A szülők ilyenkor egész nap készülnek, szépítik a kertet, építik a kincsekkel telerakott homokvárat, játékokat készítenek a gyerekeknek, hogy délután fél 5-kor, az ünneplőbe öltözött gyerekcsapat birtokba vehesse a nyár előtt még egy napra az ovit.
Idén is szépen gyülekeztek szülők, gyerekek, süteményes tálcákkal, ünneplős, izgatott gyerekekkel, várva, hogy beléphessenek a rózsakapun át az oviba. A kapu ki is nyílt és szinte abban a másodpercben leszakadt az ég. Hihetetlen eső zúdult az ünneplőkre.
Gyors megbeszélés után a program bent kezdődött, bábozással, sütizéssel, sűrű kitekintgetésekkel az udvarra, ahol csak nőtt a víz. Egy idő után néhány bátrabb szülő levette a gyerekéről az ünneplő cipőt és mezítláb, vagy gumicsizmában kiengedte a kertbe. Megkezdődött a kincskeresés. A kezdeti bátortalanság után mindenki kint volt a kertben. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek roppantul élvezték a helyzetet.
A szülők, látva a gyerekek felszabadultságát kezdtek megnyugodni. Végül elmondhatom, hogy talán az eddigi legjobban sikerült nyárünnepnek lehettünk a részesei, ahol a tűzrakás ugyan most elmaradt, legalább idén nem riasztották a lakók a tűzoltókat, viszont volt helyette vízben futás, lovas akadálypályán, sárban ugrálás és sok egyéb.
A gyerekek számára mindenképpen emlékezetes marad, senki nem akart hazamenni a végén, a szülőkre pedig szerintem igencsak ráfér egy kis lazulás ilyen téren is.
