2014. december 23., kedd

karácsony

Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy már régen, 1991 óta van egy videó kameránk és szinte minden családi esemény meg van örökítve. Ilyenkor, karácsonykor általában ezekből a filmekből szoktunk megnézni közösen néhányat. Most, hogy rendszereztük, átnéztük, feltűnt, hogy milyen mások voltak a régi karácsonyok. Az is elég furcsa, hogy milyen ruhákban voltunk, de hogy milyen szegényes volt az egész. Nem voltak ilyen nagy ajándékok, egy-egy kozmetikum, egy csoki, még egyszer egy citromlé is odakerült valahogy, bár ezt nem tudom, hogy mi okból, de mégis tudtunk mindennek örülni és jól éreztük magunkat. Hol vagyunk már ettől. Most sem vagyunk olyanok, hogy óriási ajándékokat veszünk egymásnak, de mégis más. Szerencsére jobban élünk, megtehetjük, de azért furcsa volt így visszatekinteni.
Na és a munkahelyemen. Ma bejött egy anyuka a két kisgyerekével és megkérdezte, hogy mi hogy fogunk ünnepelni? Lesznek becsomagolt ajándékok? Elmeséltem, neki, hogy a gyerekek szép ünneplőben lesznek, a feldíszített fenyőfa alatt várja őket a becsomagolt ajándék, amit ők bontanak ki. Azt mondta, hogy nem is gondolta!?? Nekem ez természetes, egy kívülállónak talán nem.
Egyébként elég sokan jöttek a napokban és hoztak adományt, gyümölcsöt, édességet, könyveket. Mostanában nem tapasztaltam ilyet, de öröm volt látni, hogy vannak még rendes emberek, akik gondolnak másra is az ünnepek közeledtével.

2014. december 14., vasárnap

Karácsonyi várakozás

Igen, várom a karácsonyt, hiszen Benedekkel ez lesz az első és biztosan nagyon jó lesz, ráadásul karácsony után Heniék is jönnek haza végre teljes létszámban. De... Sajnos eggyel kevesebben leszünk az idén és ezt még nem tudom, hogy mennyire tudom majd elviselni. Ezért egy kicsit félek is a karácsonytól. Eddig mindent együtt csináltunk, sütöttünk, főztünk, most vajon hogy lesz. Bejglit biztos, hogy nem fogok sütni és zserbót sem, mert úgysem lesz olyan, mint az anyukámé volt.
Talán ezért is van, hogy most nem vagyok olyan lelkes a készülődésben sem, mint eddig, de azért várom és majd csak eltelik valahogy.
Bent a munkahelyemen sem olyan már, mint régen volt, minden megváltozott ott is. Új a főnök, nem nagyon értjük meg egymást, sok  mindent szeretne, amit én már nem. Hát, ez a kettősség van most.
Azért bent is sütöttünk mézeskalácsot a gyerekekkel és nagyon élvezték, mint ahogy én is. És persze itthon is fogunk sütni és megjöttek a finom narancsok is egyenesen Szicíliából, úgyhogy most
már jöhet a karácsony, nem bánom.