2014. augusztus 21., csütörtök

Velence Benedekkel

Beáék majdnem egy hetet Velencén töltöttek, mi is lent voltunk persze mikor csak lehetett, de az idő nem volt valami kegyes hozzánk. Közben dolgoztunk is, vagyis inkább a fiúk, felújították az egyik szobát, mi csak asszisztáltunk hozzá. A végeredmény nagyon szép lett. Ezentúl ez lesz az ő szobájuk, már szépen be is lakták. Benedek nagyon jól érezte magát, sokat volt a levegőn, nagyokat aludt és játszott a kertben, sokat sétáltunk, piacoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat. A legfontosabb persze az volt, hogy együtt lehettünk.
közben még babatalálkozó is volt, nagyon érdekes volt, ahogy a két kicsi figyelte egymást, mint ha értették volna, hogy a másik mit akar. Csak egy hónap van köztük.
Még pár napra visszamegyünk Velencére, remélem az idő is javul valamit, hogy kicsit még tudjuk kihasználni a telek adta lehetőségeket. Alig várom már, hogy Borka és Benedek ott szaladgáljon a kertben, úgy mint valamikor az anyukáik tették.




2014. augusztus 9., szombat

Családi ebéd

Régebben majdnem minden hét végén együtt voltunk. Beáék, mi és a két mama. Mióta anyukám már nem lehet velünk, azóta ez megszűnt. Én nem nagyon erőltettem, valahogy nem volt kedvem hozzá. De ma végre újból összejöttünk, csak egy közös ebédre, amit közös vásárlás előzött meg. Főztünk egy egyszerű csirkepaprikást, vettünk egy nagy dinnyét és csak jól éreztük magunkat. Jó volt és már hiányzott.
Délután moziban voltunk, Józsi közelgő szülinapjára kapta a mozijegyet Beáéktól. Monti Python repülő cirkusza. nem mondhatom, hogy túl közel áll hozzám ez a fajta
angol humor, de azért azt meg kell mondanom, hogy nem volt rossz. Megható volt, hogy idős emberek, hetven körül, még meg tudnak tölteni egy ekkora termet és a közönség szinte állva tapsol nekik.
Én viszont rájöttem, hogy nem bírom a plázákat. Rosszul vagyok a nyüzsgéstől, a hömpölygő tömegtől. de jó, hogy nem ilyen helyen kell dolgoznom.
a képek Velencéről vannak, holnap már ott leszünk újra.