Ahogy idősödünk, egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki elmegy a családból, a barátok közül, vagy a munkatársak közül. csak azt vesszük észre, hogy egyre csak fogyunk. Ez természetes folyamat, de azért mégis szomorú.
Jutka az unokatestvéreim közül az volt, akivel még tartottuk a kapcsolatot.Pont 10 évvel volt idősebb nálam. Pont ennyivel volt bölcsebb is. Sokszor segített és adott jó tanácsot. Sokat beszélgettünk, mikor már nem jártunk egymáshoz, csak a telefon segítségével. Vele mindenről lehetett beszélni. Ilyenkor beszámoltunk a családról, megbeszéltük az élet dolgait és az utóbbi időben már sajnos a betegségekről is sok szó esett. December óta már nem érezte jól magát. Aztán bekerült a kórházba és onnan már nem volt visszaút. Sajnos ma reggel elment ő is.
Nagyon szerette a virágokat és nagyon büszke volt a kertjére. Hiányozni fognak a beszámolói és a fotói a szép virágairól. Búcsúzunk Tőled Jutka!
