Utazás a föld körül 5 Siaulyai /Keresztek hegye

Korán indultunk ma is, mint minden reggel. Felszerelkezve szendvicsekkel, vízzel készültünk egy hosszú, egész napos kirándulásra, ami az utolsó program volt itt Litvániában. Nagyon szép Intersity vonattal mentünk, mivel a jegyünk elvileg jó volt az első osztályra is, leültünk oda. A kalauz nagy csodálkozással fogadta most is a papírt, amit a kezébe adtunk. Hozta a telefonját, hívta a kollégáját, végül ketten együtt megállapították, hogy az első osztályra nem ülhetünk, mert oda helyjegyet kellett volna vennünk, de egyébként rendben.
Így aztán ültünk a másodosztályon, ahol tökéletes internet, szuper mosdó, kávéautomata volt.
 11 óra körül kellett volna megérkeznünk Siaulyba, de ez nem sikerült, mert kb. másfél órát álltunk valami hiba miatt. Itt is folyt az építkezés. Ja, hogy mi volt a különbség az itthoni vonatokhoz képest? Itt látszólag senki nem volt ideges, nyugodtan vártak az indulásra. Közben folyamatosan tájékoztattak, hogy még mennyit fogunk állni, megkérdezte a kalauz, hogy szeretnénk -e kávét, vagy vizet, volt aki szendvicset kért és kapott. Egy nő volt, aki folyamatosan telefonálgatott, neki valószínűleg fontos dolga lett volna, de a többiek nagyon nyugodtak voltak.
Mikor végre beértünk, megkerestük a buszunkat, ami elég rozogának tűnt, de jól ment.
 Kb. fél óra séta után elértük a helyet, ami a keresztek hegyéhez vezetett. A hely eredetéről senki sem tud, de már századok óta vallásos kegyhely. A hegy valójában csak dombocska. A szovjetek háromszor is ledózerolták, de a keresztek feléledtek és jelenleg sok ezer kereszt díszíti a dombot. A világ minden részéről jönnek ide zarándokok, hogy letegyék a keresztet, vagy rózsafüzért, vagy csak valami emléket. Volt aki otthonról hozta, de itt is lehetett vásárolni és olyat is láttunk, aki ágakból itt állította össze a maga keresztjét, amit bárhová elhelyezhetett. Találtunk magyar zarándokok keresztjét is. Nagyon érdekes látvány volt, ahogy a régebbi keresztek egymásnak dőlve pihentek, a kis és nagy keresztek között a természet átvette a hatalmat. Itt szó sem lehet fűnyírásról.
Nagyon sokan jöttek buszokkal és autókkal is, megrendítő látvány volt.
Visszatérve a városba, mivel vonatunk csak később volt, megnéztük a látnivalókat. Nagyon finom málnát vettünk, amit a séta során jóízűen el is fogyasztottunk. Itt is fel volt bontva a főutca, nagy építkezés folyt. A sétálóutcán végigmentünk, sok szobrot láttunk, sok ember sétált a kellemes melegben.
Este már nem volt erőnk bemenni a városba, pedig itt 10-kor még világos van. Minden este világosban kelünk és világosban fekszünk. Érdekes.
Ez volt az utolsó esténk itt, Litvániában, aztán irány tovább, Lettország, Riga..

