Kiállítás látogatás

Végre eljutottunk a Galériába, a Frida Kahlo kiállításra a hét végén. Egész nyáron készültünk, de a sűrű nyári események miatt mindig elmaradt. Így az első igazán őszi napon sort kerítettünk rá. Jó kis kirándulás volt a gyerekekkel a Várkert bazáron keresztül felsétálni a Galériába, közben látni alattunk Pestet, a Dunát és a várost, mindig nagy öröm. Öröm látni, hogy azért van fejlődés, szépül, épül a város, csak ne lenne annyi hajléktalan szegény ember. Persze ők most már inkább kiszorulnak a külső kerületekbe, legalábbis nálunk, Kispesten napról napra több van.
A Galériát nagyon szeretjük és Frida Kahlót is, a kiállítás pedig meglepően jó volt, nagyon sok képpel és információval azok számára is, akik eddig nem ismerték az életét, történetét.
Még az unokámnak, Benedeknek is tetszett, pedig azt gondoltam, hogy nem igazán neki való, de nagyon színes és látványos lett. Öröm volt azt is látni, hogy mennyien kíváncsiak rá, mert hosszú sorban álltak a jegyekért.
Jó kis délelőtti program volt.

 

 

Utazás a föld körül 7 /Turaidák

 Riga, Turaidák


Az első éjszaka után a reggelem is nagyon jól indult a rigai hotelben. Mivel a mi fürdőszobánk nem volt túl bizalomgerjesztő, próbáltam átmenni a másik folyosóra, ahol az ajtó kóddal nyílik. Hát persze, hogy nem tudtam kinyitni, de közben meg már becsukódott a mi ajtónk is. Hiába tudtam a kódot, egyiket sem tudtam kinyitni. reggel 6-kor pedig még senki nem jött se ki, se be. Így aztán leültem a lépcsőre a törölközőmmel és vártam, kb. egy órát, mire visszajutottam a szobába.
8 órától volt reggeli, gyorsan megreggeliztünk, aztán indultunk a pályaudvarra. Közben még elnéztünk a piac felé, de az sajnos ma csak később nyitott. Szerencsére az állomás mellett lakunk, így azt nagyon hamar elérjük. Ez a vonat már nem volt annyira szuper, mint a litván vonatok, de az internet itt is nagyon prímán működött, ezért menet közben leveleztünk az otthoniakkal. Így gyorsan eltelt az idő. Ma nagyon meleg lett, hét vége is volt, ezért tele volt a vonat utasokkal. Másfél óra múlva értünk Siguldába, ami egy nagyon szép kisváros. Tiszta, rendezett, sok virággal, parkokkal. Az utcán sehol egy szemét, a dohányosok még a parkban is csak kijelölt helyen dohányozhatnak, de csikket eldobva sehol nem láttunk.
Megkerestük a felvonót, ami 3 és fél perc alatt teszi meg az egy kilométeres távolságot, át a Guaja folyón.Itt egy nagyon izgalmas dolgot láttunk, mert mi ugyan zárt kabinban utaztunk, de vittünk magunkkal két embert a fülkén kívül, akiket fél úton elhagytunk, ők ott lebegtek a folyó fölött és visszafelé visszahozta őket a kabin.
Mi szerencsésen átértünk és elindultunk a hegy teteje felé  a Turaida nevű várhoz.
Nagyon meredek lépcsőkön kapaszkodtunk felfelé, szép helyen, de kissé fárasztó utakon. Kicsit föl, kicsit le, aztán megint fölfelé. Egyszer kicsit le is tértünk az útról, de aztán szerencsére visszataláltunk. Elértünk a várhoz, ahol megvettük a belépőket, majd gyorsan el is mentünk kávézni. Ezt megérdemeltük ezért a nehéz kapaszkodóért. Egy nagyon kis hangulatos kávézót találtunk lent a pincében, ahol ettünk, ittunk, kicsit megpihentünk. Így friss erővel indultunk kicsit még följebb, a vár irányába. A vár egy vörös tégla erőd, egyetlen körtoronnyal. Ennyi maradt belőle, miután a villám felgyújtotta a lőporraktárát a XVII. században. A lívek nyelvén, akik először lakták ezt a helyet, turaida azt jelenti, az istenek kertje. A múzeumot végignéztük, Józsi felmászott a toronyba is, én már csak lentről néztem, elég volt a mászásból mára. Szerencsére megtaláltuk a buszt visszafelé, nem hiszem, hogy vissza tudtam volna gyalogolni ugyanazon az úton, amin jöttünk. Busszal nagyon hamar elértük a felvonót, ami hamarosan indult lefelé. Most mi álltunk elől a kabinban, így közelről láttuk a plusz két utast, akiket felszedtünk félúton. Amikor összekapcsolódtunk velük, jó nagyot rántott rajtuk a kötél, a fiú ki is ejtette kezéből a telefonját, ami a fák között landolt. Előbb őket eresztették le egy ágyra, aztán minket is kiengedtek a kabinból. Siettünk, hogy elérjük a vonatot, épp csak annyi időnk maradt, hogy vizet tudjunk venni az útra.
Szerencsénk volt, mert egész nap szép idő volt, mikor a vonatról leszálltunk, már fújt kicsit a szél. Még megnéztük az állomás környékén a látnivalókat, az egyetemet, egy templomot, más nem nagyon volt erre. Ezen az oldalon kicsit több volt a hajléktalan, csavargó, látnivaló sem nagyon akadt.
Az állomáson egy önkiszolgáló éttermet találtunk, ahol nagyon jó céklaleves és tészta volt. Sok ilyen önkiszolgáló étterem van itt a pályaudvarok, buszmegállók környékén.
Egy kis pihenő után még bementünk az óvárosba sétálni, de ez már nem nagyon esett jól, hiába a szép házak, egy idő után már nagyon nem vitt a lábam.
Jó hosszú nap volt ez is.

