Egy nyugis hétvége

A gyerekeim most mind a ketten Londonban vannak, Beáék meglátogatták a Henit, így most csak kettesben vagyunk a férjemmel. Elhatároztam, hogy most a hét végén csak pihenek és kötök. Ilyen hétvégém már nagyon régen nem volt. Jó régen ültem már le írni is, mert mostanában túl sűrű volt az életem. Ha időm engedi, azért olvasgatom a blogokat, kipróbálom mások receptjeit és irigykedek, hogy mások mennyi szép dolgot készítenek. ha sok időm lesz én is összekapom magam, ígérem.

Montenegro

Újabb utazás, ill. már csak az emlékek, de azok még elevenek. Igaz azóta sok minden történt és napjaim a munkahely és a kórház között telnek mostanság. Anyukám protézis műtéte szerencsére jól sikerült, újra tanul járni, így én is fellélegezhetek kicsit és rendszerezhetem az élményeimet. Montenegro nagyon szép élményekkel gazdagította az idei nyarunkat, talán ide még visszatérni is érdemes lenne, bár ez nem jellemző ránk. A tenger álomszép, az emberek kedvesek, a víz finom, a kaja ízletes és olcsó. mi kell ennél több?

Munkás hétköznapok

Olvasgatom a blogokat és igen, rájöttem, hogy én is ezt szeretném. Itthon lenni, sütni-főzni finomakat, kicsit takarítani, szépíteni a lakást, vagy kertészkedni, esetleg olvasni. Na, erre mostanában nincs semmi időm. Egy héten általában egy szabad délutánom van és erre kellene besűríteni az előbb említett dolgokat, de ez nem megy. De ennyit a panaszból, mert szeretem azt amit csinálok, én vállaltam a feladatokat és dönthetnék úgy is, hogy nem csinálom. talán ha egy kicsit jobb idő lesz megint visszatér az energiám és pozitívabban látom a jövőt.

Hát itt vagyok. Húsvét vasárnap van és én most jöttem meg a Szentföldről. Persze nem csak ott voltam, de azért ez meghatározó élmény volt. Nagypénteken voltam Jeruzsálemben, ahol átélhettem azt az élményt, hogy a világból rengeteg ember találkozott ott egy bizonyos cél érdekében, hogy végigjárja az utat a Via Dolorosán, vallástól és nemzettől függetlenül, hittel vagy hit nélkül, ez mindenképpen felemelő érzés volt. talán félnem kellet volna, akkora volt a tömeg, de ez nem jutott az eszembe, csak mentem, vitt a tömeg és nem gondoltam semmire. Még talán el kell telnie egy kis időnek,hogy leülepedjenek bennem az élmények és át tudjam gondolni mit is jelentett ez nekem.

utazás előtt

Lassan eljön az idő, hogy ismét utazunk. Ez eddig talán a legnagyobb utunk a férjemmel közösen, ezért talán nem is csoda, hogy kicsit izgulok miatta. szombaton indulunk Jordániába és Izraelbe, hogy megünnepeljük a 30. házassági évfordulónkat. Remélem, hogy minden nagyon jól fog sikerülni, sok szép élménnyel gazdagon térhetünk haza és akkor majd itt is beszámolok erről, persze képekkel együtt. addig még van pár nap a készülődésre és az izgalmakra. Már a bőrönd félig bepakolva, útra készen. majd egy hét múlva, újra itt.

Velencei hétvége

Hurrá, tavasz. Ez az első hétvége az idén, amit Velencén töltöttünk és ez persze takarításról szólt. mindent, szó szerint mindent kihordtunk a házból, a szomszédok meg is kérdezték, hogy festünk is? szóval, pókhálózás, porszívózás, felmosás, meg minden más, függöny mosás, stb. Szerencsére az idő nem hagyott cserben minket. Este jó volt a tiszta, illatos szobában álomra hajtani a fejünket. Nagyon szeretek ilyenkor lent lenni, nyílnak a gyümölcsfák, tele a kert nárciszokkal, éled a természet, minden nagyon szép és friss, bár reggel kicsit friss a levegő is, de ha kisüt a nap már élvezhető. Jönnek a szomszédok, mesélik mi történt a télen, zajlik az élet. Délután fáradtan, de kellemes fáradtan térünk haza Pestre, az őrületbe.

készülődés

Végre itt a tavasz. Ilyenkor, ebben az időszakban már évek óta utazni szoktunk, tavaly Szicíliában voltunk, azelőtt Drezdában, de most egy kicsit későb, és messzebbre utazunk, Jordániába és Izraelbe. Nagyon nagy izgalmak közepette készülünk erre az útra, mert mindíg történik valami ezen a környéken, hol robbantanak, hol kitör egy forradalom, de talán sikerül mégis eljutni erre a szép helyre. Már a készülődésnél és a várakozásnál tartunk, no és az izgalmaknál. Mindent láttam már róla amit az interneten meg lehet találni, elolvastam az utikönyveket, már csak a csomagolás van hátra és az utazás. no és a remények, hogy nem jön közbe semmi.

hosszú hétvége

Végre itt a tavasz, amit már nagyon vártam, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Erre a néhány napra elutaztunk Kehidakustányba, ahol a zalai dombsággal és a jó kis meleg vízzel ismerkedtünk. Nagyon jókat kirándultunk és élveztük a napsütést. Este étteremben vacsoráztunk, hangulatos zeneszó mellett, azt hiszem el tudnám viselni sűrűbben is ezt az élményt.

Heni

Eltelt egy hét, Heni volt itthon és már vissza is ment Londonba. Nem sok időt töltöttünk együtt, mert csak hét közben volt itt, én közben dolgoztam, nem is tudtunk elmenni együtt sehová, de azért jó volt látni ismét. Sikerült megnézni a régi diákat, kicsit nosztalgiáztunk, beszélgettünk, jó volt. Főztünk finomakat, amik ilyenkor szokásosak, húsleves, rántott husi, kocsonya, sütik, még most is a maradékot esszük. A hét végén Kehidakustányba utazunk, kicsit pihenni, kikapcsolódni, remélem már kicsit tavasziasabb idő lesz, már nagyon unom a telet.

Londonban Heninél

Ez a kép még Londonban készült, mikor meglátogattuk Sherlock Holmes otthonát Henivel és a férjemmel.

Újra itt

Kicsit hosszú idő telt el az elmúlt bejegyzés óta, közben megjártuk Londont, a karácsony is elmúlt, most pedig várjuk a hétfőt, mert Heni, a kisebbik lányom jön haza néhány napra Londonból. Meglepetés készül neki, sikerült egy dianézőt szerezni és így meg tudjuk nézni a már elfelejtett régi családi képeket, amiket eddig dián őriztünk. Izgalmas lesz. Egyébként karácsonykor is régi családi videókat néztünk és nagyon élveztük. Jó felidézni néha a régi szép napokat. Akinek még kicsik a gyerekei el sem tudják képzelni milyen hamar felnőnek. Szóval izgalommal várom a vetítést.