Látogatás a Zeneakadémián

A hét végén volt az Idegenvezetők világnapja és ilyenkor ha nem is mindenhová ingyen, de sok helyre olcsóbban be lehet jutni. Mivel elég későn kezdtem el keresgélni a lehetőségek között, már a legtöbb helyre nem sikerült regisztrálni. Így maradt a Zeneakadémia, amit eddig még nem sikerült megnézni. Én ugyan már voltam itt egy koncerten, de az ugye nem az egész épület megtekintését jelentette. Mivel előtte színházban is voltunk, majdnem futva érkeztünk meg, a séta már el is kezdődött, mire sikerült megvennünk a jegyet.
Az épület kívülről is nagyon imponáló, bár eléggé be van szorítva a többi ház közé, még fényképet is nehéz róla készíteni. Bent pedig nem győztük csodálni a szebbnél szebb alkotásokat.
Mint megtudtuk az épület maga egy építészettörténeti ritkaság. 1904és 1907 között épült és a háború alatt csak nagyon kis mértékben sérült. 2013-ban pedig helyreállították, ami nagyon jól sikerült. Ajánlom, hogy nézze meg mindenki, mert érdemes.
Akkora szerencsénk volt, hogy belehallgathattunk egy próbába is, a Kelemen  kvartett próbált az esti előadásra, később pedig a diákok közül is megismerkedhettünk egy fiúval, aki Japánból jött és tanárával Jandó Jenő professzorral is válthattunk néhány szót.
Megtudtuk, hogy nagyon sok külföldi diák tanul itt, akik napi minimum 6 órát gyakorolnak. Persze a magyarok is. A koncerteket pedig ingyen látogathatják, külön karzatuk van a diákoknak.

Tanár és tanítvány egy-egy zongora

A híres csillár

A felújított orgona

A lépcsőház

Kulturális hét

Ezen a héten sikerült eljutnom hosszú idő után a Víg Színházba. nagyon vártam, mert még a középiskolából nagyon sokat jártunk ide, annak idején 200 forintos diákjeggyel. Volt, hogy az utolsó sorban, de olyan is, hogy a lépcsőn ültünk. De micsoda darabokat láttunk: A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harminc éves vagyok, Kőműves Kelemen, A padlás, amik most csak így eszembe jutottak.
Azóta nem nagyon jártam itt. Most sikerült eljutni és megnéztük a Háború és béke című darabot. Nagyon izgultam, hogy mit tudnak ebből kihozni. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyszerűen megoldották. Pergő volt, fiatalos, kellően humoros, már amennyire lehet egy ilyen komoly történet. Nagyszerű megoldások voltak benne, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg.
Ami a legjobban boldoggá tett, hogy tele volt fiatalokkal a színház. Biztos vagyok benne, hogy ezt a három kötetes könyvet már senki nem olvasná el, de így legalább nem maradnak ki belőle a fiatalok sem. Szuper volt.
Ma pedig az idegenvezetők világnapja alkalmából egy színházi próbán voltunk az Örkény színházban. Érdekes volt nekem, aki nem vagyok színházi ember, betekinteni egy próbafolyamatba. Szívesen megnézném most már a kész darabot is, kíváncsi lennék, hogy mennyiben változik, hogy áll össze az előadás a bemutatóra. Címe: Molnár Ferenc A hattyú
Ez is érdekesnek tűnik, az 1920-as években játszódik.

Unokákkal

Mozgalmasra sikeredett az elmúlt hét. Volt benne rossz is és jó is. Mivel most voltam 60 éves és iskolai, óvodai szünet volt, Heniék hazajöttek Londonból. Akkor még nem tudtuk, hogy ezen a napon, pont a születésnapomon két temetés is vár ránk. Heniék aznap reggel szerencsésen megérkeztek, mi pedig rohantunk egyik temetőből a másikba. Nem volt könnyű nap, de mivel mind a ketten közeli hozzátartozók voltak, nem tehettük meg, hogy ne menjünk el.
Kicsit azért elkeseredtem, mert az 50. születésnapomon kórházban voltam, igaz előtte Párizsban is jártam, de az izgalom miatt az sem volt az igazi, most meg ezek a temetések. Mit várhatok ezután?
Persze nem sok időm volt ezeken töprengeni, mert a 4 unoka igencsak lefoglalt. Most már nagyon várták a találkozást a nyári együttlét után és nagyon örültek is egymásnak. Volt program minden napra, kicsit el is fáradtunk a végére, de azért sikerült együtt elmennünk étterembe is, egy jót ebédelni.
Meglepett, hogy a környéken alig találtunk éttermet szombat délben, mindenhol telt ház volt. Ezek szerint mégiscsak járnak az emberek étterembe.
Mostanra minden visszatért a rendes kerékvágásba, Heniék hazautaztak, nekem maradt itt a két unoka, ők pedig csak az interneten keresztül...
Remélem, azért nyáron újból jönnek majd.

Benedek és Borka

Borka nagylány

A két kicsivel

Közös metrózás

Kirándulás a Mátrában

A már megszokott kis csapattal, kicsit korábbi időpontban, mint szoktunk, de megint eljutottunk Falloskútra, ahol pár éve minden tavasszal eltöltünk pár napot. A társaság ugyanaz volt, mint szilveszterkor, az idő is hasonló.
Megijesztettek, hogy nem fogunk feljutni az úton, mert csúszik és nem megy fel az autó, de a végén mégiscsak sikerült. Fent a megszokott társaság, nyugalom, hó, finom ételek és jó társaság várt.
Szombaton nem kértünk ebédet, mert hosszú túrára indultunk, Mátraszentimrére a hófarsangra, ilyenkor ott is ebédelünk a Vöröskő étteremben, ahol már előre lefoglaltuk a helyet, mert a program miatt nagyon sokan voltak.
Ragyogó napsütés volt egész nap, a hó csak kicsit olvadozott, sár sem volt, végig szép időben mentünk. A sípályánál iszonyú tömeg, nem is maradtunk sokáig, mentünk tovább.
Az ebéd most is nagyon finom és bőséges volt, főleg a leveseik nagyon finomak. Mindig elhatározom, hogy nem is kérek mást, csak levest.
Úgy volt, hogy hazafelé már autóval megyek, mert a múlt heti betegség miatt még nem voltam túl jó erőben, de aztán máshogy alakult. Végül visszafelé is gyalog mentünk, éppen csak, hogy sikerült hatra, a vacsorára visszaérnünk. Éhes az mondjuk nem voltam, de a sötét erdőben séta kicsit izgalmas volt, még jó, hogy a hó világított.
A mi túránk kb 14 kilométer volt oda-vissza, de volt köztünk olyan, aki teljesítménytúrán vett részt és ezen a napon 40 kilométert tett meg futva. Ő is visszaért addigra, mire mi. Hát, csak ennyit a túráról.
Másnap már csak csak rövid sétát tettünk a környéken, mert ebéd után indultunk haza.
Nagyon szép hétvége lehetett volna, ha a végén nem kapunk egy rossz hírt, meghalt a férjem nagybátyja, és mivel az ő lányáékkal jöttünk, elég rossz volt a hazaút. Az vigasztalt, hogy indulás előtt még be tudtunk menni hozzá a kórházba és még láttuk őt, mielőtt elment.
Nem túl jól kezdődik ez az év, eddig már két halott. Remélem a folytatás jobb lesz.

Örültünk a hónak

Napsütés és tömeg a sípályánál

A Szentkútnál egy kis forrásvízzel