2015. október 21., szerda

Felismerés

Ma, mikor beléptem a könyvtárba, láttam, hogy ki vannak rakva az eladó könyvek. Régen vettem már könyvet így a könyvtárból, mert állandó lemaradásban vagyok, még azt sem tudom elolvasni, amik otthon vannak. Könyvtárba persze járok, de amit onnan kihozok, azt vissza is kell vinni, ezért mindig azok kerülnek előre a sorban. Most viszont találtam két Moldova könyvet, amit amúgy is szeretek, többnyire meg is vannak, de ezek éppen nem. Az áruk 100 forint, így jöttek velem. A villamoson egyből bele is olvastam az egyikbe, címe: Moldova György kalendáriuma a 2000.évre
Nagyon jó idézetek vannak benne, egyet ide is be kell írnom, mert ami egész héten foglalkoztatott a munkahelyemen, ettől kicsit a helyére került. Legalábbis elgondolkodtatott.
Február 28.hétfő
Izsák Imre csillagász születésnapja
Az alacsony fizetések néha magas szinten tartják a szakmai erkölcsöket  /ez az idézet/
és a magyarázat
Az angol királynő ellátogatott Greenwichbe a csillagászokhoz és érdeklődött, hogy mennyi a fizetésük.
-Hétszáz font madame.
-Havonta?
-Nem, évente.
A királynő nem szólt semmit, de Londonba visszaérve a tízszeresére emelte fel a csillagászok bérét.
A greenwichi igazgató azonban hamarosan jelentkezett nála: -Vegye vissza a pénzt Madame, mert amióta jól lehet keresni nálunk, minden csirkefogó ide akar jönni.


Na, most már legalább tudom, hogy nálunk miért ilyen kevés a fizetés. Már ez is valami.


2015. október 18., vasárnap

Őszi hétvégék

Két szuper hét végén vagyunk túl, ami emlékezetes programokat hozott. A múlt héten már pénteken elutaztunk Esztergomba, ahol tavaly ilyenkor már jártunk és meg is fogadtuk, hogy még visszatérünk, mert annyira kedves hely volt, hogy félig otthagytuk a szívünket mikor eljöttünk. Ez egy kis panzió, ami annyi szépséggel van tele, hogy nem győzünk csodálkozni, ilyen is van ma Magyarországon. A tulajdonos is ott lakik, most is nagyon szívélyesen fogadott minket, emlékezett ránk és örült, hogy visszajöttünk. Sajnos most az időjárás nem volt olyan szép, mint tavaly, de azért még elviselhető volt. Már pénteken átmentünk a párkányi vásárba, ahol nagyon sok kézműves dolgot lehet vásárolni, jókat lehet enni, nekem nagyon tetszik az egésznek a hangulata. na és persze a látvány sem semmi, a túlpartról rálátni a Bazilikára.
Sült sajt vásárlás közben

Másnap reggel a finom reggeli után újból átmentünk és szinte az egész napot ott töltöttük. Finomakat ettünk, ittunk /mézbort/ nagyon jó. A szállásadónk ajánlotta, hogy látogassuk meg a nem régen nyitott Pálinkapatikát. Hát, érdemes volt, nagyon hangulatos, jó hely, ez már Esztergomban van és nagyon kedves pincérfiú volt, aki szívesen bemutatta nekünk az egész házat, közben érdekes pálinkákat kóstoltunk, pl. zeller. Persze csak a fiúk.
A Pálinka Patikában
Az idő kezdett egyre hűvösebb lenni, ezért jól esett egy kis melegítő ital. Másnap reggel már csak Esztergomban maradtunk, megnéztük a Bazilikát, ami mindig nagyon nagy élmény, majd még felmentünk a hegyre, a Babits házba, ahol én már nagyon régen nem jártam, a többieknek új volt, de fantasztikus élmény, gyönyörű kilátás, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.
Hazafelé még kerestünk egy út menti éttermet, ahol meg tudnánk ebédelni és a véletlen a Piliscsabai Gazdakör étterembe vezetett, ahol mindössze egy szabad asztal volt, ami csak ránk várt. Nagyon finomat ettünk, a pincérek kedvesek, segítőkészek voltak és nagyon gyerekbarátok. Szép, élményekkel teli hétvége volt.
Most hét végén színházban voltunk, de arról majd legközelebb írok.
Egy kis humor a végére


2015. október 6., kedd

Egy szép mozgalmas nap emléke

A csütörtöki napon szabadságot vettem ki, persze ez csak úgy ment, ha előző nap estig bent voltam, mert ugye ember nincs, ügyeletes pedig kell. No sebaj, így is megérte. Egyébként vannak gondjaim a munkával. Egy héten kétszer vagyok ügyeletes, ami azt jelenti, hogy ezeken a napokon szinte nem is lehetek a gyerekekkel, helyette lehet mosogatni, cumisüvegeket garmadával, piszkos edényeket, vacsorát készíteni a gyerekeknek, amivel semmi bajom, de úgy érzem, hogy ez időpocsékolás, mikor a gyerekek sokkal nagyobb hasznomat vennék, ha ilyenkor kivihetném őket a csoportból egy kis játékra. Ja, egyébként ez lenne a munkám. De persze soha nincs ember, a két takarítónőből egy sincs, néha még az udvart is rendbe kell tenni. Na ennyit a sírásból, mert egy jó napról akartam igazából írni.
Reggel az oviban kezdtem, ahol a baba mama csoportot vezetem. Mivel ez volt az első alkalom, ezért csak két gyerek jött, ebből az egyik az én Benedekem volt, de azért így is nagyon jól éreztük magunkat.
Délután az óvónénikkel konferenciázhattam, ami azért nagy dolog, mert máskor ilyenkor rohannom kell dolgozni, de most nem, ráértem és fantasztikus volt. Menyire egyet gondolunk a gyerekekről, az életről, olyan jó, hogy vannak ilyen emberek is.
És aztán este a Zeneakadémiára voltam hivatalos, ami megkoronázta a napot. Köszönet érte Vali barátnőmnek, no és a fiának, aki a Debreceni Filharmonikusok tagja és meghívott a műsorra. Nagyon nagy élmény volt, bár én nem vagyok egy nagy komolyzene rajongó, igazából még a hangszereket sem ismerem fel mindegyiket, de azért nagyon tetszett az egésznek a hangulata, a szépsége. Már maga az épület is gyönyörű. Azért Kodály Zoltán zenéjét nagyjából ismerem, hiszen én is azt tanultam, még az óvónőin, most pedig az egész műsor róla szólt, mert évforduló volt. A páholyban ott ült a felesége, akiről nem is tudtam, hogy még él. Egy szép idős néni volt. Előttem egy 5 év körüli kisfiú ült, aki az egész műsort nagy áhítattal és mozdulatlanul figyelte. A végén kiderült, hogy az anyukája is a színpadon volt.
Jó későn értem haza, de sebaj, néha kell egy kis lazítás.
Sajnos kép nincs róla, mert csak a telefonommal tudtam fotózni, azt meg nem tudom ide feltölteni, de majd egyszer azt is megtanulom talán.