Spanyolország Granada

 Augusztus 12-én délután indultunk Madridból Granadába. Délben kellett elhagyni a szállást és a 42 fokban nem volt egyszerű kigyalogolni az állomásra. A vonat szerencsére most is hiper szuper, gyors és hűvös volt. Fél 5 körül értünk Granadába, ami elvileg a hegyek között van, de itt is nagyon meleg volt, talán annyira nem, mint Madridban. Ezért csak 8 körül indultunk el sétálni.Itt találkoztunk első alkalommal a flamenco táncosokkal, akik egy tér közepén fergeteges műsort adtak a turisták örömére.

Hazafelé még benéztünk néhány boltba, a fűszerbolt varázsolt el a leginkább, de volt bazár is. Másnapra az Alhambrát terveztük, de az sajnos nem sikerül, ezért a vele szemben levő domboldalra másztunk fel, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni. Persze aztán csak felmásztunk oda is, jól elfáradtunk, de megérte. 

Hazafelé már csak arra volt erőnk, hogy néhány szép udvart megnézzünk, fagyizzunk egyet, aztán a hűvös szobában kicsit pihenjünk. Délután még megnéztük a Bazilikát, nem volt túl sok időnk, mert elég korán zárt. Beültünk egy hangulatos helyre kávézni, inni egy italt. Nagyon jól esett az olajbogyó is, amit automatikusan hoznak az italhoz. 

Másnap délelőtt még volt egy kis időnk és találtunk egy csodálatos, XVIII: századi bazilikát San Huan de Bios. Kicsit díszes, kicsit hivalkodó, de amúgy fantasztikus volt. Meglepő, hogy az utikönyv meg sem említi, mi is csak véletlen találtunk rá.

Egy a sok fűszerbolt közül, amit nem lehet kihagyni

Ahol az utcán a fejünkre potyog a narancs

Azok a jellegzetes fehér házak

Kis pihenő egy itallal

A táncosok

Itt a karácsony ismét

Ebben az évben is eljött, amit nagyon várunk. Vannak akik kifejezetten nem, én szeretem a karácsonyt. Szeretek sütit sütni a gyerekekkel, készülni, díszíteni a lakást, ajándék után szaladgálni. 

Persze nem visszük túlzásba az ajándékozást, de azért a gyerekeknek mindig készülünk valamivel. Most idén fát se kellett vennünk, mert Velencén vágtunk ki egy fenyőt és azt hoztuk haza. Nem volt tökéletes, de szépen feldíszítettük és így legalább nem kellett feleslegesen kivágni a fát.  

Sokkal jobban örülnék én is egy szép fehér karácsonynak, de nincs mit tenni, mostanában csak ilyen van. A fiúkkal elmentünk a fényvillamosra, ami idén kicsit csalódás volt, megnéztük a Parlamentnél a karácsonyfát, voltunk a téli vásárban is a Bazilikánál. Most pedig már csak a pihenés van, bár a férjem még dolgozik, de a gyerekeknek nincs iskola, óvoda, remélem azért ünnep után újra indul. 

Jó lenne már egy Covid mentes, nyugodt új év.

Az idei piros fánk

Micike velem kávézik

Még mindig Spanyolország

Cordoba, az egyik legszebb hely, amit ezen az utazáson érintettünk és a legmelegebb is. Nagyon sokat szenvedtünk a melegtől, de csodálatos szállásunk volt, a belvároshoz nagyon közel laktunk. Már a vonaton érzékeltük, mikor közeledtünk és kinti hőmérsékletnek 42 fokot mutatott, hogy ez nem lesz könnyű. Akkor még nem tudtuk milyen is ez.

A nap csak korai és késői időszakában volt valamennyire elviselhető a meleg, de a város, a csodás látnivalók feledtetni tudták ezt is.  Első nap a cipő is feltörte a lábam, de nem állíthatott meg semmi, hogy felfedezzük Andalúziának ezt a csodáját. 

