Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekek, akik imádnak itt lenni, az egy hónap után már vágytak haza a lakásba, a játékaikhoz, a szobájukba. Egyelőre, vasárnap óta vagyunk itthon, nagyon élvezik az otthon létet, nem tudom meddig fog ez tartani.
Velencén kicsit szabadabban éltünk, mint itthon. Igyekeztünk minden nap biciklizni, vagy sétálni a közelben, de amúgy is kora reggeltől sötétedésig a szabadban voltunk. Este soha nem kellett altatni őket, minden nap nagyon elfáradtak.
Érdekes volt figyelni őket, hogy mennyire leutánozzák a felnőttek minden tevékenységét.
Mikor bútort szereltek a felnőttek, másnap Ikeásat játszottak, bútort adtak ki a raktárból, szereltek, mértek. Máskor biciklit szereltek, ahogy azt a papától látták.
A nagy megtanította a kicsit fára mászni és már a legkisebb is fel tud menni a hajóra, aminek mi persze annyira nem örültünk, mert állandó készenlétet igényelt.
Hét közben csak ketten voltunk Beával a három gyerekkel, elég volt őket kiszolgálni, mindenki igényeit kielégíteni, de azért nagyon nagy nyugalomban teltek a napok, kisebb -nagyobb vitáktól eltekintve.
Szerencsére találtunk egy céget Velencén, akik házhoz szállítják a zöldséget, jött a fagyis autó, így minden napra jutott valami esemény, ha más nem, legalább a kukásautó.
Velünk szemben építkezés folyik, ami a fiúknak szintén nagyon érdekes.
Azért időnként hiányzik nekik az óvoda, a többi gyerek, remélem hamarosan visszatérünk a normális életbe, ha hálásak is vagyunk azért, hogy legalább együtt lehetünk.
 |
| Esti mesenézés papával és Micivel |
 |
| Kerten belüli programok |
 |
A legjobb a sarazás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése