2017. május 24., szerda

Kirándulás Nohabbal

Nálunk a vonat a mindennapok része. Az unokám lassan már jobban ismeri a mozdonyokat, mint az autókat. van is neki bőven, mindenféle mozdony és "húzó", ahogy ő mondja. Mivel a papa a vasútnál dolgozik, néha van lehetőségünk nosztalgia vonatozásra, vagy a Vasút történeti park meglátogatására, amit mindenkinek tudok ajánlani, akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok.
Most egy különvonattal mentünk Székesfehérvárig, onnan pedig tovább egy ma már nem használt vonalon Lovasberényig. Végig nagyon lassan mentünk, így az ablakon kinézve végig követhettük, ahogy kanyarog a mozdony a sínen, a fotósok fotóztak. nem csak mi tudtunk az eseményről, mert nagyon sokan követték a vonat útját autóval, kerékpárral és minden lehetséges helyen fotózták. Ők az igazi megszállottak, nem is gondoltam, hogy ilyen is van. Lovasberénynél aztán megfordult a mozdony és indultunk vissza. A vonaton utazók többsége nagyon egyszerű emberekből állt, akik csak azért vették meg a jegyet, hogy minél több fotót tudjanak készíteni erről a mozdonyról, ami már csak ilyen kivételes alkalmakkor jön ki a forgalomba. Kivételesen még a mozdonyba is fel lehetett mászni a bátrabbaknak egy -egy megálló alkalmával.
Számunkra is nagy élmény volt ez az utazás, a gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor még ki lehetett hajolni az ablakon és úgy figyelni a tájat, ahogy mentünk a Balaton felé.


A legelvetemültebb fotósok







2017. május 21., vasárnap

Családi parti Velence

Egy év után most újra családi összejövetel volt Velencén. Sorban jön az unokatestvérek kerek szülinapja is. Most épp egy ötvenediket ünnepeltünk. Sajnos itt is látszik, hogy a családot milyen nehéz összeszervezni, akár az idő miatt, akár a kis sértődések, egyéni problémák miatt is.
Eleve van, akinek nem jó az időpont, de mellette mindig van, aki valami miatt nem jön el. Ez nagyon rossz, főleg, mikor visszaemlékszem, hogy régen ez a család mennyire összetartó volt.

Ahogy fogyatkoznak az öregek, a fiataloknak ez már nem annyira fontos. Szerintem pedig legalább egyszer egy évben nagyon jó lenne megismételni. Nálunk is többen dolgoznak külföldön, akik csak ritkán jönnek haza és bár tudunk egymásról az internetről, a személyes találkozás azért mégiscsak más.
Itt is volt meglepetés, bár az ünnepelt azért sejtett valamit, de voltak nagy sírások, nagy beszélgetések, a gyerekek újból egymásra találtak. Jó volt.
Mivel Velencén volt és sok vidéki ember jött össze, itt is megfigyelhető volt, hogy mennyi torta, sütemény összejött, mint egy lakodalomban. A vidéki emberek még mindig ilyenek.


Az ünnepelt

2017. május 3., szerda

Velencei tavasz

Az utóbbi időben elég sok időt töltöttünk el Velencén. A Húsvét és a Május elseje is úgy alakult, hogy több napig lent lehettünk, együtt az egész család. Csak az idő nem volt elég kegyes hozzánk. Eddig még nem sikerült úgy lent lenni, hogy ne kelljen egész nap fűteni. Sajnos a szokásos május elsejei Csík koncertet is elmosta az eső, de a Kalákára azért eljutottunk.


Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, főleg mióta a homokozó elkészült, a gyerekek is nagyon élvezik az ottlétet. Ha kicsit hűvös van is jól felöltöztetjük őket és irány a kert, vagy rollerezés, séta a környéken.
A kert is szépen alakul, ez a sok eső jót tett a növényeknek, gyönyörű tulipánjaink vannak, bár néha egy-egy áldozatul esik a focilabdának.
Cica már április óta leköltözött, azóta jól elvan egyedül is, de ha megérkezünk nagy örömmel fogad minket. Itt lent a gyerekeket is jobban elviseli, mint bent a lakásban.
Olyan hideg volt, hogy ő is bekéredzkedett éjszakára, pedig nem szokott bent aludni.


Benedek segít a dédinek
Az első tulipánok
Most egy újabb velencei hétvége következik, családi összejövetel, reméljük az idő most már kegyesebb lesz hozzánk és jó kis kerti partit tudunk rendezni.
Vonatra várva

Kipróbáljuk az új hintát

Kaláka koncerten