2020. december 16., szerda

Karácsony, csomag, várakozás

 Az évek során kialakultak nálunk is a karácsonyi szokások, hogy ki mikor hol van az ünnepek alatt. Ahogy sorban jöttek az unokák és anyukám itt hagyott minket, kicsit változott a műsor, de azért alapjaiban megmaradt.

Az idei év kicsit más, de mivel mi most estünk át a víruson, talán egy-két hónapra védve vagyunk, ezért nem nagyon változtatunk a megszokott renden. Elkezdtem sütni a sütiket, díszíteni a lakást, készülni az ünnepekre. Vásárolni minél kevesebbet megyünk, ha lehet kihagyjuk a tömeget, de persze nem mindig megoldható.

Sütöttünk bejglit a dédivel, én pedig kipróbáltam végre azt a sütit, amit anyukám minden karácsonykor megsütött, a diós kosárkát. Azért kezdtük el ilyen korán a sütögetést, mert most is küldtünk csomagot Londonba és azt akartuk, hogy ők is részesüljenek egy kis hazaiból. Közben a csomag már meg is érkezett, így náluk már karácsony van. 

Lassan bezár az iskola is, az óvoda már zárva sajnos a betegségek miatt, ezért a gyerekek is egyre többet vannak otthon. Mi is segítünk, hogy kicsit a szülőknek is legyen szabadideje. A gyerekek is nagyon aktívan készülnek, sok rajz, dísz, sütemény kerül ki a kezeik közül. Ők is várják már nagyon a karácsonyt.

 

Benedek angyala






2020. december 3., csütörtök

Megküzdöttünk a Coviddal

A hosszú szünetnek az az egyszerű oka, hogy minket is utolért a Covid..Gyakorlatilag egy hónap majdnem eltelt azzal, hogy betegek voltunk, illetve próbáltunk erőt gyűjteni a vírus után. Nem volt egyszerű menet, ezt csak az érti, aki már tapasztalta. A férjem kezdte, belázasodott, köhögött, rá két napra én, de egész máshogyan. Nem éreztem a szagokat, ízeket és fájt a fejem. lehet, hogy kicsit kapart a torkom is, de ez nem volt jellemző. Reggel nem volt erőm felkelni, enni semmit, csak a hányinger és a gyengeség. Délutánra kicsit mindig jobban lettem és reggel kezdődött előlről az egész. Hogy mi volt a legrosszabb? A bizonytalanság, a tehetetlenség, hogy orvoshoz nem mehetsz, ha sikerül elérni telefonon, akkor már szerencséd van. Persze mindenki segítőkész volt, a gyerekeink bevásároltak.Állandó kapcsolatban voltunk és tartották bennünk a lelket. Sokan hívtak, érdeklődtek, persze volt, hogy nem volt erőm még erre sem. Rendeltünk egy adag ebédet, amit négy napig ettünk, aztán kidobtuk. Minden reggel úgy éreztem, mint ha valamilyen méreg lenne a számban, gyomromban, ami nem oda való. nagyon rossz volt. Egy hét után jöttek ki tesztelni, onnantól legalább már biztos volt, hogy mi a bajunk, bár addig is sejtettük. Aztán én kezdtem kicsit jobban lenni, de a férjem még nem. Éjszaka aludt, de reggel nagyon köhögött, estére felment a láza, gyenge volt. Onnantól már csak azon izgultam, hogy ne kelljen kórházba mennie. Aztán jött egy rossz hír, hogy egy ismerős meghalt Covidban. Ez volt a mélypont. De már jól vagyunk, lassan egy hónapja, de már kimehetünk. Az első séták nagyon fárasztóak voltak, de most már visszatér az erőnk lassan. Most kb. három hónapig védettek vagyunk. És aztán mi lesz, ki tudja.