2024. március 21., csütörtök

Már megint felújítás?

Jó pár évvel ezelőtt már megszenvedtük itthon a fürdőszoba felújítás minden nehézségét, annak ellenére, hogy sikerült nagyon jó szakembereket találni.  Amit el kellett végezni azt nagyon precízen, két hét alatt megoldották. Most Velencén folyik a felújítás. Azóta az árak a duplájára emelkedtek, de szakembert most is sikerült találni, még nem döntöttük el, hogy kit válasszunk.

Idén már nagyon szépen alakul a kert, sikerült a fákat orgonabokrokat végre kiszedni, amikre nem volt szükség. A tulipánfák is idén gyönyörűen kivirágoztak, bár ez sajnos csak egy hétig tartott, aztán el is fagyott, de legalább láttuk, hogy milyen szépek.

Nagyon sok új ház épül a környékünkön, de azért még mellettünk van a szántóföld, ami remélem soha nem fog beépülni. Itt a fiúk is megélhetik a szabadságot, a végtelen futkározás, játék lehetőségét.


Agárdon a fiúkkal

Egy kis szabadság

2024. január 24., szerda

Tél a Balatonnál

Pár éve elhatároztam, hogy minden télen lemegyünk a Balatonhoz. Nyáron nem nagyon jutunk el, mert leginkább Velencén vagyunk, de a télen mindig több a szabadidőnk, a vonat ingyen van, így semmi akadálya nincs annak, hogy eljussunk ide. 

Tavaly télen Bogláron voltunk, felmentünk a kilátóba, idén az északi partra indultunk. Egy eléggé hideg napot választottunk, egész nap szinte sötétség volt, erős szél fújt és hideg volt, így igazi téli kirándulás kerekedett belőle. 

Elsőnek Badacsonyban szálltunk le a vonatról. Elég kiábrándító volt a hely, még a madár sem járt erre. Lementünk a kikötőbe, ahol nagyon szépen csilingelt a jég, ahogy a szél mozgatta. Olyan volt, mint ha zene szólna. Csak kacsákkal találkoztunk, akik csúszkáltak a jégen. A parton semmi nem volt nyitva, de szerencsére feljebb találtunk egy nagyon szép helyet, ahol tudtunk inni kávét, mellette egy helyet, ahol vettünk kimért bort. Enni semmit nem lehetett. Az éttermek csak később nyitottak, így mentünk tovább.

Tapolcán csak egy óránk volt az átszállásra, szerencsére találtunk az állomásnál egy kocsmát, ahol végre kaptunk egy fasírtos szendvicset. Olyan jól esett, mint ha egy első osztályú étteremben ettünk volna. Lefényképeztük a híres Nohabot, aztán vártuk a vonatunkat. 

Innen a Balaton déli partjára mentünk, egészen Fonyódig. Ezt a részt nem nagyon ismertem. Fonyódon már nagyobb élet volt, bár itt is csak a mólóra mentünk ki, ahol minden zárva volt. Itt sokkal jobban fújt a szél és a jég is sokkal félelmetesebben zajlott. Hideg is volt, de azért kitartottunk. Az állomáson egy nagyon kulturált kávézót találtunk, ahol jó zene szólt, itt vártuk a vonatot. De jó lenne minden állomáson egy ilyen. 

Péntek volt és január, de azért nagyon rossz volt látni, hogy ennyire kihalt minden a Balatonnál. Azért még próbálkozunk majd, de ez még mindig nem az, amit az ember szeretne, ha elmegy kirándulni.

Egry József, a Balaton festője.Sajnos a múzeum is zárva tart télen.

Tapolca
Sütőtökös latte, ez legalább nagyon finom volt
Itt még a madár se járt

A mólón