Rá kellett jönnünk, hogy még este 8-kor is korai elindulni sétálni, mert a falakból csak úgy dől a meleg, a vacsorára pedig legalább 9 óráig kell várni, mert addig szinte ki sem nyitnak az éttermek.

Reggelit szerencsére kaptunk a szállodában és utána igyekeztünk gyorsan útra kelni, mert a délelőttök még aránylag elviselhetők voltak. A mecsetbe egy narancsligeten keresztül kellett menni, ott várakoztunk a belépésre. Ez csak régen volt mecset, ma már katolikus templom, nagyon érdekes a két épület egyben. Ez volt a világ második legnagyobb mecsete Mekka után. Láttunk még nagyon sok szép és csodás épületet további utunk során, de ez egyike volt a legszebbeknek.

Innen az Alcatrazba mentünk, ami királyi palota volt, ott a kert volt a legszebb látnivaló. Ebben az országban rengeteg ilyen kert van, már nem is csodálkoztunk, de örömmel sétáltunk a csodás növények, több százéves fák és szobrok között.Délben már igyekezni kellett, mert kezdett nagyon meleg lenni. Szerencsére a légkondis szobában tudtunk egyet pihenni estig, hogy újra útra keljünk a további látnivalók irányába.

Csipkefalak

A Cordobai Nagy Mecset maga a csoda

Csodás épületek és csodás növények

Egy a sok érdekes szobor közül

Nagyon szép belső udvarok vannak, gyönyörű növényekkel

A turisták igyekeznek a fal mellett haladni, ahol még van némi árnyék

Csak egy szokványos hét vége

Mondhatom, hogy elég nagy család vagyunk, bár ezt mindenki máshogy értelmezi. Mi szerencsére elég közel lakunk egymáshoz, kivéve persze Heniéket és ha kell kisegítjük egymást. Most hét végén is a fiúk segítettek a dédinél, akinek a fürdőszobáját kell felújítani, mi pedig a három gyerekkel rovarbörzén voltunk a KMO-ban. Aztán mindannyian együtt ebédeltünk. 

Én szeretem, ha együtt van a család, legjobb volt, mikor Heniék is itthon voltak. Ahogy nőnek a gyerekek már kevesebb a konfliktus, nagyon jól megvoltak egymással. Jó sok volt a program, kicsit el is fáradtunk, de talán az élmény megmarad a gyerekekben és főleg az, hogy együtt voltunk. Ez tartja bennünk a lelket a következő találkozásig.

Micike is családtag

Spanyolország

Madridban több napot is eltöltöttünk és bár sokfelé kirándultunk onnan, de azért főleg esténként sokat sétáltunk a városban is.Elbűvöltek a kirakatok, az utcatáblák, a sétálóutcák és a sok növény. A kirakatok is nagyon szép, festett képek voltak, főleg az éttermek. Nagyon tetszett, hogy minden este kipakolták az utcákra az asztalokat, székeket és ott ettek, ittak az utca közepén, a forgalomban. Persze csak gyalogos forgalom volt ilyenkor.

 Mi is bent laktunk a város közepén, a sűrűjében és ezt nagyon élveztük.

Az Atocha pályaudvaron többször is jártunk, hiszen ide érkezett a vonatunk minden kirándulás alkalmával. Elképesztő volt a sok pálma, a hőségben egy kis oázis. A vonatozást nagyon élveztük. Gyors, pontos,  kényelmes, légkondicionált vonatokkal mentünk mindenfelé. 

A vonatból a táj nem volt túl izgalmas. Mindenhol olajfák végtelen sora, egy-egy állomás, kisebb települések, egy-egy nagyobb város. Elképzelni sem tudtam, hogy kik szedik le ezt a rengeteg olajbogyót, kik művelik a földeket, mert embert sehol sem láttunk.

