Adventi csavargás európaszerte: Miláno, Lyon, Párizs és még néhány város

 Az idei év vége úgy alakult, hogy ismét utaztunk egy kicsit. Megnéztük, hogy milyen az ünnepvárás a környező országokban. Első utunk Ljubjanába vezetett, amit én nagyon kedvelek, de sajnos nem volt csak egy esténk ott, mert tovább kellett menni Milánóba.  Csak arra a napra kaptunk jegyet a templomba, ahol Leonardo Utolsó vacsora c. képét meg akartuk nézni. Ezt már nagyon régen tervezzük, így nem akartuk kihagyni.

Milánóban még tényleg csak készültek a karácsonyra, a fák ugyan már fel voltak díszítve, de még körbe voltak kerítve december elején. Karácsonyi vásár persze itt is volt, gyönyörű környezetben a Dóm körül.

Kirándultunk is a környéken, elmentünk Bergamoba, ami nagyon szép kis város, illetve a Comói tóhoz, ami csoda szép hely lehet nyáron, most kicsit hideg volt. Milánóban kicsit az eső keserítette meg a napjainkat, de azért jól éreztük magunkat amíg itt voltunk. Gyönyörű templomokban jártunk és nagyon finomakat ettünk.

.

Sforza vára esti fényben, másnap meg is néztük

Annyira szépek voltak, de nagyon drágák 

Milánóból Lyonba mentünk, ahol egy szuper lakásban laktunk. Itt is sokfelé jártunk, de az idő kezdett egyre zordabb lenni. Ez az átka ennek a téli utazásnak. Örültünk, mikor este visszamentünk a meleg szobánkba, pedig még tudtunk volna menni, ha nincs olyan hideg.

Fényjáték Lyonban

Megkerestük az Euronews zöld házát

Itt is volt téli vásár

 

Párizs volt az utolsó állomása ennek az útnak. 15 éve voltunk itt utoljára, de most is sikerült ugyanott laknunk, mint akkor, így kicsit nosztalgiázhattunk. Első utunk a temetőbe vezetett és szerencsénk is volt, mert az akkor még szép idő később egyre zordabb lett. 

Nagyon sokat gyalogoltunk, nagyon sok híres ember sírját meg is találtuk, de még lett volna , csak a lábunk nem bírta.Nagyon szép helyen van a temető, szerencsére hozzánk közel is volt, gyalog elértük.

A Printemps áruház tetejéről a panoráma. Nagyon tetszett, hogy az áruházak tetején mindenhol volt terasz, kávézó, a gyönyörű napsütésben csodálhattuk egy kávé mellett a lélegzetállító panorámát.

A Lafayette áruházban, ahol szintén ki lehetett menni a tetőre

Piacon

Persze nem hagytuk ki a Lovret sem, és még jó néhány templomban is jártunk. Közülük továbbra is kedvencem Sacre Cour bazilika, de a jelenleg nem látogatható Notre Dame is nagy élmény. Látni, hogy dolgoznak rajta, próbálják helyrehozni a tűz pusztításának nyomait. Mennyit tudnék még mesélni, de egyelőre ennyi is elég lesz.

Ezt a hosszú utat vonattal tettük meg, de Párizsból már repülővel jöttünk haza. Nagyon sok élménnyel gazdagabban, kicsit sokat fázva, de azért boldogan indultunk haza, ahol már várt a család és a készülődés a karácsonyra.

Újra együtt

 Az őszi szünetben, ami persze még véletlenül sem egyszerre volt Londonban és Budapesten, Heniék hazajöttek és egy jó hetet sikerült együtt töltenünk ismét. Az idő is kedvezett, csak egy kis betegség szólt közbe. Szerencsére csak egy-egy napot voltak rosszul felváltva a gyerekek. A felnőtteken is átment valami, de túléltük és igyekeztünk jól kihasználni ezt a néhány napot.

Mivel két hét vége is beleesett, el tudtunk menni kirándulni. Gyönyörű időben jártunk Visegrádon, megmásztuk a hegyet, szedtünk gombát, amit aztán nem használtunk fel, boboztunk, jól éreztük magunkat, kivéve az éppen aktuálisan rosszul levőt. A kompozás is jó volt és a gyerekek élvezettel dobálták a Dunába a kavicsokat a parton. 

