2013. január 30., szerda

Heni

Heni itthon volt, méghozzá elég hosszú ideig, több mint egy hétig. Ez az idő persze mindig csak elsőre látszik soknak aztán pedig olyan gyorsan eltelik, hogy észre sem vesszük. Szerencsére sok barátja van itthon, akik mind várják, hogy találkozzon velük és ez így van jól. Persze a család is szeretne vele minél több időt eltölteni, ezért elég sűrű a program ilyenkor. A mamánál is sokat volt a kórházban, aki ettől? úgy erőre kapott, hogy holnap ki is engedik végre két hónap után a kórházból. Ez talán nekem is kicsit könnyebb lesz, bár továbbra is sok segítséget igényel, de talán nem kell minden nap menni hozzá. El sem hiszem. a sűrű program mellett arra is volt időnk, hogy narancslekvárt főzzünk, süteményt süssünk. ilyenkor sajnálom, hogy ilyen messze van. persze nekem még szerencsém van, mert Bea legalább itthon van és őt sűrűn látom. Van, akinek mind a két gyereke külföldön van, na őt egyáltalán nem irigylem. Heniről és a babáról várjuk a híreket, reméljük minden rendben lesz.

2013. január 6., vasárnap

januári örömök

Heni újabb meglepetéssel telefonált, ha igaz, babát vár. én már nagyon vártam, hogy nagymama legyek, bár előbb Beára gondoltam, és ő is így gondolta, de ez van, így is nagyon örülök neki. hamarosan hazajön és akkor majd személyesen is beszélgethetünk, már nagyon várom. Persze azért sok izgalom is van, mert London nincs közel és én nem szeretnék olyan nagymama lenni, aki csak félévente látja az unokáit, de addig még bármi történhet. Ezért aztán az öröm nem teljes, mert nem tudom, hogy mit szeretnék jobban, hogy hazajöjjenek, vagy maradjanak inkább kint. Az ő érdekükben talán jobb volna kint, de majd kiderül, hogy mi lesz.