Augusztus 24.szombat / Buchewald, Weimar/

Aránylag nyugodt éjszaka után, kb. 7 óra körül ébredtünk. Megreggeliztünk, ami érdekes ezen a szálláson, hogy egész pici babával is vannak. Készítették neki a tápszert, közben az apuka simán letette őt a kőre, ami persze tiszta volt, no de mégis... persze ülni már tudott a baba és nagyon jól tűrte a várakozást.
 Mára megint utazást terveztünk, ezért a reggeli közért után indultunk a pályaudvarra. Szombat révén elég nagy forgalom volt. Megvettük a jegyet nekem, ami 9 euróba került féláron és felszálltunk a Weimarba tartó vonatra. Egy megállót mentünk mindössze. Itt egy kicsit vártunk a buszra, mert csak 10 előtt indult az innen 3,5 kilóméterre levő Buchewaldba, ahol a valamikori koncentrációs tábort akartuk megnézni. Szép időben, nagyon szép helyen tett le a busz, de a látvány az eléggé felkavaró volt, dacára annak, hogy a táborból igazából nem sok minden maradt meg. A német precizitással kiépített  tábor, a kettős kerítéssel, a gázkamrákkal, a láger helyével elég nyomasztó volt. Még belegondolni is szörnyű, hogy itt emberek ezrei szenvedtek, próbáltak túlélni. Ez a tábor munkatábornak indult eredetileg, ezért volt ilyen kis méretű a gázkamrája, "csak" 6 kemencével. Szerencsére nem sok minden maradt meg, csak néhány cipő, fotók, rajzok.
A táborkapu felirata: mindenkinek amit érdemel.
 Ehhez nincs mit hozzátenni.
Kettőig nagyjából körbe is jártuk a területet, aztán egy másik útvonalon, szép kis falvakon keresztül visszabuszoztunk Weimarba. Az különösen szörnyű, hogy egy ilyen város mellett, ami a zenéről és a kultúráról híres /Goethe, Schiller, Bach, / egy ilyen borzalmas hely található. Állítólag a lakosok nem tudtak róla, hogy mi folyik ott.???

 A kemence

Jól bejártuk a várost, megnéztük a nevezetes helyeket, jó sok ember volt az utcákon, a parkokban a szép idő és a hét vége miatt. Telefonáltunk egyet haza a mamának, kicsit pihentünk a parkban, aztán visszasétáltunk a vonathoz. Nagyon elfáradtunk a második gyalogolós nap után. A lábamon már 3 ragtapasz volt, de még így is akadt olyan hely, ahol törte a cipő. Pedig a legkényelmesebb cipőmben indultam útnak. Alig vártuk, hogy hazaérjünk. Lefürödtünk, vacsorát főztünk, majd némi erőre kapva besétáltunk a belvárosba. Este kivilágítva meseszép volt a Dóm és környéke. Meglepett, hogy az útépítők még most is dolgoztak a téren, pedig szombat volt és 10 óra. Nagyon kellemes idő volt még ekkor is.
A szállodába visszaérve kifizettük a szállást, majd megpróbáltunk elaludni, ami az újonnan érkezett szobatársak miatt kicsit nehézkes volt, de szerencsére egy idő után megunták és elmentek bulizni. Reggel láttuk, hogy a buli valószínűleg nagyon jól sikerült, mert még levetkőzni sem volt erejük, cipőstől feküdtek az ágyban. Mi viszont továbbálltunk, várt ránk Brüsszel.

uti élmények2

Aug.23.Péntek
Éjjel nagy kiabálásra ébredtem kb.fél 2-kor, ami az utcáról jött. Sajnos pont az ablakunk alatt van egy bolt, ami egész éjjel nyitva tart és itt zajongtak, beszélgettek, akik már kicsit jól érezték magukat. Szerencsére az ablakok jól zártak, ezért mikor becsuktuk szinte semmi nem hallatszott be.
Korán, fél 8körül lementünk reggelizni és kávézni. Már voltak ott akik még nálunk is korábban keltek. A konyha patyolat tiszta és a mosdó is és nagyon jól felszerelt. Az ablakok az Operára néznek és időnként a mosdóban is szól a zene. A szobák mind egy-egy zeneszerzőről kapták a nevüket, a miénk Orf. a lámpák is hangszerek, dob, hegedű, stb. nagyon hangulatos az egész.

