Karácsony után

 Ez a karácsony is elmúlt.

Az első a mama nélkül.  

Most már egyikünk szülei sem élnek, ebből is látszik, hogy mi vettük át az életben az idősek szerepét, még ha ezt nehéz is elfogadni. 

A gyerekek nagyon hamar átlendülnek ezeken a dolgokon, nagyon gyakorlatias kérdéseik vannak, de elfogadják rá az egyszerű válaszokat is. 

-Ki fog ezután dédi levest főzni? Elkértük a receptjét?

 -Hogy viszik ki a temetőbe, aki meghalt?

 -Ezután a dédinek a temetőbe kell vinni az ajándékot?

Így számunkra már csak egy napos ünnep lett a karácsony. 24.-én nálunk együtt ünnepelünk Beáékkal, a többi napon sajnos már nincs hová menni, legfeljebb a temetőbe. 

Heniék idén Jordániába mentek, így még távolabb vannak tőlünk, de remélem hamarosan találkozunk.

Lassan ez az év is véget ér, remélem a következőben több esküvő és kevesebb temetés vár ránk. 

Micike egyből megtalálta a helyét a fa alatt

Készül a töltött káposzta

Visszatérés

 Sok idő eltelt, mióta nem írtam, sok minden is történt. Eltelt a nyár, Heniék itt voltak két hétig, volt öröm és volt bánat is. Voltunk együtt esküvőn az egész család, Bence, az öcsém egyik fia nősült. Sajnos voltunk temetésen is, nem is egyen. Szembesültünk azzal, hogy a mi korosztályunkból egyre többen mennek el, vagyis már mi sem vagyunk fiatalok. 

Anyósom is itt hagyott minket egy rövid betegség után. Szerencsére nem kellett ápolni, ezt kívánta magának. 87 éves volt, eddig aránylag egészségesnek érezte magát, sokat voltunk együtt, de azért minket is és az dédunokákat is megviselte az elvesztése. 

A család viszont legalább most újra összejött a temetéskor, ha máskor már nem is, de ilyenkor 
még találkozunk. 

Velencén továbbra is sok a munka, ma fejeződött be a ház elején az ablak, ajtó csere, most egy időre szünet, téli pihenő, aztán majd tavasszal folytatás következik.

Az ifjú pár

Hőlégballonoztunk is

A soroksári Dunánál