Karácsony2012

Eljött az idei karácsony is, sok sok probléma, munka és idegeskedés után. De mégis csak itt van, újra együtt a család, anyukámat is kihoztuk a kórházból és Heniék kivételével mindannyian együtt voltunk. Szeretném, ha ez még sokáig így lenne, ennél csak többen ülnénk körül az asztalt, kevesebben soha. Ezzel a reménnyel megyek neki a következő évnek és remélem, hogy nem csak nekünk, hanem kis országunknak is kicsivel nyugisabb éve és kevesebb izgalom jutna, mint idén.

BUÉK

Késő őszinyaralás

Kotori öbölben a férjemmel

naplemente Dubrovnik fölött

Mivel a nyár elment az esküvői készülődéssel, /mindkét lányom férjhez ment az idén/ ezért az idei nyaralásunk kissé kitolódott. Szerencsére délre mentünk és az időjárással is nagy szerencsénk volt, így kiélvezhettük az őszi Adria nyújtotta élményeket. Hihetetlen, de még fürödni is lehetett. Annál nagyobb meglepetés volt, hogy mire hazaértünk, itthon már majdnem tél, hóesés fogadott minket. Montenegró most sem okozott csalódást, a Kotori öböl csodálatos volt és Dubrovnik is nagy élmény volt. Mivel a háború óta most első alkalommal jártunk itt, nagy megdöbbenés volt, mikor szembesültünk egy kiállításon a háború pusztításainak képeivel. Szinte elképzelhetetlen, hogy ez a gyönyörű, békés vidék hogy nézett ki abban az időben és hogy ilyen közel hozzánk milyen szörnyű események történtek. Elgondolkodtató és megdöbbentő volt rájönni, hogy mit tud okozni az ember.

Esküvő után

Igen, túl vagyunk rajta és mondhatom, hogy minden nagyon jól sikerült, legalábbis úgy tűnt, hogy mindenki jól érezte magát. Jó volt a hely, a pincérek dicséretesek, a kaja is finom volt , a zene, bár nem mindenkinek tetszett, de szerintem fergeteges volt és a hangulat pedig hajnali kettőig tartó táncolással nagyon jó volt. közben Beáék elmentek nászútra, mi pedig itthon rendezgetjük a fényképeket. Heni is visszament Londonba, így ismét kettecskén maradtunk. Holnap érkeznek haza Nizzából, remélem minden rendben lesz velük.

Kulturális örökség napjai

 

Minden évben nagy érdeklődéssel várom ezt a napot, mert sok olyan program van, amit csak ezen a hét végén lehet megnézni. Budapesten belül is annyi a látnivaló, hogy nem jutunk túl a mi kis fővárosunkon, no és akkor még hol vannak a vidéki városok. Idén a következő hét végi esküvő miatt már elég sűrű a program, de azért pénteken este eljutottunk egy nagyon érdekes eseményre, egy kiállításmegnyitóra. A pontos címe: A desszertek szerepe a diplomáciában, már maga is eléggé felkeltette a figyelmemet, főleg, hogy még némi kóstolóval is egybekötötték. csak azt az egyet sajnálom, hogy magát az épületet nem sikerült megnézni, de a program így is nagyon jó volt és a külügyminiszterrel sem sűrűn poharazgat együtt az ember.

Egyre közelebb a nagy naphoz

Már csak két hét az esküvőig és bár nem én vagyok a menyasszony, csak az örömanya, de így is elég sok az izgalom és a készülődés. Ma sikerült végre mindent megvenni, az összes apróságot is, ami még hiányzott. Mostanra már csak a készülődés maradt, no és ami még adódik, mert mindig történik valami előre ki nem számítható. A vendégek közül is lemondja egy-egy, de azért reméljük, hogy már minden rendben lesz a továbbiakban. Pénteken egy vasutas eseményen vettem részt, felszállhattam egy 65évvel ezelőtt készült és most helyreállított gőzmozdonyra. Nagy élmény volt.

szeptember

Az iskolakezdést én is érzékeltem, bár nincs már iskolába járó gyerekem, de reggel a buszon az a tömeg, hát már elszoktam tőle a nyáron. No és a munkámból kifolyólag újra óvodába hordok egy kisfiút, tehát újból kezdhetem az ismerkedést az új szülőkkel, akik egyre fiatalabbak, én pedig... Az első időszak nagyon nehéz, de aztán csak beleszokunk. Egyébként meg szeretek az oviba járni, így legalább nem vesztem el a kapcsolatot a régi életemmel teljesen. Kicsit kívülállóként, de azért kicsit belülről is látom az ott folyó életet. Sok mindent más szemmel látok, mint amikor még én is ott dolgoztam.
Közben pedig gőzerővel készülünk az esküvőre, ami már itt van a nyakunkon. Lehet izgulni. Már nem bánnám, ha túl lennénk rajta.
Ez a forró szeptember is nagyon fáraszt, nem hiszem el, hogy még mindig 30 fok van este nyolckor. nem bírok rendesen aludni sem. És az eső is nagyon hiányzik.