Madridból Granadába mentünk. Ez az izgalmas város első látásra elbűvölt. Alig vártuk, hogy elfoglaljuk a szállást és elinduljunk a zegzugos utcákon, tereken keresztül, hogy felfedezzük. Már 8 óra felé járt, de itt még most indult az élet. Rengetegen voltak az utcákon, a flamingo táncosok fergeteges hangulatot csináltak, láttuk a magasban az Alhambrát, ami fő úticélunk volt, de sajnos ide valami miatt nem jutottunk be. Talán azért, hogy ide még vissza kell jönnünk? Megvolt a jegyünk, de valamiért visszamondták. Így aztán maradt a sok séta, így is volt elég látnivaló.

Folyt. köv.

Egy madridi kirakat

Egy parkból rálátás a bazilikára

A főtér a metrólejárattal

A híres Atocha pályaudvar, ahol sokszor megfordultunk

Spanyol táj a vonatból

Granada és a flamingo táncosok

Hét vége, színház, találkozó

A nyáron volt a a 45 éves osztálytalálkozónk. Jól éreztük magunkat, elég sokan össze is jöttünk, de most elég sokan hiányoztak. Sajnos volt aki betegség miatt hiányzott, mint Vali barátnőm. Most, hogy már kicsit jobban van, találkoztunk a hét végén vele és még két osztálytársammal, akik szintén hiányoztak a nyári találkozóról. Jókat beszélgettünk, kicsit nosztalgiáztunk, mire emlékszünk az iskolából. Bizony már elég régen volt. Este Valival színházba mentünk. Ez is régen történt már, a Covid miatt ugye mostanában nem jártunk színházban. remélem, most már visszatért ez a program is az életünkbe. A Játékszínben néztük meg A vád tanúja című darabot. Kicsit ismerős volt a cím, aztán kiderült, hogy ez egy Hitchcock film volt, amiben Marlen Ditrich alakított nagyot. Itt a darabban Kern András volt kiemelkedő, de a női főszereplő Lévay Viktória is nagyon jó volt. Régen jártam este a városban és nagyon meglepett, hogy mennyi ember van az utcákon, mennyi étterem van nyitva a körúton. Sajnos a sok kosz, a hajléktalan, rosszul öltözött ember is feltűnő volt. 

 

Tovább Spanyolországban

Egyik nap Madridból Ávilába kirándultunk. Ez a város 1130 méter magasságban, 113 kilométere fekszik Madridtól. Az Ibériai félsziget legmagasabban fekvő városa, ami egy fallal van körülvéve. A fal átlagosan 10 méter magas és 3 méter széles. Végig lehetett volna menni rajta, de erre sajnos nem volt időnk és itt is nagyon meleg volt. Itt született Nagy Szent Teréz, akiről ismert a város. Szép a város fekvése miatt is a régi házakkal, a városfallal és az ide vezető vonatút is nagyon izgalmas.

 A vonat mellett mindenhol nagyon rendezett olajfaültetvények, új telepítésűek és régiek is, városok csak nagyon elvétve, ember pedig sehol. El nem tudom képzelni, hogy ezeket hogy kezelik, ki az, aki rendben tartja, szüreteli. Látványnak mindenesetre izgalmas volt. Nem volt túl sok időnk, nagyjából három óránk, de mégis érdemes volt eljönni ide, ebbe a bájos kis városba.

Ávila főtere

A városfal

Ávilai Szent Teréz

Andalúziában barangolva

 Már itthon vagyunk, de mivel csak most írom az útinaplót, rendezgetem a sok képet, ezért jönnek az emlékek, most már kicsit letisztulva. Spanyolország nem tartozott a kedvenceim közé, persze nem is tudtam róla sokat. Az, hogy mennyire befolyásolta ennek a területnek a kultúráját, az életét az ételeit a mórok ottléte. A gazdagságuk okait pedig mindannyian tudjuk.

Rengeteg gyönyörű palotát, állomást, épületet láttunk, ami mind ezekről az évekről árulkodik. 