Na, oda kell eljutni

Indulás

A patak mellett visz az út

Turaida rózsája

A vár

A múzeumban

fentről

Ők izgalmasabban utaztak, mint mi

Családi kirándulás Tapolcára

A szokásos nyár végi kirándulásra indultunk vasárnap Tapolcára. Az idei azért volt különleges, mert a MÁV 125. évfordulója alkalmából két Nohab húzta a különvonatot, amivel mentünk. Az egyik egyenesen Németországból jött, német vezetőkkel, a másik hazai. Mindig meglep, hogy mennyi embert érdekel ez az esemény, pedig a jegyek igazán nem olcsók. Mi szerencsére most is kaptunk tiszteletjegyet.
Már reggel a Nyugatiban rengeteg fotós fotózta a mozdonyokat és a nosztalgia kocsikat. Teljesen tele lett a vonat, nem volt üres hely. Kevés helyen álltunk meg, így fél 11 körül már Tapolcán voltunk. Az úton végig rengeteg fotós kísért minket, ill. Tapolcán is vártak már ránk a vonat őrültek, akik egy jó fotó kedvéért kijöttek a fogadásunkra.
Megnéztük a barlangot, illetve csak Beáék, mert mi már láttuk, nekik is nagyon tetszett.
Tapolca belvárosa nagyon szép és a malom tó partján ebédelni igazi élmény. Szerencsére találtunk egy jó játszóteret is, ahol kicsit kiugrálhatták magukat a gyerekek, aztán még rövid séta a tóparton, kacsaetetés, futkározás, aztán irány a vasútállomás. Itt már Marci nem bírta tovább és elaludt.
Az állomáson egy cukrászdában még nagyon finom fagyit találtunk, mielőtt felszálltunk volna a vonatra.
A visszaút nem volt zökkenőmentes két fáradt gyerekkel. Késő este értünk Kelenföldre, az autóban mindkét gyerek elaludt.

