2016. október 27., csütörtök

Őszi kirándulás

    Régen vágytam már rá, hogy eljussak Tapolcára, mert már nagyon sok jót hallottam róla, ill. jártam is ott, mikor még ásványgyűjtők voltunk, de akkor csak a bányában kerestük a kincseket. Most más kincsekre vágytam, amit meg is találtam ezen a szép helyen.

    Szállást nagyon olcsón sikerült foglalnom, persze nem is volt valami nagy szám, de a célnak megfelelt, az utazással pedig szerencsénk volt, mert a férjem kollégája ott lakik és szívesen elvitt minket is. Így aztán fél 3 után már meg is érkeztünk, lepakoltunk, az erre a napra tervezett programot, a tavas barlang meglátogatását még sikerült megvalósítanunk. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy az egész város alatt egy nagy barlangrendszer húzódik, nagy része vízzel telt, egy kis szakaszán pedig még csónakázni is lehet. Ez persze enyhe túlzás, mert olyan alacsony a plafon, hogy nagyrészt hasalni kell a csónakban és két kézzel tolni előre a csónakot. A víz viszont kristálytiszta, az üregek szépek, bár itt nincsenek cseppkövek, csak apró kis kinövések.
 
csónakra várva

     Az egész látogatás kb. másfél óra volt, meséltek a környék kialakulásáról, a barlang felfedezésérő, /kútásás közben/, a mostani felhasználásról. Rengeteg víz termelődik, már nem emlékszem pontosan, hogy mennyi, de sok. Használják a helyi kórházban, a szállodában, hőmérséklete mindig egyenletes, 18 fok és ez látja el a Malom tavat is vízzel.
   Még este ezt is megnéztük, mivel péntek este volt és szép idő, sokan sétáltak, kiültek a tó partjára.
Másnap korán reggel a Csobánc hegyre mentünk kirándulni. Tényleg korán volt, a buszon még csak néhány néni volt, akik a temetőbe indultak és mi. Szőlőültetvények között kapaszkodtunk fel a hegyre, szerencsére egyre szebb napsütésben. Gyönyörű képeket készítettünk és a végén már igencsak izzadtunk. Szerencsére már lefelé jöttünk, mire a többiek felértek, mivel szép idő volt, igen sokan igyekeztek felfelé. 
     Még elmentünk egy bányához is, kincset keresni/geocaching/ha valakinek mond ez valamit, majd nagyon szép házak, kertek és szőlők között legyalogoltunk egy kis faluba, neve Diszel. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert itt ért az a meglepetés, hogy vannak még rendes emberek. A busz ugyanis otthagyott minket, míg a helyi kocsmában ejtőztünk. Ott szerencsétlenkedtünk, hogy akkor most mi legyen, mire kijött a kocsmárosnő és azt mondta, hogy van itt egy fiatalember, aki szívesen elvisz minket, csak megissza a kávéját. Így is lett és mint kiderült, neki semmi dolga nem volt Tapolcán, csak úgy szívességből elvitt minket. Utólag is köszönjük neki.



Előttünk a cél






    Délután még sétáltunk a tóparton, ebédeltünk egy nagyon szép étteremben és másnap pedig folytattuk a túrát Szigligeten, ami nagyon elvarázsolt és megfogadtuk, hogy ide még biztosan vissza fogunk jönni egyszer, talán már a nyáron.

2016. október 24., hétfő

Baba-mama club az oviban






     Ősz van, újra elkezdődött az óvoda, ami segít abban, hogy a nyugdíj mellett maradjon egy hajszálnyi kapcsolatom az óvodai környezettel, a gyerekekkel, a szülőkkel. Ez heti egy nap elfoglaltságot jelent, egy délelőttöt az ovi udvarán, ahol a kicsik, akik majd óvodába szeretnének járni ismerkedhetnek a környezettel, a többi gyerekkel, más felnőttekkel. Nem túl sok, általában 4-5 anyuka, vagy apuka és a gyerekek, akik két évestől négy évesig általában itt találkoznak első alkalommal egy közösséggel. Ahová heti rendszerességgel visszajárnak, hogy mire oviba kerülnek már legyenek barátaik, legyen némi tapasztalatuk, hogy milyen is egy óvoda, milyen egy közösséghez tartozni, ami az óvodába járás egyik legfontosabb velejárója.
 
    Jó látni, ahogy a visszahúzódó, anyukájuk mellől el nem távolodó kisgyerekekből az idők folyamán óvodás, majd később már nagy iskolás lesz. Mivel az iskolások is közel vannak, sokszor beszaladnak, mikor látják, hogy ott vagyunk és akik baba-mamára jártak, mindig megemlítik ezt. Látni a szemükben a visszaemlékezés örömét, van aki meg is kérdezi: "ugye én már nem járhatok baba-mamára"?