Következő hét végén Velencére mentünk és ott sem unatkoztunk. Volt biciklizés, utcán játszás, családi összejövetel, de a tóhoz nem jutottunk le. 

Jártunk az iskolában őszünnepen, ott is jól éreztük magunkat , sok érdekes dolgot kipróbáltunk a gyerekekkel együtt. Voltunk a dédinél ebédelni, Heniék ott is aludtak egyik este, hogy ő is örüljön nekik.

Sajnos az idő letelt,azóta már elkezdődött újra az iskola, várjuk a következő szünetet.

 

őszi kirándulás

Erre a kirándulásra csak azért mentem el, mert nem jött össze a létszám. Három fiú indult megnézni a viking falvakat és a viking hajókat, ill. egy tengeralattjárót. Engem annyira nem vonzott a program, de mivel utazni szeretek, úgy gondoltam, hogy nem fogok unatkozni. Elég húzós volt az út, első nap már 12 órát vonatoztunk. 

Innen minden nap más városba mentünk, tehát pihenésről szó sem volt. Ennek ellenére nagyon érdekes programok voltak, főleg, hogy ezen a részen még soha nem jártam, így nem bántam meg, hogy elindultam velük. 

Észak Németország egy elbűvölő kis városában volt a szállásunk, egy akkora házban, ami nagyobb volt, mint az itthoni lakásunk. Bár keveset tartózkodtunk itt, csak aludni jártunk haza, de azért kellemes volt reggelente itt ébredni.

Az apátság Melkben

Mariaczellben is jártunk

A gyönyörű hegyek

Passau, ami innentől egyik kedvencem lett

Dániában, egy viking hajó múzeumban

Koppenhágába is eljutottunk egy pár órára

Schleswig, ami néhány napra az otthonunk volt

Egy tengeralattjáró gyomrában

Este Schleswigben

Egy viking faluban

A képeket sajnos fordított sorrendben sikerült felrakni, de Shleswigtől Koppenhágáig sok helyen jártunk, aztán pedig átjöttünk Ausztriába, St.Pöltenbe, ahonnan szintén kirándultunk kicsit. Gyönyörű helyeken fordultunk meg, ha csak kis időre is. Rengeteget vonatoztunk és még többet gyalogoltunk, de látni csak így lehet. Pihenni pedig itthon fogunk.

Őszelő

 Véget ért a nyár, újból elkezdődött az iskola. Megint van egy új kis elsősünk, Marci is iskolás lesz. Mennyi minden történt ezen a nyáron.

 Heniék voltak itthon, Viki esküvőjén voltunk együtt, csináljuk a telket Velencén, Beáék is voltak kint végre Londonban. A fiúk nagyon élvezték, sok élménnyel telve jöttek haza. 

Megy a munka

Mi még ne m voltunk nyaralni, mert a férjem aug.19-től lett nyugdíjas, így majd csak most megyünk. Azért voltunk két hét végét is Hajdúszoboszlón, az nagyon tetszett, jól esett a pihenés is és a meleg víz is.

Hazafelé Velencéről

Vasutasnap

Idén is eljött ez a nap, ami nálunk mindig nagy esemény. A két idősebb fiú unokám már teljesen megfertőződött a vasúttal, a kicsi még csak most kezd. Születésük óta sokat járunk a vasúttörténeti parkba, de ilyenkor mindig ott vagyunk. Minden mozdonyt meg lehet közelről nézni, fel lehet rá mászni és kis protekcióval még különleges helyekre is be lehet jutni. Mivel a papa vasutas, ők már kicsi koruk óta nagy vonatbarátok. Akár minden nap eljönnének ide, szerintem soha nem unnák meg.

A kerti vasútra várva, ami az egyik legnagyobb kedvenc

Minden mozdony megmászható

 

 

Mozgalmas május

 A hónap vége nagyon mozgalmasra, zsúfoltra sikerült. Itthon voltak Heniék, voltunk esküvőn, sokat kellett vigyázni a fiúkra és az óvodában, iskolában is sok program volt.nagyon jó volt egy kicsit az összes unokával együtt lenni, de ez a pár nap igen gyorsan eltelt és már el is mentek. 

