Tovább Spanyolországban

Egyik nap Madridból Ávilába kirándultunk. Ez a város 1130 méter magasságban, 113 kilométere fekszik Madridtól. Az Ibériai félsziget legmagasabban fekvő városa, ami egy fallal van körülvéve. A fal átlagosan 10 méter magas és 3 méter széles. Végig lehetett volna menni rajta, de erre sajnos nem volt időnk és itt is nagyon meleg volt. Itt született Nagy Szent Teréz, akiről ismert a város. Szép a város fekvése miatt is a régi házakkal, a városfallal és az ide vezető vonatút is nagyon izgalmas.

 A vonat mellett mindenhol nagyon rendezett olajfaültetvények, új telepítésűek és régiek is, városok csak nagyon elvétve, ember pedig sehol. El nem tudom képzelni, hogy ezeket hogy kezelik, ki az, aki rendben tartja, szüreteli. Látványnak mindenesetre izgalmas volt. Nem volt túl sok időnk, nagyjából három óránk, de mégis érdemes volt eljönni ide, ebbe a bájos kis városba.

Ávila főtere

A városfal

Ávilai Szent Teréz

Andalúziában barangolva

 Már itthon vagyunk, de mivel csak most írom az útinaplót, rendezgetem a sok képet, ezért jönnek az emlékek, most már kicsit letisztulva. Spanyolország nem tartozott a kedvenceim közé, persze nem is tudtam róla sokat. Az, hogy mennyire befolyásolta ennek a területnek a kultúráját, az életét az ételeit a mórok ottléte. A gazdagságuk okait pedig mindannyian tudjuk.

Rengeteg gyönyörű palotát, állomást, épületet láttunk, ami mind ezekről az évekről árulkodik. 

Toledo is egy olyan város, aminek gyönyörű óvárosa van a hegy tetején és nagyon szép, régi  pályaudvara. A vonatozás amúgy is nagy élmény ebben az országban. Már az állomáson csak úgy lehet lemenni a vonatokhoz, hogy ellenőrzik a csomagot, mint a repülőtéren, megnézik a jegyeket, kiosztják a kézfertőtlenítőket és mehetünk. Mivel minden vonatra kell helyjegy, ezért nem siet senki, az utazás közben pedig már nincs is jegyellenőrzés.

A vonatok egyébként nagyon kényelmesek és gyorsak.

A toledoi pályaudvar pénztára

 

Természetesen Toledo is, mint a legtöbb régi város a hegy tetejére épült.  Nem volt ez túl magasan, de a 43 fokban való séta azért kicsit megviselt. jó volt betérni egy-egy templomba, vagy múzeumba, ahol kicsit hűsölhettünk. Szerencsénk volt a hétfői nappal, mert egy múzeumban, ahová nem kellett belépő nagyon sok El Greco képet láttunk. Igaz, a zsidó múzeum viszont nem volt nyitva, talán szintén a hétfő miatt.Toledo, az ország hajdani fővárosa, három kultúra városának is nevezik, mert a zsidó, muszlim és keresztény lakosok is rajta hagyták kezük nyomát a városon. 

Egy egész napot töltöttünk itt, de nem tudtunk betelni a sok látnivalóval, a finom sonkával, a festményekkel, a szép épületekkel és a rengeteg növénnyel, amikkel út közben találkoztunk. És még nem beszéltem a lépcsőházak csempéiről, amik szintén szemet gyönyörködtetőek voltak. 

utazás

Lassan egy hete, hogy visszatértünk egy hosszú utazásról, így az élmények még csak most kezdenek leülepedni, kezdünk fokozatosan visszatérni az itthoni életbe és lassan felfogni, hogy milyen csodálatos helyeken jártunk. Szerencsésen alakult minden, ahogy elterveztük, csak egy programunk hiúsult meg, de az sem rajtunk múlt. Mindez köszönhető a férjemnek, akik végig kézben tartotta az egész utazást, szervezett, jegyeket intézett, belépőket foglalt, tesztidőpontokat foglalt. Ez sokszor sok időt vett igénybe, sok idegeskedéssel is járt, de én nyugodt voltam, tudtam, hogy biztos kezekben van minden. 

Sokfelé jártunk, három országban és én, mint nagy Olaszország rajongó, most be kell vallanom, hogy kicsit elcsábultam Andalúziában. Spanyolországban már jártam régebben, Barcelonában is, de ez a rész most nagyon megfogott. Minden tetszett, kivéve az időjárás. A 47 fokra valahogy nem voltam felkészülve. Igen, tudom, hogy erre a részre nem nyáron kell menni, de ez most így alakult, sok minden, többek között a Covid miatt is. 

Nem tudnám megmondani, hogy melyik volt számomra a legkedvesebb hely, de talán Cordoba és Sevilla varázsolt el leginkább. Persze a többi város, Granada, Avilla, Toledo, Malaga is csodálatos volt. A természet, az emberek, a műemlékek, a csodás városok, kertek, parkok. A rengeteg csodálatos virág, a tenger, a finom ételek.

Az élet is máshogy zajlik errefelé, a nagy meleg miatt, ami délelőtt még elviselhető, de mivel későn kelnek, igen kevesen vannak az utcán. Délután kettőtől este nyolcig, csak néhány turista szédeleg a melegtől ájuldozva, a helyiek ilyenkor sziesztáznak. Este nyolckor is még csak mi akartunk vacsorázni, az ottaniak csak 10 körül érkeztek.

Az esti Madrid

Madrid pályaudvara, az Atocha

Este 10 után éled a város