2018. január 21., vasárnap

Velence hó?

Reggelre Pesten szépen, nagy pelyhekben esett a hó. Gyorsan kitaláltuk, hogy lemegyünk Velencére, mert milyen szép lehet a behavazott telek. Gondoltuk mi, de sajnos mire leértünk Velencén még az a kevés hó is elolvadt, ami leesett és csak a locspocs maradt.
Azért jó volt látni, hogy mennyire örülnek az emberek a hónak. Mindenfelé apró hóembereket láttunk, még a legmeglepőbb helyeken is, pl. a vasútállomáson, a padon. A gyerekek örömmel tapogatták a frissen esett havat, ami sajnos nagyon vizes volt és erősen olvadt.
Azért szép volt így is a kert, találtunk egy rózsát is, ami még a hó előtt nyílhatott ki, igen szép látványt nyújtott így havasan.
Mi is megmutattuk Micikének a havat, az ablakpárkányról vittem be a fürdőszobába. Előbb csak szaglászta, nem találkozott még ilyennel, de aztán már nyalogatta és játszott vele.
Sajnos mostanra a hónak már csak az emléke van, de talán majd jövő héten a Mátrában még lesz szerencsénk hozzá.



2018. január 18., csütörtök

Betegség

Történt egy sajnálatos esemény még karácsony előtt, a családból az egyik rokon kapott egy vírusfertőzést, ami gyakorlatilag két hét alatt elvitte. Nem értettük, hogy ez hogy lehet, igaz, hogy beteg is volt, hetven éves, de akkor is. Egyszer csak jön egy ilyen és akkor vége az embernek. Ijesztő.

Erre mi történik? Engem is elért valami titokzatos vírus. Kétszer voltam orvosnál, semmit nem talált, csak egyszerűen gyöngének, erőtlennek éreztem magam, se enni, se megmozdulni nem volt erőm.
Egy hétig tartott ez  az állapot és már kezdtem feladni a reményt, az orvos is azt mondta, hogy ha nem lesz változás, akkor kórház. Persze mindannyian betegek voltunk, a férjem, a vejem, az unokák, csak ők valahogy könnyebben átvészelték.
Két hét óta ma először vállaltam el Marcit, úgy, hogy idehozták és lementem egy kicsit sétálni is, de nem mondhatom azt, hogy tökéletesen vagyok. Soha nem találkoztam még ilyen agresszív vírussal, de remélem, hogy most már túl vagyok a nehezén.

Micike

2018. január 3., szerda

Karácsony, Szilveszter








Annyira örültünk a szünetnek, hogy nincs óvoda, itthon leszünk, de olyan gyorsan telnek ezek a napok, hogy szinte fel sem fogjuk.
Karácsony előtt a sok szaladgálás, előkészületek, a tömeg, amit most idén nagyon jól sikerült elkerülni, persze könnyű, hiszen már nem dolgozom, csak amit a családban segíteni kell.
Nagyon sok embertől hallottam, hogy szörnyű ez a karácsony, csak a pénzről szól, az ajándékokról, nagy családi veszekedésekről, no én ezt egyáltalán nem éreztem. Nagyon szépen elteltek az ünnepek, csak minimális ajándékokat vettünk, aminek mindenki örült és a lényeg, hogy együtt voltunk.

Sajnos Heniék nem voltak, de azért ők is ott voltak velünk a fa alatt a szívünkben és nagyon sokat gondoltunk rájuk. Finomakat ettünk, de azt sem vittük túlzásba, voltunk vendégségben is és végül szilveszterre elutaztunk a szokott helyre, a Salgó Hotelbe. Egyedül az idő nem volt kegyes hozzánk, mert hó helyett eső esett, de azért a szokásos túrát most is megtettük, csak esernyővel.
A buli nagyon jó volt, bár most is 30.-án. buliztunk nagyobbat, akkor nagyon jó volt a zene, még karaokéztunk is. Az a jó régi rock zene, jókat énekeltünk, táncoltunk, a társaság pedig még mindig nagyon jó.
Hát, valahogy így teltek az ünnepek.
Még egy kis jótékonykodás is belefért karácsony előtt, köszönet az ovis szülőknek, akik kis ajándékcsomagokat készítettek a volt munkahelyemen, a csecsemőotthonban élő gyerekeknek. Jó volt segíteni, bár volt némi bonyodalom, autó hiányában BKV-val szállítottuk a csomagokat, de ez is belefért.


 Legalább ilyen jó évet kívánok mindenkinek, mint ez az idei volt. Ennél rosszabb sose legyen.
Marci harca a libacombbal
Ajándékok a fa alatt
A dédinél
Idén is a Salgó Hotelban búcsúztattuk az évet