Ünnep előtt

A Húsvét, mint az összes többi, nálunk inkább családi ünnep, mint vallási. Lehetőség arra, hogy együtt lehessünk, jókat együnk, beszélgessünk. Pár éve már igyekszünk ezeket a napokat Velencén tölteni, most is arra készülünk.
Az idei tavasz azonban még nem tette lehetővé, hogy kitakarítsuk a házat, ezért ez még vár ránk, mielőtt lent tudunk aludni.
Azért már itthon is készülődünk, díszítjük a lakást, gyűjtjük az ünnepi kellékeket, készülünk a tojásfestésre. Remélem, hogy az idő is kegyes lesz hozzánk és sikerül egy jót sétálnunk, kertészkednünk, pihennünk a szabadban.

 

 

A virágok is készülődnek, de a hideg kicsit visszafogta őket, remélem, mire lemegyünk már kinyílnak, legalább a nárciszok. Annyira szeretem a sárga színüket.

Ünnep utólag

Nem akarok erről írni, mert amit szeretnék leírni, azt nem akarom, de azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége.
Mi mindenesetre lementünk reggel Velencére, hogy legalább ezt az egy napot, ami aránylag jónak ígérkezik kihasználjuk.
A gyerekek már nagyon várták, lehoztuk a gépeiket, a szerszámokat és beindult az ásás, munkagépezés. Szerencsére itt nem esett, bár nem volt túl meleg sem. Benedek nem is akart haza menni. A ház viszont még nagyon hideg, hiába ment két kályha is.
Így aztán, amíg lehetett kint voltunk, aztán elindultunk haza.

Lábadozás

Végül a Szentkirály utcában, hosszas várakozás után kihúzták a fogaimat. Nem mondom, hogy nem fájt, mert gennyes volt az egész és talán ma van az első nap, hogy nem kell fájdalomcsillapító.
Egy hét múlva varratszedés és aztán jöhet az új fog. Ha igaz..
Mivel a laborlelet miatt csak szombaton délután jutottam el az orvoshoz, hiába volt ez munkanap, azért csak hétvégének számított, ügyelet volt. Voltak rengetegen, mindenféle náció. A néhány órás várakozás alatt megfordult itt mindenféle ember. Ülőhely persze nem nagyon volt, voltak, akik álldogáltak egy egy órát, míg felszabadult egy hely.
Az orvosok egyébként nagyon rendesek, segítőkészek voltak, ami nem tetszett, hogy az érzéstelenítés után egy órával hívtak be. Szerintük a hatása még tart három órán át, én azért már éreztem, hogy nem az igazi, de szerencsére adtak egy újat.
A lényeg, hogy túl vagyok rajta, most itthon regenerálódok és takarítok. Ha már itt van a tavasz.

Szobafogságban

Elkezdtem fogorvost keresni, ami nem egyszerű dolog, de azt nem is gondoltam, hogy ennyire bonyolult. Végre elhatároztam, hogy megcsináltatom a fogamat, ami azzal jár, hogy a régi hidat le kell szedni. Találtam egy fogorvost is, akit ajánlottak, el is vállat, voltam nála kétszer, de csak estére tudott adni időpontot.
Közben egyik reggelre bedagadt az egész arcom. Hívom az orvost, mondja, hogy ő is beteg, sajnos a héten nem tud fogadni. Nincs mit tenni, maradt a régi maszek, akinél már jártam. Bemegyek, mondják, hogy csak bejelentésre tudnak fogadni, talán este 7-re jöjjek vissza.
Elkeseredésemben elmentem a rendelőbe is. Meg kell mondanom, itt fogadtak a legkedvesebben, egy fiatal doktornő írt fel antibiotikumot, de ő is csak szombaton tudna fogadni. Még csak kedd volt.
Maradt az este 7 óra. Kedvesen fogadtak, csináltak röntgent, megnézték, kaptam időpontot csütörtökre, hogy levegyék a hidat. Le is vették, 33 ezer forintért, plusz a röntgen, meg az első vizsgálat. kicsit elképedtem, de nincs mit tenni.
Mivel húzni is kell és nem vagyok egy egyszerű eset, vérhígítót szedek, ezért a húzást csak szájsebész csinálhatja. Időpont: 19. Ekkor volt nyolcadika.
Végső elkeseredésemben elmentem a Szentkirály utcába, ahol talán holnap kihúzzák a fogamat. Ja, az arcom még mindig be van dagadva, egy hete szedem lassan az antibiotikumot.

No de aztán jön még a pótlás. .........

Így aztán a tavaszt csak az ablakon át élvezem még egy ideig.