Toledo is egy olyan város, aminek gyönyörű óvárosa van a hegy tetején és nagyon szép, régi  pályaudvara. A vonatozás amúgy is nagy élmény ebben az országban. Már az állomáson csak úgy lehet lemenni a vonatokhoz, hogy ellenőrzik a csomagot, mint a repülőtéren, megnézik a jegyeket, kiosztják a kézfertőtlenítőket és mehetünk. Mivel minden vonatra kell helyjegy, ezért nem siet senki, az utazás közben pedig már nincs is jegyellenőrzés.

A vonatok egyébként nagyon kényelmesek és gyorsak.

A toledoi pályaudvar pénztára

 

Természetesen Toledo is, mint a legtöbb régi város a hegy tetejére épült.  Nem volt ez túl magasan, de a 43 fokban való séta azért kicsit megviselt. jó volt betérni egy-egy templomba, vagy múzeumba, ahol kicsit hűsölhettünk. Szerencsénk volt a hétfői nappal, mert egy múzeumban, ahová nem kellett belépő nagyon sok El Greco képet láttunk. Igaz, a zsidó múzeum viszont nem volt nyitva, talán szintén a hétfő miatt.Toledo, az ország hajdani fővárosa, három kultúra városának is nevezik, mert a zsidó, muszlim és keresztény lakosok is rajta hagyták kezük nyomát a városon. 

Egy egész napot töltöttünk itt, de nem tudtunk betelni a sok látnivalóval, a finom sonkával, a festményekkel, a szép épületekkel és a rengeteg növénnyel, amikkel út közben találkoztunk. És még nem beszéltem a lépcsőházak csempéiről, amik szintén szemet gyönyörködtetőek voltak. 

utazás

Lassan egy hete, hogy visszatértünk egy hosszú utazásról, így az élmények még csak most kezdenek leülepedni, kezdünk fokozatosan visszatérni az itthoni életbe és lassan felfogni, hogy milyen csodálatos helyeken jártunk. Szerencsésen alakult minden, ahogy elterveztük, csak egy programunk hiúsult meg, de az sem rajtunk múlt. Mindez köszönhető a férjemnek, akik végig kézben tartotta az egész utazást, szervezett, jegyeket intézett, belépőket foglalt, tesztidőpontokat foglalt. Ez sokszor sok időt vett igénybe, sok idegeskedéssel is járt, de én nyugodt voltam, tudtam, hogy biztos kezekben van minden. 

Sokfelé jártunk, három országban és én, mint nagy Olaszország rajongó, most be kell vallanom, hogy kicsit elcsábultam Andalúziában. Spanyolországban már jártam régebben, Barcelonában is, de ez a rész most nagyon megfogott. Minden tetszett, kivéve az időjárás. A 47 fokra valahogy nem voltam felkészülve. Igen, tudom, hogy erre a részre nem nyáron kell menni, de ez most így alakult, sok minden, többek között a Covid miatt is. 

Nem tudnám megmondani, hogy melyik volt számomra a legkedvesebb hely, de talán Cordoba és Sevilla varázsolt el leginkább. Persze a többi város, Granada, Avilla, Toledo, Malaga is csodálatos volt. A természet, az emberek, a műemlékek, a csodás városok, kertek, parkok. A rengeteg csodálatos virág, a tenger, a finom ételek.

Az élet is máshogy zajlik errefelé, a nagy meleg miatt, ami délelőtt még elviselhető, de mivel későn kelnek, igen kevesen vannak az utcán. Délután kettőtől este nyolcig, csak néhány turista szédeleg a melegtől ájuldozva, a helyiek ilyenkor sziesztáznak. Este nyolckor is még csak mi akartunk vacsorázni, az ottaniak csak 10 körül érkeztek.

Az esti Madrid

Madrid pályaudvara, az Atocha

Este 10 után éled a város

Utazás előtt

Aki mostanában utazik külföldre, az tudja, hogy mennyi sok izgalommal jár egy ilyen utazás. Egyébként is izgulok, ha megyünk valahova, de most ez különösen így van. Az ember nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Minden nap más a helyzet. Milyen papírokra, oltásokra van szükség az egyes országokban, mit kell előre kitölteni, mik a szabályok, amik állandóan változnak. 