Egy szobor a sétálóutcán

Kirakat régi alkatrészekből

Utazás a föld körül 4 Nida

Egy gyors reggeli után elindultunk a komp felé, hogy átmenjünk egy félszigetre, ami egy természetvédelmi terület. Szerencsére ma már napsütésre ébredtünk. A komp nagyon sok kerékpárost szállított át, akik túrázni indultak. 15 perc alatt értünk át, onnan busszal mentünk tovább még egy jó órát. Ez a Neringai nemzeti park területe, ahová belépőt is kell fizetni. A Neringa földnyelv a világörökség része.  Mi Nidára mentünk, ami a földnyelv másik végén volt. A jellegzetes nidai tájat a tenger és a szél alakította ki. A fehér homokdűnék sivatagként nyúlnak dél felé. A táj fantasztikus.
Találtunk egy borostyán múzeumot, ahol a borostyán csiszolását is meg lehetett figyelni. Itt található a borostyánpart, ahol rengeteg borostyánt találtak az idők folyamán.
A Neringai történelmi múzeum nem volt nyitva mikor odaértünk, de a Thomas Mann házat megnéztük. Nidán élt három egymást követő nyáron 1930 és 1933 között.
A ház gyönyörű helyen áll, a parton, sok fotóval és nagyon érdekes módon berendezve.
Idefelé egy régi temetőn át jöttünk, ahol főleg német nevű feliratokat láttunk.
Mielőtt elindultunk a dűnék felé, még bevásároltunk a közértben. Érdekes kiírást láttunk, nem lehet enni a dűnék között, gondolom a szemetelés miatt, bár itt soha sehol egy darab szemetet sem láttunk.
Elég hosszú, jól kiépített lépcsősoron kellett felmenni a 60méteres dűne tetejére, de megmásztuk. Innen már mezítláb mentünk a kellemes, simogató, enyhén meleg homokban. A gyerekek élvezték a legjobban, gurultak le a dombról, kergetőztek a homokban. Innen nagyon szép kilátás nyílt a tengeröbölre és a közelben levő Oroszországra. Egy erdei ösvényen jöttünk visszafelé. Sajnos nagyon sok beteg, kidőlt fenyőt láttunk, égett részek is voltak.
A busszal visszamentünk egészen a kompig, de még nem mentünk át, itt is lementünk a partra, ahol a tulajdonképpeni strand volt. Erdőn keresztül itt is egy kellemes sétaút vezetett a partig.
Végre az a vágyam is teljesült, hogy sétálhattam mezítláb a tengerparti homokban. A tenger ugyan a kiírás szerint csak 9 fokos volt, a levegő pedig 19, de az eddigi hideghez képest nagyon kellemesnek tűnt. Szép napsütés volt, kicsi széllel. Az itteni gyerekek közül azért bemerészkedtek néhányan, én csak lábbal próbáltam ki a vizet. Sok szép követ összegyűjtöttünk és csúnyákat is, hátha abban rejtőzik a borostyán.
Vissza egy kishajóval mentünk, ami bevitt egész a csatornán, innen már csak haza kellett sétálni.

Indul a komp a túlsó partra

A borostyán feldolgozása

Végre süt a nap

A dűnéken

Séta a tengernél

Visszatérés

Klaipeda jellegzetes házai

A mi utcánk

Utazás a föld körül 3

2018. júl.3. Klaipeda


Ezen a napon elbúcsúztunk Kaunastól és indultunk tovább Klaipedára, ami még mindig Litvánia. Hideg, de esőmentes napra ébredtünk. A vonaton most sem volt túl meleg, de nagyon szép, új vonatok közlekednek errefelé. Át kellett szállnunk egy állomáson és leesett az állunk, hogy várost sehol sem láttunk, de egy olyan méretű pályaudvara volt, mint nálunk egy múzeum. Gondolom, ez még a szovjet időkből maradt, hogy ilyen monumentális állomásépületeket építettek.
A jegyünket most is elvitte a kalauz tanulmányozni, de aztán visszaadta.
Délre megérkeztünk Klaipedára. Mikor lepakoltunk, kisétáltunk a kikötőbe, ahol sokan voltak, bár még most sem volt meleg, de legalább sütött a nap.
Egy érdekes boltot, halfüstölőt találtunk a parton, meg is kóstoltunk valamit, amiről ma sem tudom, hogy mi, de finom volt.
A sétálóutcán nagyon sok szobrot találtunk, az egész város tetszett.

Sellőlány partra vetve

Egy szép virágos város

A sétálóutca szobrainak egyike

Finomságok

A buszpályaudvaron vacsoráztunk egy önkiszolgáló étteremben, ezek nagyon jók, olcsók, látjuk, hogy mit szeretnénk enni és elég nagy a választék is. A meleg leves nagyon jól esett, a másodiknál a köret volt érdekes, talán köles, nem tudom mi volt.
A szobánk elég hűvös volt, az eső is eleredt estére, szerencsére jó meleg takarót kaptunk, így az ágyban már nem fáztunk.