velencei lakosok

A nyár annyira meleg volt, hogy kénytelenek voltunk leköltözni Velencére, ahol van egy kis házunk. innen jártunk be Pestre dolgozni. Közben kertészkedtünk, ismerkedtünk a vidéki élet örömeivel, a késő vonatokkal, a viharokkal, hajnali locsolással, koránkeléssel. Összességében nagyon tetszett, ezért elhatároztuk, hogy jövőre is leköltözünk. A legjobban persze a cicánk élvezte, aki még most is nehezen szokja a panelt a nagy szabadság után. Persze kirándulgattunk is, voltunk a Balatonnál, a Dinnyési lápban, Székesfehérvárom. Összességében jól telt a nyár.

Ismét eltelt egy kis idő, közben túl vagyunk egy londoni úton, egy gyors esküvőn, Henivel együtt hazajöttünk, sőt ő már vissza is ment. most van tehát időm arra, hogy ránézzek kicsit az eseményekre. Igen, örülök, hogy a lányom férjhez ment, ha előzőleg abban bíztam, hogy talán nem történik meg, mert hogy ugye a fiú arab és hát ki tudja. Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének, így csak bízni tudok abban, hogy jó lesz. Remélem, hogy ez a harmónia ami köztük van sokáig tart és nem lesz semmi baj. Sok boldogságot nekik!

A héten megint bonyolódtak a családi események. Heni bejelentette, hogy összeházasodnak Achmeddel Londonban, e hónap 19-én. én, mint anya természetesen szerettem volna ott lenni, de nem tudtam ezt hogy lehetne megoldani. Itt jött képbe az én férjem, aki nem gondolkodott, hanem fogta magát, lefoglalta a repülőjegyet, így aztán egy nappal előtte megyünk Londonba és mégiscsak ott leszünk a lányunk esküvőjén. Aztán pedig együtt jövünk haza. Közben még megünnepeltük Gergő keresztfiunk 21.szülinapját, ami nem volt teljesen felhőtlen a családban zajló események miatt, de azért mégiscsak úgy éreztük, hogy ott kell lennünk és jó is volt így. Drukkolok nekik, hogy rendeződjön végre ez az ügy és jól jöjjenek ki belőle, amíg nem késő.

családi események

 

Ez a hét elég zűrös volt, egy temetés, egy ballagás és a többi. A temetés soha nem jó, de azért arra jó alkalom, hogy a régen látott vidéki rokonokkal kicsit beszélgessen az ember. Az unokatestvéremnek a temetése volt, aki sajnos nem érte meg a 60.születésnapját, ami elég szomorú. Elég ritkán találkoztunk, de ilyenkor az embernek eszébe jut a gyerekkora, a régi emlékek és rájön, hogy jobban kellene figyelnünk egymásra.

 

A ballagás kicsit vidámabb családi esemény, bár, hogy őszinte legyek már kicsit kezdem unni, hogy évente legalább egy, de van hogy két ballagásra kell járni. Erről főleg az öcsém tehet, akinek van négy gyereke, de a rokonságban is van több ilyen korú gyerek. Fő, hogy kicsit jól éreztük magunkat, a nehézségek ellenére is.

Gergő

Ma megint nagy esemény történt a családban. Gergő fodrászvizsgát tett, én voltam a modellje. Gergő a keresztfiam, aki hihetetlen, hogy már 20 éves és nagyon ügyes fiú. Örültem, hogy segíthettem neki, így én is hozzájárultam kicsit a sikeréhez. Jövő héten ismét ballagás, Bence érettségizik. Nőnek a fiúk.

Krakk

Igen régen írtam már, de mostanában sok olyan dolog történik, ami elveszi az időmet. Ezek részben jó, részben rossz dolgok. Ami jó, hogy lezajlott a karácsony, szépen, csendesen, Heni is itthon volt, együtt voltunk ismét. Azóta készülünk az esküvőre, Beáékkal, ami sok szervezést, sok gondolkodást igényel. Ez a jó. Ami rossz, az az, hogy az öcsém egyik percről a másikra elhagyta a családját egy másik nő miatt és erről még csak beszélni sem hajlandó velünk. Ő kiment Ausztriába, ahol eddig is dolgozott, a felesége pedig itthon a négy gyerekkel, szinte minden jövedelem nélkül. Erre mondják, hogy ezt soha nem gondoltam volna. Mit lehet tenni? Régen éreztem már ilyen kilátástalannak a helyzetet, remélem, hogy sikerül közös erővel kilábalnunk ebből a bajból is.