Wartburg vára

Reggeli után kisétáltunk a pályaudvarra és elvonatoztunk Eisenachba, hogy megnézzük Wartburg várát, ami miatt erre a vidékre eljöttünk. Az idő eléggé esőre állt, út közben volt ahol esett is, de szerencsére aztán az egész napot sikerült megúszni eső nélkül. A vasútállomásról már jól látszott, hogy ez nem lesz egy egyszerű túra, nem elég, hogy magasan van ez a vár, kb.Gellért hegy magasságban, de még messze is van. Elindultunk az autóúton és gyalogoltunk egy jó 45percet, majd jött az utolsó szakasz, ahol már igénybe lehetett venni a csacsifogatot is. Mi persze tovább gyalogoltunk. Ez volt a legnehezebb rész, de túléltük. Fentről nagyon szép kilátás nyílt az erdőkre, dombokra. Megvettük a belépőt és kb.másfél órát barangoltunk a várban, idegenvezetővel. Szebbnél szebb termeket néztünk meg és kellően el is fáradtunk. Sajnos a német vezetésből nem sokat értettünk, de kaptunk egy magyar nyelvű leírást is.

Lefelé már az erdei úton jöttünk, ami sokkal rövidebb volt, de felfelé biztosan nem lett volna egyszerű. Megettük szerény kis ebédünket, ittunk egy finom kávét, aztán megint vártuk a vonatot. Visszafelé még útba esett Gotha, olvastam róla valamit, hogy szép kis város, így leszálltunk, hogy megnézzük. Persze se térkép, se leírás, de azért a központot megtaláltuk és egy igazi kis hangulatos várost ismerhettünk meg.

Luther szobája, itt fordította a Bibliát

Újból vonatra szálltunk és végre hazaértünk. Betértünk a szokásos közértbe, vettünk egy tésztát, szószt és megfőztük a vacsorát. Én egy forró levest is ettem, ami nagyon jólesett. Finom volt.
Vacsora után megfürödtünk, ami úgy felélénkített, hogy elindultunk egy kis esti sétára a belvárosba. A lábaink már nem nagyon vittek, de azért kisétáltunk a főtérre, ahol még nyitva volt a kolbászos. Hazafelé beültünk egy sörkertbe, ahol már elég hűvös volt, nem volt valami jó ötlet a hideg sör. Egyébként nagyon hangulatos volt, sok fiatal és legtöbben biciklivel jöttek. Éppen vége lett a zenének is, volt már vagy fél 11, így mi is hazasétáltunk.

