2020. október 27., kedd

Kirándulás a velencei hegységben

Szerencsére hét végére jobban lettem, az idő is jónak ígérkezett, ezért elhatároztuk, hogy kicsit megpróbálunk kirándulni. Már elég régen voltunk, sajnos egyre kevesebb az időnk. Ilyen szempontból talán nem egyszerű, ha az embernek van egy telke, mert az nagyon sok elfoglaltságot ad az örömök mellett. 

 Így aztán elővettem a szekrényből a botomat, amit még jó pár éve Mari barátnőmtől kaptam és régóta pihen a szekrényben. Korán keltünk, a vonattal elmentünk Székesfehérvárig és kicsit el is keseredtünk, mert a beígért szép idő helyett jó nagy köd volt. Innen busszal mentünk fel Csaláig. Itt van egy nagyon szép kastély, sajnos elég elhanyagolt állapotban. Magánterületen van, de azért bemerészkedtünk és nem is találkoztunk senkivel, csak a köd kísért továbbra is. Aztán lassan- lassan feloszlott a köd, még a nap is kisütött és egyre több emberrel találkoztunk az út során. Főleg kirándulni és ládát keresni mentünk/Geocassing/, de mivel nagyon szép gombákat láttunk út közben, ezért begyűjtöttünk abból is egy jó szatyorral. Mivel nem vagyunk nagy gombások, ezért igyekeztünk egyfajta gombát gyűjteni, amit őzlábgombának gondoltunk. 

Az ingóköveknél már nagyon sok túrázóval találkoztunk. Lesétáltunk Pákozdig, itt egy büfében nagyon finom rántott halat és halászlét ettünk. Aztán a Gábor cukrászdában kávéztunk és sütiztünk, ami már másodszor okozott nagyon kellemes meglepetést. Innen már csak lebuszoztunk Kápolnásnyékre és innen haza.Szép nap volt. A gombával még volt egy kis élményünk. Mindenképpen meg akartam mutatni gombavizsgálónak, mert még nagyon rutintalanok vagyunk, de a lőrinci piacon nem sikerült, így a Vásárcsarnokban sikerült megnézetnem. Kiderült mind jó, így otthon kirántottuk és nagyon finom ebéd lett belőle. Ezentúl jobban figyelünk a lábunk elé, ha kirándulni megyünk.

A csalai kastély még ködben

 


Kis pihenő egy csoda szép helyen
A kockakő az egyik ingókő
Sorakoznak a gombák
Készül a rántott gomba





2020. október 21., szerda

Betegség, vírus és egyéb bizonytalanságok

Tavasz óta már a második alkalommal fordul elő velem, hogy betegnek érzem magam. Annak idején, még áprilisban meg voltam győződve róla, hogy elkaptam a vírust, mert nagyon ledöntött a lábamról. Igaz, hogy semmi olyan tünetem nem volt, amit akkor mondtak, láz, köhögés, fulladás, stb. de nem volt semmi erőm, a vérnyomásom ugrált össze-vissza, nagyon nem volt étvágyam napokig. Ha bevettem egy D vitamint, akkor jobban éreztem magam. Most szinte ugyanaz ismétlődött meg, csak azóta már a tünetek is sokkal változatosabbak lettek. Nekem ugyanúgy kezdődött rosszulléttel, vérnyomás emelkedéssel, hányingerrel, étvágytalansággal. Ja, és tavasz óta zúg a fülem is, ma már ez is a tünetek közé tartozik. Hát így most már tényleg nem tudom, hogy mi is lehet a bajom. Csak remélem, hogy ez is elmúlik majd magától.

2020. október 13., kedd

Ismerkedés egy új technikával

Ma délelőtt pár anyukával összejöttünk, hogy tanuljunk valami újat. Persze nem mindenki volt ebben kezdő, én is készítettem már régebben gyaplyúból babát, de ez most más. A nemezelés nem a kedvencem, eddig nem volt sikerélményem benne. Ezt úgy hívják, hogy tűnemezelés. Nagyon izgalmas, egy nagy tűvel kell szurkálni a babát, hogy összeálljon a kellő formára. Nem egyszerű, de a végén mindenkinek sikerült egy elfogadható babát létrehozni. Én nem voltam túl bizakodó, ezért nagyon örültem az eredménynek. Végül sikerrel zárult a nap, mindenki elégedett volt.

2020. október 6., kedd

Velence ősszel

Sajnos mostanában elég nehezen jutunk le Velencére. Sok aprogram, elkezdődött az iskola, óvoda. Nekem pedig ez az időszak a kedvencem. Amikor a strandolók már nem jönnek, csak a helyiek és néhány kiránduló látogat le a tópartra. Mivel sikerült mostanára beszerezni mindenkinek egy biciklit és a szállítást is megoldani, ez a hét vége volt az első, hogy le tudtunk menni együtt a tóhoz biciklivel. Eddig mindig csak egyedül kerekeztem le a partra. Mennyivel másabb így. Azért vannak még nehézségek, de már így is nagyszerű volt ez a rövid kis kirándulás. Alig várom, hogy hosszabb utakra is el tudjunk menni a gyerekekkel. Annyira szép volt a tó, a naplemente, a víz, a hattyúk, csak ámuldoztunk. Még az sem tudta elvenni a kedvünket, hogy egy sima lángos 700 forint és egy gombóc fagyi 300. Ez van, sajnos ezen nem tudunk változtatni. Ritkán azért még ez is belefér. Csak legyen még sok ilyen szép őszi nap és tudjunk menni.