Bolondos április

Az időjárás megfelel az évszaknak. Nagy esők, szél, másnap meleg és napsütés.
 Semmi meglepő. Végre esett az eső, elültettük a paradicsom palántákat, talán már nem jön nagy hideg és szépen növekednek. Nagyon szeretem a saját termésű paradicsom ízét, összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. Tavaly nem volt szerencsénk vele, mert mire beérett volna elfagyott. Talán majd most.
A kert is ilyenkor a legszebb, én a tavaszi virágokat szeretem a legjobban, főleg a tulipánt. Persze a rózsát is szeretem és az összes többit is, de talán a tavasz áll a legközelebb hozzám. No és az orgona, hogy el ne felejtsem.
Az én pici unokám, aki már hat napos ma végre hazajött a kórházból és megnéztük otthon. Nagyon édes és nagyon picike. No és Borka, aki már ügyesen áll, lassan elindul. Ilyen boldogságos dolog nagymamának lenni. Alig várom, hogy az új Velencei strandon pancsolhassak velük.

Ja, és még egy jó hír, most tudtam meg, hogy

Velencén, hozzánk nagyon közel termelői piac nyílik. Már alig várom, végre itt is történik már valami változás.

húsvét 2014

Ezeket a napokat már hosszú évek óta mindig Velencén töltjük, persze csak akkor, ha az időjárás is megengedi. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, remélem azért majd hamarosan már egy új jövevénnyel többen leszünk. Most csak négyen, Beáékkal és a cicussal utaztunk le egy kis hétvégére. Persze az idő a szokásos formáját hozta, kicsit esős, szeles, igazi áprilisi volt. A tojásokat a szokásunkhoz híven megfestettük, a sonkát megfőztük és jól éreztük magunkat. A lényeg az volt, hogy együtt legyünk. Bea már nem érezte túl fényesen magát, sehogy nem volt kényelmes, se ülve, se fekve, a séta is nehezen ment.
Vasárnap hazajöttünk, mamánál ebédeltünk. Hétfőn pedig a húsvéti nyuszi meghozta nekünk Benedeket, aki négy óra után született és gyönyörű kisbaba. Ez volt a legszebb húsvéti ajándék, amit csak kaphattunk.

Csoda

Megtörtént a csoda. Hazajött Heni és hozta Borkát, akit még csak akkor láttunk, mikor nagyon picike volt és szinte megfogni is alig mertük. Nagyon nagy izgalommal vártuk őket, illetve én egy kicsit- nagyon félve. Nem tudtam ugyanis mit fogok érezni, mikor meglátom őket a repülőtéren. Amikor  anyukám a kórházban betegen feküdt, csak az tartotta benne a lelket, hogy Heniék egyszer csak hazajönnek és láthatja a dédunokáját. Ez a magyar útlevél miatt nagyon sokáig tartott és ő már nem tudta megvárni. Én ezért nem tudtam felhőtlenül örülni.
Persze Borka feledtetett mindent és annyi örömet szerzett ez alatt a kis idő alatt, míg itt voltak, hogy talán kibírjuk, míg legközelebb jönnek. Imádni való kislány. Persze nem panaszkodhatok, mert a gyerekeim is csodálatosak voltak és mindig nagyon boldogok voltunk velük, de egy unoka az más. nincs felelősség, csak az öröm. Boldog vagyok, hogy a lányom ilyen jó anyuka és bízom benne, hogy ő is olyan végtelenül boldog lesz a kicsi lányával, mint mi voltunk velük.