Júda napi vásár

Az utóbbi években sokszor mentünk Esztergomba ebben az időszakban, onnan pedig át Sturovóba, a vásárba. Most sajnos úgy jött ki a lépés, hogy nem tudtunk lent aludni, csak egy fél napra sikerült elmenni. Főleg a Csík zenekar miatt mentünk, akik 6 órától koncertet adtak.
Ha már ide jöttünk, azért ettünk egy jó sztrapacskát savanyú káposztával és ittunk egy- két sört is.
Idén is rengeteg ember volt, mint már eddig is, alig lehetett haladni a tömegben. Vásárolni nem nagyon akartunk, de azért a szokásos termésből készült karácsonyfa díszeknek nem tudtam ellenállni most sem. Szerencsére a koncert kezdetére sikerült leülnünk egy asztalhoz és így nagyon jó helyről élvezhettük a zenét. Nagyon jó, színvonalas koncert volt, amit már megszoktunk a zenekartól, most is érdemes volt eljönni, nem bántuk meg. Este későn visszasétáltunk a hídon, ismét rácsodálkoztunk a csodálatos Bazilikára. Késő éjjel értünk vissza Pestre, de jó kis program volt, megérte.

Utazás a föld körül 9. Kolka /Lettország/

Reggel egy gyors kávé, a reggelire már nem is volt idő, mert nagyon korán kellett indulnunk. Jó helyünk volt, a vezető melletti első ülésen ültünk, így végig élvezhettük a kilátást.
 Most is arrafelé mentünk, amerre előző nap a vonattal, Jürmala felé. A földnyelvnek a Rigai öböl felé eső oldalán óriásnövésű fenyőfák között halad az út, az ilyenekből faragták a hajóárbócokat évszázadokon keresztül. Ez a félsziget fogja közre a Slitere természetvédelmi területet.
Kolkától nem messze, a félsziget csúcsánál találkozik a Rigai -öböl a Balti tengerrel.
Az egyik megállónál felszállt egy nagyon koszos és büdös csapat és egy cigány család, vödrökkel felszerelkezve. Jegyet nem vettek, de felmutattak valamilyen igazolványt, gondolom itt is ingyen utazhatnak a segélyen élők. A vödrökből gondolva áfonya gyűjtők lehettek, amivel tele volt a rigai piac.
Első megálló két óra utazás után volt, néhány perc, szerencsére mosdó volt, meg egy kávézó, de arra már nem volt idő. Mosdó szerencsére mindenhol van, nagyon tiszta és általában ingyenes. Még elég hosszú út állt előttünk, végül dél körül érkeztünk meg Kolkára.
A hely valahol olyan volt, mint ha lementünk volna a térképről, embert sem nagyon lehetett látni. Kb. fél óra bőröndhúzás után megtaláltuk a kempinget, de a szállást még nem lehetett elfoglalni. Ittunk egy kávét, egy sört és mehettünk birtokba venni a hordónkat, amire már nagyon is kíváncsiak voltunk.
Összesen 8 hordó állt a parton, szép sorban, egy elkerített részen, ez volt a kemping. Mindenhol virágok, látszott, hogy nagyon igényesen vannak kialakítva, beleillesztve a környezetbe.
A hordó kívül és belül is nagyon szép volt, fából készült, egyik részében az ágy, a másik felében jól kialakított tárolóhelyek, nagy üveg ablakán keresztül pedig a tengert láthattuk az ágyból. Csodás látvány volt így elsőre.
