, öltöző van, ami ráadásul ingyenes is, de ha fizetős, akkor is csak 20 centbe kerül.
Hazafelé találtunk egy nagyobb közértet, ahol nagyon finom ebédet vásároltunk. Nagyon tetszett, hogy a közértben lehetett mindenféle meleg ebédet kapni, amit megmelegítettek és olyan zacskóba csomagolták, hogy ne hűljön ki. Hazamentünk és gyorsan meg is kóstoltuk. Rizses húst vettünk, sült zöldségeket és savanyú káposztát, amiben hús is volt. Nagyon finom volt minden és bőséges, még vacsorára is maradt belőle.
Még amikor a várnál sétáltunk találtunk egy kávézót, ami valamikor egy festő műterme lehetett, most is olyan volt, mint amit használnak, élnek benne. Nagyon szeretjük az ilyen helyeket.
Délután még egy utolsót sétáltunk a városban, ma már kicsit többen voltak. Ez abból is látszott, hogy a szomszédos kocsmában egészen éjfélig nagy kiabálás volt, pedig ma nem is volt meccs. Ebben a zajban próbáltunk elaludni, ami azért sikerült, mert ma is elég fárasztó napunk volt.

Csak mi ketten és a tó

A tükröződésekkel nagyon szép volt

A vár, amit már előző nap megnéztünk

Kedvenc szobrommal