2018. június 27., szerda

Költözés

Szerencsére nem mi, hanem a lányomék, Beáék költöznek, de így is kicsit felforgatta az életünket. A fiúk dolgoznak az új lakáson, mi pedig a háttérben. Én főleg azzal tudok segíteni, hogy vigyázok a gyerekekre, akik szintén érzik a felfordulást maguk körül és eléggé zizegnek.
Szerencsére az ovi is befejeződött, már csak a nyárünnep van hátra és indul a nyári szünet.
Annyira sok volt mostanában a program, hogy igazán ránk férne egy kis nyugalom Velencén.
Ma ballagás lett volna, az öcsém legkisebb fia, Dani ballagott 8.osztályból, de most nem mentünk a holnapi költözés miatt. Ott is felnőttek a fiúk, most egy ideig nem lesz részünk ballagásban.
Holnap a gyerekekkel levonulunk Velencére, hogy a fiúk tudják nyugodtan befejezni az új lakást. Remélem visszatér a jó idő.


Azóta persze már megtörtént a költözés, a dobozok száma is némileg csökkent, de még van néhány.

2018. június 8., péntek

Egynapos kirándulás Bécsbe

        A véletlenen múlt, hogy valaki lemondta és megkérdezték, hogy nem tudok -e elmenni, én pedig pont ráértem.
        Így jutottam ki Bécsbe egy napra, hogy meghallgassuk a Bécsi Filharmonikusok koncertjét.
A busz kényelmes volt és már délre kint voltunk. Egy kétórás városnézés is volt a programban, ami csak a belvárosra korlátozódott, de mivel már mindannyian jártunk itt, így bőven elég volt. Azért sok új információval is gazdagodtunk, mert az idegenvezető sok érdekességet mesélt.
       Volt egy kis szabadidő is, ami alatt megebédeltünk és pihentünk egy csodaszép kertben, ahol csak rózsák voltak. Sajnos már sok nagyon ki volt nyílva, de így is csodálatos látvány volt a sok gyönyörű miden színben pompázó rózsa.
        Indultunk volna ötkor tovább Schönbrunnba, a koncertre, de sajnos egy utastársunk eltévedt Bécsben, így egy órát vártunk rá.
Kicsit izgultunk, mert azt mondták, hogy 100ezer embert engednek be a parkba, aztán lezárják a kapukat. Szerencsére még befértünk. A rengeteg ember ellenére nagyon kulturált volt a park, mindenki barátságos, türelmes és vidám volt. A szabályokat igyekeztek betartani, aki nem, azt az őrök figyelmeztették.
       A koncert nagyon látványos volt, igaz, hogy mi távolról, csak kivetítőn keresztül láttuk, de a hangulat miatt megérte eljönni. A végén is mindenki nyugodtan hagyta el a parkot, nem volt tolakodás, a buszok egymás után indultak és szerencsésen haza is értünk, igaz csak éjjel., de jó kis program volt, megérte a fáradtságot.








2018. június 5., kedd

Unokázós

Nagyon nehéz úgy nagymamának lenni, hogy egy országhatár választ el minket egymástól.
Nehéz akkor is, ha napi kapcsolatban vagyunk, de egy kétéves még nem tud telefonálni és az, hogy február óta nem találkoztunk, neki nagyon hosszú idő. Most különösen sokat gondolok rá, mert beteg, skarlátos és ma már ez azért nem olyan veszélyes betegség, mint régen volt, de azért aggódom érte.
 Azért is nagyon nehéz, mert a másik kétéves itt van mellettem, napi kapcsolatban vagyok vele és érzem, hogy milyen fontos ez a kapcsolat. Neki is és nekem is.
Olyan jó lenne, ha mindannyian itt lennének a közelünkben, de ez most így alakult, nincs mit tenni. Ahogy tudunk megyünk és megnézzük Somit is, hogy milyen szép nagy fiú lett, és Borkát, aki már iskolás. Nagyon hiányoznak.

 A majdnem kétévesek.

Somi

Marci