Lepakoltunk, Józsi visszament a kisboltba vásárolni, én pedig elindultam felfedezni a partot. Gyűjtöttem kagylókat, köveket. Ugyanaz a finom homok volt itt is, ami Jürmalában a parton. A kagylók is egyformák, hófehérek, nagyjából azonos méretűek voltak. Reméltem, hogy marad néhány belőlük, mire hazaérünk, igyekeztem jól elcsomagolni őket.
A part nagyon szép, nyugodt, kár, hogy a régi időkből itt maradt egy torony, egy lokátor, ami kicsit ront a látványon. Ez valamikor elzárt katonai terület volt, szerencsére már nem az, talán majd ez is változik.
Később már együtt elindultunk a parton a másik irányba is. Ez sokkal szebb volt a kidőlt faágakkal, ahogy bedőltek a vízbe, egészen festői volt. Az emberek is kezdtek egyre többen lenni délutánra, ide mindenki naplementét nézni jön. Persze itt is sokan fürödtek, bár a víz itt sem volt melegebb, mint eddig. Sokan fotóztak, de a legtöbben csak sétálgattak a parton. Ezen az oldalon már nem nagyon fürödtek, pedig ez volt a szélvédettebb hely és egyre melegebb is lett. Az út végén újból az étteremnél találtuk magunkat. Egy sör után próbáltuk megtudakolni a wifi jelszót, magyaráztak is valamit, de ezt nem sikerült megoldanunk. Így a mai napon teljes elzártságban voltunk a civilizációtól.
Rövid pihenő után újabb sétára indultunk, most ismét a másik irányba. Már 5 óra körül járt az idő, kezdett hűvösödni, de még mindig sokan jöttek a partra kisgyerekekkel is fürödni, sétálni.
Mi tovább sétáltunk, egészen egy kilátóig, aminek a tetejéről nagyon szép kilátás nyílt a tengerre és az erdőre is. Mire visszaértünk mi már majdnem fáztunk, de a gyerekek még mindig fürödtek.
Elmentünk vacsorázni az egyetlen étterembe, ahol kb 4 féle ételből lehetett választani, de amit ettünk az nagyon finom volt. A meleg szoljanka leves különösen jól esett.
Vacsora után visszasétáltunk kis hordónk elé, kiültünk a padra és vártuk a naplementét. Aztán mikor már kezdett nagyon hűvös lenni, akkor inkább már bentről néztük ugyanezt. Fél 11 körül ment le a nap és gyönyörű, felejthetetlen élmény volt, ahogy elérte a tengert és eltűnt benne. Persze ekkor sem volt sötét, amit már megszoktunk, mióta itt vagyunk. A parton most is sokan voltak, sétáltak és várták a napfelkeltét, amire nem is kellett túl sokat várni. 4 óra után kicsivel már kelt is fel a nap az ablak másik oldalán és ha lehet ez még csodálatosabb volt, mint a naplemente. Gyorsan kimentünk, mert ezt azért mégiscsak kintről kellett megnézni, de igen hűvös volt, vagy csak fáradtak voltunk?
 Sajnos nem sok időnk maradt, pakolnunk kellett, mert ma is nagyon korán indult vissza a buszunk. Hosszú, romantikus, naplementés, napfelkeltés éjszaka volt, kicsit fárasztó, de megérte.