Utazás a föld körül 2

A következő reggel kíváncsian néztünk ki az erkélyről, hogy milyen az időjárás, de sajnos továbbra is esős volt. Bíztunk benne, hogy még korán van, majd csak lesz jobb idő is. Reggelit nem kaptunk, mert túl korán indultunk tovább, ezért a vonaton reggeliztünk, szendvicset.
A mai program Trakai, ahol egy nagyon szép vár lett volna. Már a vonaton is fáztunk, mert sajnos itt is új vonatok vannak és a légkondik ezerrel mennek. amúgy a vonatok tiszták, modernek és gyorsak, mert a pályák is újak. Itt akár 130-al is tudnak menni és mennek is, persze itt a távolságok is mások.
Az átszállásnál az állomáson csak kisbolt volt nyitva, ahol lehetett inni vodkát, sört, de elvinni azt nem. Nem teljesen értettem, hogy miért jó, ha helyben issza az ember, de később megértettük. Ne igyanak az utcán. A nagy áruházakban sem adtak alkoholt este és hét végén, meg is lepődtünk rajta.
Végre megérkeztünk Trakaiba, ahol10 fok fogadott, de azért lelkesen elindultunk felfedezni a várost. A tó partján, ahol máskor biztos nagy élet lehet, most egy lélek sem volt, igaz még most is elég korán volt. 10 után aztán megérkeztek a turista buszok és benépesült a part.
Végül a várba mégsem mentünk be, mert fáztunk, elegünk volt a tolakodó kínaiakból, az esőből, de azért jól körbe jártuk.
Visszafelé találtunk egy régi cukrászdát, ahol kézműves csokoládékat lehetett venni, kihasználtuk az alkalmat egy kávézásra és csokikóstolóra, no meg egy kis melegedésre.
A vasútállomáson még majdnem egy órát vártunk a hidegben, hogy jöjjön a vonat, amin aztán megint nem volt túl meleg.
A jegyünk csak egy darab papír volt, amire ráírták ciril betűkkel a városok nevét. Az első kalauzok csak pislogtak, mikor meglátták, telefonáltak jobbra, balra, hívták a kollégájukat, de aztán később már valószínűleg leadták a drótot, hogy valakik ilyen szabadjeggyel utaznak és már nem csodálkoztak annyira.  Azért minden nap kicsit izgultunk, mikor kérték a jegyet, de végül nem volt semmi probléma.

Ők vártak ránk a parton

Trakai vára

Utazás a föld körül

Na jó, a cím kicsit hamis, mert ez nem egészen igaz, bár én néha azt hittem, hogy már megkerüljük a földet is egy-egy nap utazásai során, annyira nagyok voltak a távolságok.
Igazából csak három országot jártunk körbe , amit Baltikumnak hívnak. Litvániát, Lett országot és Észt országot. Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra nagy meglepetés volt minden amit ott találtam. Gyönyörű országok, sok sok műemlék, nagyon szép városok, kedves emberek és nagyon finom ételek.
Litvániában a tisztaság, a rend, a nagyon jó közlekedés volt a legmeglepőbb. Épül minden, a vasút, a város, az egész ország, de nyoma sincs szemétnek, kosznak, rendetlenségnek.
Kaunas volt az első város, ahol jártunk, sajnos az időjárás itt nem volt a legkegyesebb hozzánk, mert igen hideg fogadott. 15 fok körüli hőmérséklet, eső, nagyon  nem erre számítottunk, az összes ruhát fel kellett venni amit elvittünk magunkkal.
Azért becsülettel körbejártuk a várost, ami három napra az otthonunk lett, de a sok látnivaló miatt csak első nap tudtunk időt szánni rá.
Vilniusra sajnos csak egy délutánunk maradt, az is esősre sikeredett, pedig nagyon szép kis várost találtunk, mikor a vonatról leszálltunk.
A vonatok mindenhol újak, a sínek is, ezért a vonatok 120-as tempóval mennek, a vonatokon kávéautomata van, és wifi mindenhol.
Vilniusban találtunk egy nagyon jó kis éttermet, ami autentikus litván ételeket hirdetett és így is volt, nagyon finomat ettünk ott is.

Vilniusban találtuk az első borostyán múzeumot is, ahol első alkalommal csodálkozhattunk rá erre a titokzatos kőre, ami később mindenhol megtalálható volt, de sajnos igen borsos áron árulták, ezért maradt a tengerparton keresgélés és kőgyűjtés. Még az is lehet, hogy hoztunk haza olyan követ, amiben van borostyán, mert külsőleg csak egy közönséges kőnek látszik és csak csiszolás után bukkan elő belőle a kincs. Még van némi remény.

Ha végre hazajövünk Velencéről folytatom a beszámolót, de mostanában csak egy-egy napot töltök itthon, ezért nem haladok az írással.

Vilnius

Kaunas főtér

Kaunas