Utazás a föld körül 6 Riga

Reggel a szokásos korai indulás, kulcsot otthagytuk az asztalon és irány a buszpályaudvar. A következő ország felé tartottunk egy Mercédesz kisbusszal. Az út kb. 3órás volt, egyszer álltunk meg egy rövid, 5 perces pihenőre. Dél körül már Rigában voltunk, de a hotelt csak később foglalhattuk el, ezért lepakoltunk és elindultunk sétálni.
Elsőre nem tett rám jó benyomást ez a város. Rengeteg ember, sok szemét, hajléktalanok. Igaz, mi a pályaudvar közelében laktunk és ez amúgy sem a legjobb környék, de eddig nem ezt láttuk.
Amikor visszamentünk a szállodába akkor lett csak igazán elegem az egészből. Minden elég lepusztult, szemetes, kiábrándító. A szoba ugyan kétágyas, de emeletes ágy van, az ágyneműk gyűröttek, a mosdóról jobb nem is beszélni.
Gyorsan elmentünk sétálni, hogy kicsit megnyugodjak. Szerencsére pont szembe volt a piac, ami valami fantasztikus. 5, egyenként 35méter magas zeppelinhangár. Európa egyik legnagyobb piaca, több mint 1200 elárusítóhellyel. Egy kiterjedt föld alatti raktárrendszerre települt, mindegyik hangárnak megvan a saját specialitása:hús, tejtermékek, zöldség és a halak. Óriási bolhapiac is tartozik hozzá, a nyitvatartása pedig szinte egész napos, még hét végén is. Fantasztikus.
A piac egyébként patyolat tiszta volt. Vettünk különféle sajtokat, kenyeret, ittunk, aztán elindultunk a belvárosba.
Azt mondja az útikönyv, hogy Riga belvárosa a legszebb. Nekem ez első látásra nem így tűnt, mert túl piszkosnak találtam, persze csak az eddig tapasztaltakhoz képest, mert azért ugye mi sem panaszkodhatunk. Sajnos az idő is elromlott, elkezdett cseperegni az eső, ezért be kellett ülni egy sörre. Azt meg kell hagyni, hogy rengeteg itt a turista, öregek, fiatalok, mindenféle náció, csak úgy hömpölyögnek az utcán. Rengeteg beülős hely van, hangulatos minden. Most ugye mindenki a meccset nézte, most voltak az EB döntői.
Kinéztünk egy éttermet, itt nem volt tv, ezért nem is volt tömeg. Elég elegáns helynek tűnt és nagyon finomakat is ettünk. Kicsit fel is melegedtünk. Én gombalevest ettem, mióta itt vagyok, valahogy mindenhol azt eszem, itt rengeteg gomba van és nagyon finomak. Sajttortát is ettem, ami látványra sem volt semmi és nagyon finom is volt, mellé a portói még csak tetőzte.

Fizettünk 50 eurót, de ez megérte és amúgy is eléggé el voltam keseredve a szoba miatt, kellett valami vigasztaló.
Így estefelé, kivilágítva, már Riga is jobban tetszett. Hazafelé a parknál vettük észre, hogy rengeteg ember van mindenfelé, tele az utca népviseletbe öltözött emberekkel. Kiderült, hogy egy háromnapos népzenei karnevál van az egész városban. A parkokban mindenhol színpadok, zenés, táncos produkciók, kirakodóvásár. Hasonló, mint nálunk szokott lenni, csak sokkal nagyobb. minden színpadon más nemzetiségű zenészek, táncosok, nagyon jó hangulat volt, az árusok pedig tényleg nagyon színvonalasak voltak, semmi bóvli, csak helyi kézműves termékek.
Egy darabig bámészkodtunk, elhatároztuk, hogy valamelyik nap megkóstolunk valami helyi ételt, de fáztunk is, fáradtak is voltunk, ezért hazasétáltunk.
Bármilyen rossz volt is az ágy, azért csak elaludtunk, elég fárasztó nap volt ez is.

A zeppelinhangár

A piac

Egy halas pult a sok közül

Rigai házak

A belváros