A mi kis házunk

Megy le a nap

Felkel a nap

Koncerten

Mostanában kicsit összesűrűsödött a program, ami nem baj, csak néha egyeztetni kell az érintettekkel, hogy ki hová menjen. Két koncerten is voltam, az első a Romengo és a Mendelssohn kamarazenekar koncertje volt a MOM parkban. Érdekes volt, nagyon jó cigányzene, az énekes tökéletes hangja, óriási hangulat és összehozva a kamarazenekarral is nagyon jól szólt.
Csak az volt a probléma, hogy nem lehetett táncra perdülni, de azért volt, aki megpróbálta, a sorok mellett.
A másik koncert a 3 tenor a MÜPA-ban, egy másfajta élmény volt, de ez is tökéletes. Már maga a hely is kiváló, de az énekesek is kitettek magukért. A végén állva tapsolt a közönség, akkora sikerük volt. A három énekes René Barbera, Maxim Mironov és a beugró Michal Lehotsky tökéletesek és felejthetetlenek voltak.

Utazás a föld körül 8.nap Jürmala

Ma reggel megint próbáltunk reggelizni a hotelben, de vasárnap volt és 8-kor senki nem volt ott, aki tudott volna valamit a reggeliről. Mivel senki nem is tudta megmondani, hogy lesz -e egyáltalán ma reggeli, ezért ittunk egy kávét és elindultunk vásárolni.
A piac sem volt még nyitva, de szerencsére azért boltot találtunk. Ma ismét vonatra szálltunk, de éppen ellenkező irányba indultunk, mint tegnap. Most a tengerhez tartottunk.
A vonaton megint izgultunk kicsit, mert a jegyünkön Jürmala nem is szerepelt, de szerencsére a kalauz megnézte, intett egyet, aztán tovább is ment. Lassan hozzászoknak a papírunkhoz és mi is az izgalomhoz. Ezek a vonatok a litván vonatokhoz képest elég ócskák, az egész vonaton csak egy wc van, az is a vonat legvégén, az ablakok felfelé nyílnak, nagyon meleg van. Most visszasírjuk a jó kis légkondis litván vonatokat. Amúgy pont ezen az ócska vonaton láttam olyan papírt kitéve, amit a wc deszkára kell tenni, mielőtt ráül az ember.
A tenger itt Rigától kb. olyan távolságra van, mint nekünk Velence és a vonattól rövid sétával megközelíthető. A jürmala szó lettül tengerpartot jelent. Jürmala már régóta Riga szórakozóhelye, XIX: századi fürdőhelyi korszakától az 1930-as években kialakult fénykoráig.
Jürmala nem kimondott város, települések láncolata inkább, keskeny földcsíkon épült, szinte a partszegélyhez szorítja a Lielupe folyó, amely 8 km hosszan folyik a parttal párhuzamosan.
Tiszta öltözők, illemhelyek, zuhanyzók, jól szervezett elsősegélynyújtás, büfék, kávézók.
Sok szép épület van a parton, de sok romos is akad közte. A parton még csak kevesen voltak, mikor megérkeztünk, nem mindenki ilyen korán kelő, mint mi. Kerestünk egy szimpatikus helyet és letelepedtünk. Szépen sütött a nap, kb. 20 fok volt és ha a dűnék közé lefeküdtünk még a szél sem fújt.
Megreggeliztünk a homokbuckák között, közben át is öltöztünk, kezdtek gyülekezni az emberek is.
Kinyitott a büfé is vettünk sört, meg szárított halat, a sör az jó volt.
Egy darabig napoztunk, de a többiek meg is mártóztak a vízben, ami nem volt túl meleg, aztán sétáltunk egyet a parton. Arra indultunk el, amerre sok embert láttunk. Mint kiderült a víz 16 fokos volt, de egyre többen fürödtek benne. Nekem elég volt csak lábbal kipróbálni.
Megtaláltuk a leghíresebb épületet, ami valamikor híres nyaraló volt, most éppen üresen áll, nem használják semmire, pedig fel van újítva. Mikor már nem bírtuk elviselni a meleget, besétáltunk a központba, ahol rengeteg üzlet, kávézó, étterem volt, mint általában az üdülőhelyeken. Végre sikerült vennem három borostyánkövet is, amit majd otthon fogok megcsináltatni, ha már a tengerparton nem találtunk. Mikor már mindent láttunk, visszamentünk még kicsit a partra. Még mindig nem kaptunk kedvet a fürdéshez, inkább kerestünk egy éttermet, ahol megebédeltünk. Nagyon sok ilyen önkiszolgáló étterem van, ami nagyon jó, mert csak rá kell mutatni, hogy mit szeretnénk enni. Végre volt káposzta is, rablóhúst ettem hozzá, Józsi pedig a híres céklalevest kóstolta meg itt is.
Délutánra már az idő is kezdett hűvösebbre fordulni, ezért elindultunk a vonathoz. Pont jött a vonat, így egy óra alatt már Rigában is voltunk. A rigai csodás piac még 5 órakor is nyitva volt. Már kezdtek pakolni, de a söröző még nyitva volt és a virágosok is, akik kötötték a koszorúkat a táncosoknak az esti záró napra. Egyik szebb volt mint a másik, mindegyik élő virágból. Nagyon szép látvány volt, ahogy az utcán mindenhol táncosok voltak, különböző népviseletben, fejükön koszorúval.
Hazamentünk, lepakoltunk, de még lesétáltunk  mi is a parkba, mert nyüzsgött az egész város, nem akartuk kihagyni. Sajnos mire leértünk már pakoltak az árusok, a három napos rendezvény a vége felé közeledett. Még sikerült ennünk egy kis helyi sült kolbászt, az egyik helyen láttuk a kivetítőn a megnyitót, amit a stadionból közvetítettek. Ez volt a zárónap és itt már mindenki fellépett.
Későeste volt mire hazaértünk. Összepakoltunk, mert holnap ismét hosszú út áll előttünk, indulunk Kolkára.