2014. március 18., kedd

Utazás előtt

Nem panaszképpen mondom, mert természetesen örülök, hogy idén tavasszal is el tudunk menni egy kicsit kikapcsolódni, ráadásul Olaszországba, ami még mindig a nagy kedvencem. az, hogy miért ilyenkor utazunk, annak praktikus okai vannak, a vasúti szabadjegyet március végéig lehet felhasználni, mármint a tavalyit és ami maradt, oda kell mennünk. Így aztán az idén Róma az úti cél. Amit észrevettem, hogy egyre nehezebben kezdet el összepakolni, csak halogatom, hogy majd holnap és aztán csak izgulok, hogy vajon mit felejtettem itthon. No és persze mindig elviszek egy csomó felesleges dolgot, ami után mindig megfogadom, hogy legközelebb sokkal gondosabban csomagolok, de nem. Ez lehet, hogy már a korral jár, mert régebben ez nem okozott problémát.
Az utazást persze már nagyon várom, bár nem először járok ebben a gyönyörű városban, de talán ezért is. Rengeteg látnivaló van még, amit nem akarok kihagyni, pl. még egyszer sem mentünk be a Colosseumba, pedig már nagyon sokszor körbejártuk. Na, majd most. remélem, hogy ott is ilyen szép tavaszi idő lesz, mint ami ma itt is volt. Na jó, megyek és megpróbálok összecsomagolni.

2014. március 12., szerda

tavasz

Túl vagyunk a temetésen és azt hiszem, hogy ez egy nagy erőpróba volt mindannyiunk számára. Nagyon nehéz volt megszervezni is, mert minden mozzanata arra emlékeztetett, amire még csak gondolni sem akartam. Nehéz volt beszélni a rokonokkal, mindegyiknek újra és újra elmondani, hogy mi történt, de ezen is túl vagyunk. Maga a temetés is megviselt, bár jó volt újra találkozni azokkal, akiket csak ritkán látunk, kezdetben az is nagyon fájt, hogy csak ilyen kevesen voltunk, de ebből is látszik, hogy a nagy családból mára csak ennyi maradt. aki még van, az nem tud mozogni, vagy éppen beteg, azért nem tudott eljönni. Ilyen pillanatokban derül ki ,hogy milyen fontos, összetartó erő van a családban. Jó lenne többször találkozni, beszélgetni, jobban megismerni egymás gondolatait, felidézni az emlékeket.
Beát nagyon sajnálta, és féltettem, hogy majd hogy viseli a megpróbáltatásokat 7 hónapos terhesen, de szerencsére nem történt semmi baj. Az, hogy engem mennyire megviselt abból is látszott, hogy estére majdnem 39 fokos lázam lett és alig bírtam elvonszolni magam az ágyig. valahol ki kellett jönnie ennek a sok sírásnak és idegeskedésnek. Remélem egy darabig csak csupa jó dolgok történnek majd velünk és legfeljebb csak örömünkben fogunk sírni.