2018. május 24., csütörtök

Kedvencekkel Velencén

Nagyon nehéz volt számomra mindig a nyár, mert ha lent voltunk Velencén, akkor úgy éreztem, hogy itthon szalad minden, de mikor onnan eljöttünk, ott is nehéz volt otthagyni a kertet, a virágokat.
Most, mióta már nyugdíjas vagyok, megengedhetem magamnak azt is, hogy ne csak hét végén legyek lent, hanem még hozzácsapjak egy pár napot, mint most is. Így csak szerda este jöttünk haza.
Benedek is úgy döntött, hogy óvoda helyett inkább lent marad velünk. Én nagyon élveztem, ő pedig azt mondta, hogy egyáltalán nem akar visszajönni Pestre.
Nagyon sok érdekes dologgal találkozott lent, voltak a papával a fatelepen, látta a szállítókat, akik lepakolták az árút a szomszéd háznál és betonkeverőt is néztünk.
Este pedig együtt locsoltunk, majd a kertben kincset keresett, egy egészen mély gödröt ásott. Jó volt vele lenni, no és persze a többiekkel is. Jó kis hét vége volt.



csibész Marcival
Grilleztünk is
Marci és a fagyi

mákvirág

kedvenc rózsám
Már a leander is kinyílt
kedvenc helye


2018. május 15., kedd

Egy anya-lánya estén

Szombaton nyitott nap volt a Vigadóban, amit már régen szerettem volna megnézni. Így adódott, hogy Beával kettesben elmentünk egy kicsit kikapcsolódni, ami nekem mostanában ritkaság, hogy bemegyek a belvárosba.
Nagyon régen jártam a Váci utca, Duna-part környékén. Jó volt látni a rengeteg külföldit, látszott, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, az idő szép volt.
Nem volt jó látni a Deák tér környékén a sok hajléktalant, ahogy fekszenek az utcán, kéregetnek, isznak a sétáló emberek felé nyújtogatják a kezüket és a kéregető üvegüket. Ez ellen nem kellene valamit tenni? Vagy csak én szégyellem magam miattuk, senki mást nem zavar?
És akkor még nem beszéltem az aluljáróról....
A Vigadó. Egy csodaszép hely, büszkék lehetünk rá, hogy nekünk ilyen van. Sokáig zárva volt, végre készen van és tényleg csodálatos. A vezetés nagyon profi volt, megnéztük az erkélyről a csodálatos panorámát és meg is éheztünk a séta során.
A ház aljában van egy étterem, a Víg Varjú. Nagyon szimpatikus helynek tűnt. Finomakat ettünk, ittunk, közben hallgattuk a zenét, néztük a forgatagot és vártuk, hogy kezdődjön az esti koncert, amire még jelentkeztünk.
Pátkai Rozina koncertje a Vigadó hangversenytermében volt, boszanova az a zene, ami számomra mindig is nagyon kedves volt, most is nagyon tetszett.
11-kor lett vége, így kicsit fáradtan, de tele élményekkel tértünk haza és elhatároztuk, hogy sűrűbben csinálunk ilyen anya-lánya programokat. Remélem így is lesz.
Ez a bejegyzés véletlenül  piszkozatban maradt, most vettem észre, így most pótlólag közzéteszem. Még anyák napja előtt volt.