    Az udvaron szabadon játszhatnak a gyerekek, míg mi összegereblyézzük a faleveleket, összesöpörjük a homokot, ill. mindig az évszakhoz köthető teendőket végezzük. Persze csak az a szülő, aki már olyan gyerekkel érkezik, aki bevonható ebbe a tevékenységbe. Ha még nem, akkor csak figyeli a többieket, vagy felfedezi az udvart anyukájával. Itt semmi nem kötelező, csak lehetőség.

    Van egy kis közös körjáték, kézmosás, közösen elfogyasztott tízórai, aztán elköszönünk és mindenki megy a dolgára. Egy hét múlva pedig ismét örömmel gyűlik össze a kis csapat, hogy egy kellemes délelőttöt töltsön el együtt az oviban. Én pedig örülök, hogy egy fél napra ismét óvónéni lehetek.
Külön boldogság nekem, hogy Benedek is ott van a kis csapatban anyukájával, remélve, hogy hamarosan ő is az ovisokhoz fog tartozni. Addig azonban még van egy kis idő.

2016. október 15., szombat

London után újra itthon

    Nagyon gyorsan eltelt az egy hét, amit most Londonban töltöttünk, ezért nem is volt sok lehetőség városnézésre. Két kisgyerekkel amúgy is elég behatárolt, hogy hová lehet menni, pedig itt szerintem sokkal nagyobb lehetőségek vannak, mint itthon.

    Egyik nap múzeumban voltunk, annak is főleg a játszóházi részén, ami minden múzeumban van. Amíg a papa körbejárta a kiállítást, addig mi Borkával játszottunk. Itt minden adva van ahhoz, hogy a gyerekek szabadon játszanak és sok mindent  kipróbáljanak. A vizezéshez megfelelő kötények, nagy méretű kockák, nagy talicskák. Lehet locsolni, dobálni, építeni. Ja, és ami a legfontosabb, hogy ezek a múzeumok mind ingyenesek.

    A parkba is elmentünk persze és nem is okozott csalódást, ősszel is nagyon szép. A "titkos kertben" kávéztunk, dobáltuk a tóba a békáknak a magokat, szedtünk fügét.
A játszótéren döbbenet, de az angol gyerekek még most is mezítláb játszottak, Borka zokon is vette, hogy ő miért nem veheti le a csizmát.

    Soma pedig nagyon aranyos kisbaba, nagyon ritkán sír és nagyon sokat beszélget. Jól viseli Borka néha nagyon is túláradó szeretetét.
 
Játék a múzeumban

A Titkos kertben

A parkban



Vajon elérem?



2016. október 3., hétfő

Utazás előtt, nyugdíjasként

                                      Velencén ez a legjobb közlekedési eszköz


Velencei sport


    Újra utazás előtt. Csütörtök reggel indulunk Londonba. A nyáron, hogy ott voltam majdnem egy hónapot, nagyon megszerettem, kíváncsi leszek, hogy most hogy hat majd rám. Várom, hogy újra lássam a kedvenc parkomban a "titkos kertünket", ahol Borkával sokat jártunk. Biztosan ősszel is nagyon szép lesz.

     Ami a legfontosabb persze, hogy végre láthatjuk Somát is, aki éppen aznap született, mikor haza kellett indulnunk, így aztán csak futtában találkoztunk vele a kórházban. Azóta már lassan három hónapos nagy baba lett. Alig várom, hogy lássam.

    Ja, és a nyugdíj. Ma telefonáltak, hogy megérkeztek a papírjaim, mehetek be és intézhetem a nyugdíjamat. Kíváncsi leszek, hogy mennyi idő, mikor leszek igazából nyugdíjas, mert most még ez csak olyan átmeneti állapot, a legjobb időszak volt. Nem kellett bejárnom dolgozni, de fizetést kaptam. Kell ennél jobb? Majd most kiderül, hogy milyen is az igazi nyugdíjas lét. Pénz, kedvezmények, stb.
Mindenesetre a szabadságot igyekszem minél jobban kihasználni. Sok olyan dologra jut időm, amire eddig nem is gondolhattam. Ez a legjobb az egészben. Annyi program van ebben a városban, hogy csak kapkodom a fejem. És még hol van a külföldi utazás? No de erről majd később, bár már megvannak a repülőjegyek, a szállás is félig lefoglalva, de majd csak júniusban lesz, ezért még maradjon meglepetés.