Uti élmények

Az utazás véget ért, lassan sikerül újra visszarázódni a mindennapokba és rendszerezni az élményeket, a fényképeket. Nem nagyon szoktunk így utazni, hogy ennyi helyre megyünk egyszerre. Kicsit úgy érzem, hogy sok is az élmény, de majd talán ha egy kis idő eltelik, akkor letisztulnak és minden a helyére kerül.
Az is furcsa volt, hogy augusztus végén indultunk, általában csak szeptemberben szoktunk menni. Így aztán talán ennek is köszönhető, hogy az időjárás mindenhol csodálatos volt, még Londonban is.
Aug.21-én kedden este indult a vonatunk a Keletiből. Hálókocsi jegyet vettünk, mert úgy gondoltuk, hogy az éjszakát könnyebb lesz így eltölteni. A kocsi teljesen tele volt, amin az egyik utastársunk, egy kínai fiú nagyon ki is akadt. Ő ugyanis két jegyet vett, mondta is, hogy milyen sokba került és azt gondolta, hogy majd egyedül lesz a fülkében. Hát nem így lett. Később aztán megbékélt és jól elbeszélgetett a másik fiúval, aki Berlinbe járt egyetemre. A 6. utas pedig szerencsére nem érkezett meg, így legalább a csomagokat volt hová tenni. Az éjszaka jól telt, néha ugyan felébredtem, de sok mindent nem láttam a sötétben. A vonat percre pontosan érkezett Drezdába, 3 országon keresztül. Ez nálunk miért nem sikerül soha?
Megreggeliztünk, majd átszálltunk egy Lipcsébe menő vonatra, majd onnan újból egy másik vonattal Eisenachba. Mint kiderült, ez a vonat is Drezdából jött, így megspórolhattunk volna egy átszállást, de legalább nosztalgiáztunk egyet a Lipcsei pályaudvaron, ahol 2000-ben már aludtunk egyszer a padon.
A régi NDK területén ment a vonat, ahol nagyon érdekes és jellegzetes látvány a városokban a lakótelepek melletti kis hobby telkek. Ezek nagyon pici kis telkek, éppen csak egy kis házikó van rajtuk, meg egy kis virágos, vagy zöldségkert. Arra jó, hogy ki lehet elé ülni a padra, többet ér, mint egy erkély.
Eisenach állomása nagyon szép, régi épület volt, az idő pedig gyönyörű. A nap sütött és kellemes meleg volt.
Szállásunk az Opera hotelben volt, ami közel volt az állomáshoz. Lepakoltunk, de mivel a szobát csak kettő óra után lehetett elfoglalni, ezért egyből elindultunk sétálni. Nagyon szép ez a város, amit a Gera folyó választ ketté, ill. át-és átjár. A házak régiek és szépen fel vannak újítva. Ami érdekes, hogy itt nem változtatták meg az utcák nevét, van Gagarin, Moszkva és hasonló nevű utca. Ami nagyon tetszett, hogy a bevásárlóközpont is úgy néz ki, hogy nem látszik rajta mi van belül. Kívülről csak egy szép régi épület, belül pedig egy modern üzletközpont. Nagyon sok a templom és van egy régi hídja, ami ugyanúgy be van építve, mint Firenzében és nagyon szép. Kiültünk egy kávézó teraszára, ami a folyó partján volt és nagyon hangulatos volt. Közben a kacsákat néztük, ahogy zuhanórepülésben lecsaptak egy-egy finom falatra.
Kettő után visszasétáltunk a hotelba, fürödtünk, rendbe tettük kicsit magunkat és aztán újból útra keltünk, ahogy azt szoktuk. Visszamentünk a Dómhoz, ami egy domb tetején állt. Be nem mentünk, de körbejártuk és felmentünk a szembe levő dombon álló citadellához. Innen nagyon szép kilátás nyílt a városra. Nagyon nagy területen terül el ez a citadella, amit jól körbejártunk. A miénk ehhez képest aprónak tűnik, de azért a kilátás onnan szebb. Lefelé megálltunk egy borozónál, ahol nagyon finom bort ittunk egy kis asztalnál, közvetlen a szőlőtőkék mellett.
Lefelé megálltunk a piactéren, ahol ugyan már semmi nem volt, csak egy-két árus volt nyitva, de nagyon finom virslit ettünk 1euróért, amiben az volt a furcsa, hogy fordítva volt a méret, mint nálunk. A kifli kicsi és egy hosszú virsli van benne. Visszasétáltunk a kivilágított főtérre, bevásároltunk a közértben, aztán elindultunk a szállásra, lezárni ezt a hosszú napot. A szobában hatan voltunk, de egyelőre még csak mi voltunk bent.Gyorsan elpilledtünk, fáradtak voltunk.

Jellegzetes házak errefelé

Felirat hozzáadása

Egy bevásárlóközpont