Egy nap három fiúval

Amikor még hideg volt, de sajnos még most sincs túl jó idő

 Korán reggel a legkisebb unokám, Misike érkezett, a többiek óvodába, iskolába mentek. Nagyon jól megvoltunk együtt, nyugodtan játszott mellettem, később mindenben örömmel segített. Főztünk, kivittük a szemetet, meglocsoltuk a virágokat. Ebéd után ledőltünk kicsit mesekönyvet nézegetni. Már ritkán alszik délben, ezért kicsit meg is lepett, hogy mese közben elaludt. 

Közben megérkeztek a nagyok az oviból, iskolából, de ők is meglepően nyugodtak voltak. Ezen a héten kezdtek el járni és úgy tűnik ők is elfáradtak. Benedeket felköszöntöttük, megkapta az ajándékait, ki is próbáltuk a társasjátékot. Később segítettek pizzát sütni. Vacsora után lementünk a játszótérre, hogy megnézzem hogy tud gördeszkázni. Ott már egy kicsit elszabadult a pokol. Nagyon elevenek voltak, a legkisebb úgy utánozta a nagyokat, hogy csak kapkodtam a fejem. Szerencsére nem történt semmi baj, de azért kicsit aggódtam a mászóka tetején ugráló kétéves miatt.

Aztán hazamentek, én pedig újból rájöttem, hogy egy ilyen nap azért már nagyon ki tud fárasztani, pedig hát ugye régen egy egész óvodáscsoporttal is elbírtam, de sajnos az az idő már elmúlt. Azért nem bánom ezeket a fárasztó napokat, örülök minden percnek, amit velük tölthetek és sajnálom, hogy a másik két unokám nem lehet itt velünk.

Tavasz, vagy tél?

Amikor a gyerekek be vannak zárva a lakásba

Volt már idén tavasz, még húsvét előtt, hogy kicsit kecsegtessen minket, hogy még jobban vágyakozzunk utána. Most pedig visszajött a tél. Olyan fotókat raknak fel a netre, amiket télen sem láttunk, még a hegyekben sem volt ekkora hó. 

Azért már mégiscsak tavasz lesz, a madarak minden reggel nagyon zajosan köszöntik a napfelkeltét, a természet pedig nem áll meg, éled, virágzik, növekszik. Az eső is nagyon jót tett, még itt Pesten is észre lehetett venni, hogy a fák szinte fellélegeztek. Az én kedvenc tulipánjaim is elkezdtek nyílni, minden évben megörvendeztetnek a virágaikkal. 

Voltunk Velencén még húsvét előtt,aztán hazamenekültünk a hideg elől, most pedig nagy munkálatok vannak lent, szétbontották a fiúk a konyhát, de reméljük hét végére már az idő is megjavul és a munkálatok is úgy állnak, hogy mehetünk pakolni, kertészkedni. 

Dédi megkapta mindkét oltást és már nem bír magával, jövő héten már ő is jönne, kertészkedni, kicsit kimozdulni, nehezen viseli már a bezártságot.

Oltás után, még mindig bizonytalanul

 Megtörtént az oltás, szerdán beoltottak engem is és a férjemet is. Igen, nagy volt bennem a bizonytalanság és a félelem, pedig igazán nem nézem a tévét, de az interneten is hallani mindenfélét. Szinte minden nap mást mondanak. Azt gondolom, hogy akik az oltásokat adják, az orvosok és a segítőik, az össze egészségügyi dolgozó, mindent megtesznek azért, hogy minden simán menjen. Megnyugtatnak, nem kellett egy percet sem várni, időre mentem a rendelőbe, egyből küldtek az orvoshoz, aki türelmesen elbeszélgetett velem, meghallgatta a kérdéseimet, az oltás az egy percig sem tartott és utána is volt lehetőségünk, míg várakoztunk beszélgetni egy doktornővel, aki igyekezett válaszolni a kérdéseinkre. Mindenki tette a dolgát, mindenki kedves és türelmes volt, pedig biztosan nem egyszer kellett elmondaniuk ugyanazokat a válaszokat a kérdéseinkre. Elmondták, hogy mi a teendő panasz esetén, kihez kell fordulni. 

Aznap este nem éreztünk semmit. Másnap én elég rosszul voltam. Mivel már voltam beteg, tudom, hogy a tünetek hasonlóak voltak ahhoz. Hőemelkedés, hányinger, étvágytalanság, láz. Rossz közérzet. Mára már szerencsére csak kis gyengeség maradt, remélem ezzel megúszom. 

A lényeg, hogy túl vagyunk rajta, most már nincs min töprengeni, megtörtént, remélem hamarosan visszakapunk valamit a régi életünkből is.

Oltás, nem oltás?

Teljes a bizonytalanság.  Az biztos, hogy be kell oltatnunk magunkat, ha valamikor még utazni szeretnénk, vagy normálisan találkozni a családtagokkal, ismerősökkel és a többiről nem is beszélek. 

De.. Ki mondja meg, hogy mikor és mivel? Mi voltunk betegek novemberben. A férjem orvosa gondolkodik, hogy beoltsa -e, mert még nem telt le a hat hónap. Az enyém azt mondja, három hónap után már lehet oltani. Ausztriában azt mondják, akár egy év is lehet a védettség. Csináltassunk tesztet, ami kb.11. ezer forint, + az igazolvány 3000. 

Na és mivel, ha már oltanak. Nekem az Astra Zenecát ajánlották fel. Ezzel vannak most a problémák. Kinek higgyek? A háziorvosom azt mondja, hogy bátran oltassam be magam, de ő vajon tudja? 

Annyi itt a bizonytalanság. Ki segít vajon eligazodni?