Nagyon vártam ezt az utazást, mert borzasztó volt számomra, hogy az unokám azt sem tudja ki vagyok, csak képen látott eddig. Mikor utoljára találkoztunk még kicsi volt, de már egy éves elmúlt és már nagyon jó kapcsolatunk lehetne, ha itthon lennének. Ezért most, minden időnket kihasználva együtt voltunk egész nap. Szegény Borka napirendje így kicsit felborult, de majd most újból visszaáll, hogy eljöttünk. Nagyon hamar megbarátkozott velem szerencsére, bár most abban a korban van, mikor könnyen köt kapcsolatokat. Boldog vagyok, hogy milyen okos, szép, büszke vagyok a lányomra, hogy ilyen jól megállja a helyét egyedül, segítség nélkül egy idegen országban. És persze reménykedek, hogy egyszer majd hazajönnek, de ha nem, akkor így kell elfogadni. Nagyon hiányoznak, főleg most, hogy láttam milyen aranyos, okos, kedves kislány. Pont olyan, mint az anyukája volt kicsinek.No és persze nem csak Borkával volt jó együtt lenni, hanem Henivel is. Alig várom, hogy újra itthon legyenek, most már ha igaz, mind a hárman és együtt legyünk újra mindannyian. Vagy majdnem mindannyian, mert sajnos már van aki nem lehet velünk.
