Szabadnapon

A mai napot itthon töltöttem, mivel még akad néhány nap szabadságom, így unokás napot tartottunk Benedekkel, aki kicsit ugyan náthás, de ez mit sem változtatott azon, hogy ezerrel pörgött egész nap. Nem mondom, hogy nem vagyok szokva a gyerekekhez, hiszen nap-mint nap ezt csinálom, de azért az más, hogy itthon mellette még főzni is kell, ebédet adni, mosogatni, pakolni, hát nem egyszerű. Sőt, nagyon fárasztó egy ilyen kicsi gyerek. Azért még kenyeret is dagasztottunk ma, igaz, hogy mikor kisült akkor derült ki, hogy a sót valahogy kihagytam belőle, de ilyen apróságok előfordulnak, ha az embernek ilyen kis segítője van. 

Pedig Benedek nagyon jó kisfiú, csak éppen egyfolytában játszani akar, mindig figyelni kell rá, egy perc pihenést nem engedélyez, csak mikor alszik.
Szerencsére szeret velem lenni, anyukájának integet, mikor elmegy és nem is keresi, csak ha már álmos. Az alvással még nem próbálkoztunk, ahhoz még szüksége van anyára.
Nap-mint nap tanul valami újat, valamelyik nap a persze szó tetszett neki nagyon, ma mindenáron azt akarta elérni, hogy keressem meg a kedvenc zenéjét, ismételgette, hogy mama tete. A Nád a házam teteje, az Alma együttestől. Imádom, hogy mindent meg tud magyarázni, amit akar, addig nem hagy békén, míg meg nem értem. Nagyon jó vele lenni.

Az első hűvös hétvége

Egész héten azzal ijesztgettek, hogy hét végére jön a hideg. Már nagyjából sikerült téliesítenünk Velencén mindent, de azért még akadt tenni való. A vízórát még nem takartuk be, meg hasonló dolgok. Ezért aztán ma reggel kénytelenek voltunk lemenni, hiába jósoltak esőt és hideget. Szerencsére megúsztuk néhány csepp esővel, némi széllel és a hideg sem volt vészes.

 Mióta ezek a szuper vonatok járnak, azóta az utazás egy álom. Hamar végeztünk, megnéztük minden rendben van -e a házban és körülötte, visszasétáltunk a vonathoz és hazafelé még benéztünk a temetőbe is, ahol Halottak napján voltunk utoljára. Persze ilyenkor már nincs sok teendő, tettünk a vázába egy téli csokrot, aztán visszasétáltunk a vonathoz. Kettőre már itthon is voltunk.

Hihetetlen, hogy milyen jól esik ilyenkor hazajönni a fűtött, meleg lakásba és csak olvasni, vagy kötögetni. Azért mégiscsak van valami előnye a távfűtéses lakásoknak.

Őszi kirándulás a Börzsönyben

Vasárnapra nagyon szép időt ígértek, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen el kell menni kicsit kirándulni. Amúgy nagyon szeretünk, de mivel itt van a telek, meg ugye minden más, ritkán kerül rá sor.

No és persze egy pár ládát is kellett gyűjteni végre /geocassing/. Mikor elindultunk korán reggel bizony elég szomorú idő volt, köd, vizes út, talán éjjel esett, vagy csak a köd? Elvonatoztunk Berkenyéig, ahol még alig láttunk valamit a ködtől, de mire az első láda meglett, az ég is kitisztult és a nap is kisütött. Ez egy nagyon szép, rendezett település a Börzsönyben, szép temetővel, amit "angyalkertnek "hívnak. Nagyon tetszett.

Újabb vonattal továbbmentünk Verőce Magyarkút állomásig, ahol Irma forrás környékén kellett megkeresni a következő ládát. Mivel még most is elég korán volt, tartottunk egy kis pihenőt az étteremben, majd elindultunk ládát keresni. Kerestük, kerestük, de nem találtuk. Találtunk viszont gombát, sokfélét, szalamandrát, szép színeset és jó nagy sarat. Délre feladtuk a keresést, visszamentünk az étterembe és ettünk finom szarvaspörköltet, ittunk hozzá fröccsöt és én már azt hittem, hogy ennyi volt a mai napra, de nem, még most jött a hegymászás. Fel kellett menni a hegy tetejére Verőcén, hogy onnan lássuk a kilátást és megtaláljuk a harmadik ládát is.

 Még jó, hogy vittem a botomat, nélkülük nem ment volna. Persze megérte a látvány, a Dunakanyar, még ha kicsit sokat is kellett mászni érte. Újból lemásztunk a hegyről és már csak a vonatot kellett megvárni, ami behozott a Nyugatiba. Szép, tartalmas nap volt, kellemes idő, jó kaja, szép helyek.

Szabadnap Benedekkel

Ma szabadságon voltam, mert a nyáron nem sikerült kivennem a szabadságomat, így most elküldtek, hogy akkor gyorsan vegyem ki, nehogy bent maradjon. Én pedig éltem a lehetőséggel, nem kis örömmel persze. Így aztán tudtam vigyázni Benedekre, míg Bea, az anyukája tornázni ment. 

 Nagyon gyorsan eltelt az idő, jókat játszottunk, jókat ettünk együtt. Szerencsére Benedeknek nagyon jó az étvágya, szinte mindent megeszik, kivéve a húsokat, abban elég válogatós. Ja, és krumplit sem eszik, csak édesburgonyát. Ezen kívül minden zöldséget és gyümölcsöt szeret. Öröm vele enni.
Este kenyeret sütöttem, Anikó után szabadon. Nagyon szép lett. Eddig is sütöttem már kenyeret, volt kenyérsütő gépem, de most elromlott, ezért nekem kellett dagasztanom is, ami nem könnyű, de majd belejövök. Nagyon jó, hogy azt teszek bele, amit akarok, lehet változatos kenyereket sütni. Én imádom a kenyeret, főleg ha finom.

40 év munka után édes a pihenés?

Ma végre eljutottam odáig, hogy beadtam a papírokat, hogy megtudjam, mennyit kell még dolgoznom a nyugdíjig. Mivel jövő szeptemberben megvan a 40 éves munkaviszonyom, talán már nem olyan sokat.

 Nem is a munka az ami a legjobban fáraszt, hanem a napi utazás a munkába és haza. Idegesít a tömeg, a sok átszállás, a felesleges várakozások. A munkámat még most is szeretem, már persze ha azt kell csinálni, ami igazán a munkám lenne, de sajnos ma már mindent kell mellette csinálni. Sokszor azt veszem észre, hogy mint pedagógus, egész nap cumisüvegeket mosogatok, teregetek, árút veszek át, csecsemőket viszek vizsgálatra egyik kórházból a másikba, szóval köze sincs ahhoz, amiért elvileg a fizetésemet kapom. Közben a gyerekekhez, akik várnak rám be se jutok. Persze ez mind azért van, mert semmire nincs ember, nincs takarítónő, nincs senki. Így lehet a legjobban spórolni.

 Én már csak kihúzom valahogy, de a fiatalok sem bírják sokáig, mindenki feladja és elmegy, őket még meg sem fizetik. No, most én is jól kipanaszkodtam magam, de a tegnapi nap az maga volt a katasztrófa. Lehet, hogy holnap már kicsit másképp látom a dolgot.