Régen megvan a repülőjegyünk Madridba, a szállások is le vannak foglalva, de hogy az út vége mi lesz, azt még ma sem tudjuk, pedig vasárnap indulunk.  Még szerencse, hogy ebben a helyzetben mindenki elég jól áll a dolgokhoz, a szállások lemondhatók, a repülőjegyek átcserélhetők, de azért ezt a bizonytalanságot nem nagyon bírom. Szeretem, ha tudom előre a programot, utána tudok nézni a látnivalóknak, tudom mikor érkezünk haza. Hát ez most nincs így. 

A terv az volt, hogy dél Spanyolország után átmegyünk Portugáliába is néhány helyre, onnan pedig Londonba. Sajnos azonban Londonba nem lehet csak úgy bemenni, hiába van két oltásunk, igazolványunk, kell a teszt, amit külföldön kellene megcsináltatni. Ez nem csak pénz, de sok utánajárás és bizonytalanság, ezért már kezdünk lemondani róla.

Sokat beszélünk Heniékkel, ők nagyon reménykednek, hogy valahogy csak kimegyünk, hiszen már pont egy éve nem találkoztunk, de egyre  reménytelenebb a helyzet. Persze még tegnap is volt változás a besorolásban, de Portugáliát meg sem említették. Így aztán még most is bizonytalan, hogy mi lesz.

Amúgy nagyon várom ezt az utat, mert Madrid régi nagy vágyam és Granadára is nagyon kíváncsi vagyok. Persze ha sikerül eljutnunk Londonba és találkozunk Heniékkel, az lenne a legszebb lezárása ennek az útnak. Remélem így lesz.

Micike itt marad és őrzi a házat, remélem kibírja nélkülünk, míg nem leszünk itthon.Persze azért nem marad egyedül, lesz aki gondoskodik róla.

Szárazság, meleg, Velence

 Ezen a nyáron ismét sokat voltunk lent Velencén, szinte az egész nyarat lent töltjük, csak egy-egy napra jövök fel Pestre, ügyeket intézni. Abból persze van bőven, már árulunk egy lakást, amit mutogatni kell, ill. a mellettünk levő telket szeretnénk megvenni Velencén, ami szintén elég bonyolultnak tűnik. 

Közben pedig, mivel ezeket a dolgokat nagyrészt Bea intézi, én vigyázok az unokákra, ill. ha nincs semmi, akkor együtt vagyunk lent. Sokat voltunk idén a tónál is, mivel a biciklik miatt elég mobilak lettünk, sokkal egyszerűbb így lemenni, mint gyalog. Csak gondolunk egyet, felpattanunk és már megyünk is. 

Sajnos a tóban nagyon kevés a víz, de viszont nagyon szép tiszta, így, hogy kevesebben vannak benne. A fiúk nagyon élvezik, de azt is, hogy ha csak a kertben fürdenek. Szerencsére nagyon szeretik a kertet, jókat játszanak, fürdenek, ásnak, labdáznak.

A hét végén itt volt Marci szülinapja. Kicsit izgultam, hogy mit csinálunk itt ezzel a sok emberrel, de szerencsére mindenki nagyon jól érezte magát, főleg a gyerekek. Bográcsoztunk, a gyerekek fürödtek, ugráltak.

Dolgoznak a fiúk

Reggeli kakaózás a teraszon

Nyár, meleg, Velence

 Itt a nyár és mindenki azt mondja ne panaszkodjunk, hát nem ezt vártuk? Megmondom őszintén, hogy nem, ez nekem már túl sok. Igen, vártuk a jó időt, de azért ez már kicsit túl jó. A víz mellett sem lehet felfrissülni, főleg a velencei tó mellett, ahol alig van víz, az is meleg, a strandon nincs árnyék, max. ha bérelsz egy napernyőt. Ez azért nem az, amire annyira vágytam.

Marad a kert, a medence, de a virágoknak is sok már ez a hőség, hiába locsolom őket este, reggel, már nehezen viselik a hőséget, csak úgy, mint mi. Sok helyen már vízkorlátozás van, az lesz még csak a jó, ha locsolni sem lehet.