Sikerült együtt lemennünk Velencére is, sajnos csak két napra, de mivel éppen érett a cseresznye, a gyerekeket le sem lehetett szedni a fáról. Nagyon élvezték a szabadságot, a jó időt, a Velencei tavat, ahol most sincs túl sok víz, de a gyerekek abban is jól érezték magukat.

Az esküvő is jó volt, mert itt is együtt lehettünk két napig egy gyönyörű kastély parkjában, ahol még őzeket is láttunk. Kevés volt az idő, elég sűrű volt a program, de így is jó volt együtt.

 

Együtt mind az öt unokával

 

 

Lesz még jó idő?

 Nagyon várjuk az igazi tavaszt, a jó időt, mert már annyit fáztunk eddig, hogy elég volt. Tudom, hogy kell az eső, nem is bánom, ha esik, csak ilyen hideg ne lenne. Általában mindig Velencén töltjük a Húsvéti ünnepeket, ha csak nem utazunk valahova, ez idén is így volt. Azonban már évek óta olyan nehezen akar jönni a tavaszt és annyit fagyoskodunk, hogy lehet átgondoljuk ezt a programot. 

Hiába fűtjük a házat, nem melegszik át kellőképpen és ha nem lehet menni sehova, akkor a gyerekekkel is sokkal nehezebb. Azért bevállaltunk egy-két programot a hideg ellenére, de jobb lett volna egy kis napsütés. 

Amikor legalább egy kicsit sütött a nap is

A víz hidegben is nagy élmény

Kicsit aggódtunk, hogy elfúj a szél

Mici cica is megérkezett

Tavaszváró

 Minden évben nehezen várom a tavaszt, idén különösen. Nagyon sok lenne a tennivaló Velencén, a kertben és a házban is, de amíg a víz nincs kinyitva nem sok mindent lehet csinálni. 

A fiúk persze élvezik így is, a fára mászást, ásást, rohangálást. A föld olyan száraz, mit a beton, nagyon nehéz bármit is kiszedni, vagy ültetni. Egyelőre csak a rózsákat próbáltam rendbe tenni, abból is rengeteg van. Ez a kert már évek óta nem volt gondozva, nagyon sok munka lenne vele. 

Végre az átírásokkal már készen vagyunk, a számlákat mi kapjuk, ez sem volt egy egyszerű menet, de talán sikerült elintézni. Heniék csak nyáron szándékoznak hazajönni, addigra talán szép kert fogadhatja őket. A házon belüli munkákat is jó volna elkezdeni, de bent még hidegebb van, mint kint. 

A vödörben még jég van

A tavasz első hírnökei

Egy hét Londonban

 Hirtelen elhatározás után, mert végre lazítottak a korlátozásokon és repülőjegyet is sikerült jó áron venni, úgy döntöttünk, hogy utazunk. Kivételesen nagy bőrönddel mentünk, ezért most egy kicsit több mindent sikerült kivinni, mint szoktunk. Érdekes volt, hogy várni kellett a csomagunkra. Már régen utaztunk így. 

Kint sem volt szebb idő, mint itthon, sőt. Hidegebb nem volt, de óriási, viharos szél fújt szinte minden nap. Nem sok programot terveztünk, bár iskolai szünet volt, de a lakásban is volt néhány szerelni való, ezért főleg barkácsboltba jártunk. No és az idő sem nagyon kedvezett a szabadtéri programoknak. 

Azért elmentünk egyik nap a gyerekekkel a London múzeumba, a dokkokhoz, kimentünk Greenwichbe,a Somerseth házba megnézni a kiállítást és végül a Hyde parkba is kijutottunk a gyerekekkel, de az idő nem nagyon kedvezett ennek a programnak. A játszótéren teljesen egyedül voltunk, esett az eső, fújt a szél, de a gyerekeket nem nagyon zavarta. Engem mindig elbűvöl a természet szépsége, az óriási parkok, játszóterek, a múzeumok, amik a gyerekekre vannak szabva.Fontos, hogy jól érezzék magukat és megszokják a múzeumba járást.

A konyha is elkészült, így sikeresnek mondható az utunk, bár én jól megfáztam, még azóta is szenvedek, de most már remélem elmúlik hamar. 

Greenwichben fázva egy gyönyörű fa alatt

A hajózási múzeumban

A Temzénél