Most éppen itthon a lakásban élvezem a meleget, de holnaptól újra Velencén várom az enyhülést.

Egy kis Velence

 Szerdától vasárnapig lent voltunk a három gyerekkel Velencén. Előbb csak ketten, aztán hét végén megjött a papa is. Bea dolgozott, ezért Andrissal bevállaltuk a gyerekeket. Nem volt egyszerű, főleg Misinek nem, aki eddig még nem volt anyukája nélkül. Azért a napi egy anya keresésen kívül egészen jól működött a dolog. 

Voltunk strandon, pancsoltunk a medencében, a nagyok fürödtek a szomszéd nagy medencéjében. Szerencsére az idő jó volt, így esténként csak a hullafáradt gyerekeket kellett gyorsan ágyba dugni. Szabadidőnk persze nem sok volt, de így is mindenki jól érezte magát. Andrisnak ez volt az első, hogy ilyen hosszú ideig egyedül volt a gyerekekkel, de jól vizsgázott, bár biztosan jól el is fáradt.

A nagyok sokat segítettek a kertben is, néha a főzésnél is, de leginkább csak fürödtek, medencéztek. 

Mivel levittünk 9 kiló zöldborsót, elkelt a segítség a borsó fejtésnél is, de  abban is ügyeskedtek, főleg a kóstolásban. Volt részünk cseresznyeszüretben is. Elég aktívan telt ez a pár nap.

Itt a nyár?

 

 

 

 

 

 

Az idő ugyan még nem azt mutatja, de lassan itt az iskola vége, kezdődik a nyári szünet.  Ebben az évben kicsit több volt a szünet, ezért olyan furcsának is tűnik hogy máris véget ért az iskola. Ma volt az elsősök előadása. Itt ebben az iskolában minden osztály készül, az éves anyagból egy műsorral. Az első osztályosok még együtt szerepelnek, minden szöveget együtt mondanak, de így is nagy teljesítmény volt a fél órás műsor. Jó volt látni, ahogy izgulnak előtte, koncentrálnak közben.

 

 

A fák között a Balaton

Közben a nyár is megjött. Megint úgy jártunk, hogy hirtelen köszöntött be a nyár, minden átmenet nélkül.
Mivel Velencén van a telkünk, ezért a Balaton számunkra nem játszik olyan fontos szerepet. Azért azt én is érzem, hogy van bizonyos varázsa, ezért ragaszkodom hozzá, hogy legalább egy évben egyszer eljussunk ide is. Most Badacsonyra indultunk, ahol gasztro fesztivált ígértek a hét végére. Persze ezt össze kellett kötni egy kis ládázással és kirándulással. Ezért aztán Badacsonytomajban szálltunk le a vonatról és innen indultunk fel a hegyre. Nagyon jó kis túra volt, szép helyeken jártunk és a végén nagyon finomakat ettünk, ittunk.Megérte elmenni, nagyon tartalmas nap volt.

Indulás Badacsonytomajból

Végre kicsit kimozdultunk

 No nem nagyon, de mivel most nem voltak lent a gyerekek Velencén, az eső sem esett, minő csoda, így elindultunk kettesben kicsit kirándulni a környéken. A végén 6 kilométer lett belőle, ezért most alig érzem a lábam és mi lesz még holnap.

 Hiába, elszoktunk a mozgástól. Fura az óriási fű és az is, hogy hiába a rengeteg eső a föld nagyon száraz.


Persze minden nagyon szép, a természet élvezi a sok esőt, mi nem annyira. 

Ma szép idő volt, de azért éppen csak hogy visszaértünk és már esett is, ráadásul jég. A fű nagyon nő, de a paradicsom meg sem mozdul, csak vegetál. Mi lesz ebből? Már így is horror árak vannak a piacon.

Bármilyen meglepő, ez spárgaföld. Még nem láttam ilyet.

Kamillamező