Ünepek ünnepe

Lassan véget ér az év, a karácsony is elmúlt, készülhetünk a következőre.
Ez az idei karácsony nagy örömet hozott nekünk, megszületett az ötödik kis unokánk dec. 17-én. Így a készülődés, az ünnep kicsit másképp alakult, mint ahogy eddig volt. Igyekeztünk mindent hozzá igazítani. Szerencsére szentestére már otthon voltak, de így itthon főztük és vittük a vacsorát hozzájuk. Milyen jó is, hogy ilyen közelre költöztek.
Az első napokban még kicsit izgultunk, hogy eszik-e eleget, hízik -e eleget, de most már remélem minden rendben lesz vele.
Az ünnep arra is jó, hogy az ember ilyenkor felhívja a ritkán látott rokonokat és kicsit beszélget velük. Annyira rossz, hogy csak ilyen ritkán kerül erre sor. Bár elég távol élünk egymástól, de annyi szép emlék köt hozzájuk, kár, hogy csak ritkán beszélgetünk. Megígérjük mindig, hogy majd hívjuk őket, na de a napok rohanásában semmire nem jut idő.
Emlékszünk azokra is, akik már nem lehetnek velünk, de a szívünkben örökre ott vannak. Az ünnep egy visszaemlékezés is a régi karácsonyokra.

Utazás a föld körül 12 Utazás buszon, kompon, buszon /visszaemlékezés a nyárra/

Reggel most is korán kellett indulnunk, ezért csak elkészítettük a szendvicseket és elindultunk a buszpályaudvarra. Saaremaa- szigetére igyekeztünk. A buszpályaudvar még zárva volt, de mindenhol olyan tisztaság és rend volt, ami már nem is meglepő. Ez a busz is nagyon kényelmes, bár most nem a luxus kategória, de szuper, csak most nem az első ülésen ültünk. A wifi, tv, wc itt is teljesen természetes, nehogy unatkozzunk utazás közben.
 Nagyon szép úton mentünk, óriási fenyvesek között. Egy-egy helyen megálltunk kávézni, de csak rövid időre. Kompoltunk is, amikor leszálltunk a buszról, szerencsére gyönyörű napsütés volt. A busz is jött velünk a kompra, együtt utaztunk vele.
Az egész út csak éppen addig tartott, míg megittunk egy kávét, de azért felmentünk a tatra és néztük a vizet a gyönyörű napsütésben, szép volt. Innen már csak egy ugrás lett volna Finn ország, de most nem oda mentünk.
A kompon utazás, bár rövid volt, de élmény számba ment. Annyira kulturált minden. Bár nem volt sok idő, senki nem lökdösődött, vártak türelmesen a sorukra, senki nem volt ideges, persze szemét itt sincs sehol, de ezt már megszoktuk. 
Ez a sziget 2668 négyzetkilométeren fekvő, csendes sziget, amitől távol áll a fényűzés. Ipari tevékenység is alig van, ami van, az a turizmussal kapcsolatos. A földművelést nem folytató helyi lakosok megélhetési forrása a tenger. A sziget déli részén fekszik Kuressaare, az egyetlen jelentős város. Dél körül meg is érkeztünk ide, a sziget csücskébe.
Szerencsére a szállás nagyon közel volt itt is a buszpályaudvarhoz, ügyes volt az utazásszervező. Egyszerű, szép, tiszta és kulturált  az egész ház, nyugodt, közös, jól felszerelt konyhával, saját fürdőszobával.
A buszpályaudvaron itt is volt egy kifőzde, ahol lehetett ebédelni. Kulturált, tiszta, a sofőrök és az utasok is itt ettek, jobb volt, mint Tallinban.  Ettem valamilyen vagdaltat kapros krumplival, valamilyen szósszal. A finom ebéd után felfedezőútra indultunk a városba. A város főutcája teljes egészében fel volt bontva, építkeztek, így nem láttuk teljes szépségében. Ez egy üdülőhely, ahol csak kevés helyi lakos él, vannak még a régi, szovjet időkből itt maradt üdülők és kiadó házak. Boltok, presszók, éttermek. Sok bolt még nem is volt nyitva, mint ha még nem kezdődött volna el a szezon. Megnéztünk egy templomot, ami elég réginek tűnt és nagyon dohos szag volt bent.
 A legfőbb látványosság itt a vár, ami nagyon szép környezetben van, de itt is nagy építkezés folyt, színpadot építettek mellette, operafesztiválra készültek. Mint később megtudtuk, ennek a szereplői pont a magyarok voltak, miattuk épült az egész. Körbesétáltuk a várat, megnéztük a kilátást, aztán lesétáltunk a kikötőbe is, ahol sok kis hajó volt. Találtunk egy nagyon érdekes szobrot is, de annyira sütött a nap, hogy nem sikerült jó képet csinálni róla. Visszafelé találtunk egy kis Coop áruházat, kb. velencei színvonalú volt, nem sok árúval, de a vacsorát és a sört azért megvettük.
Bementünk a várba, ahová ugyan 6 euró volt a belépő, de nem bántuk meg, mert egy nagyon színvonalas kiállítás láttunk. Maga a vár is érdekes volt, de a kiállítás, ami a régi szovjet idők szobaberendezésétől a játékokig mindent tartalmazott nagyon érdekes volt.
A toronyból kinézve láttunk a parton fürdőzőket, eldöntöttük, hogy holnap mi is strandolunk, ha ilyen jó idő lesz. A legfelső szinten találtunk egy hangulatos kávézót, ittunk kávét, ettünk helyi sütit, jól esett.



Otthon virslit vacsoráztunk jó erős mustárral és fekete kenyérrel. Mivel itt nagyon soká megy le a nap, meg meleg is volt, ezért még sétáltunk egyet. Találtunk egy szélmalmot, ami étteremként működött és nagyon jól nézett ki, de mivel éhesek már nem voltunk, csak nézelődtünk. A sarki kocsmában még ittunk egy-egy helyi sört, ami nem volt túl olcsó, de finom volt és a kocsma pedig nagyon jól nézett ki. Rajtunk kívül ugyan nem volt senki és a környék is elég kihaltnak tűnt, de talán majd holnap, mikor már hét vége lesz kicsit élénkebb lesz a forgalom.

Kompra várva

Mentőcsónak is volt

Egy kávéra azért jutott idő

Régen ilyen buszok jártak a szigeten

Minden szép zöld

Kilátás fentről

Szoba az 50-es évekből

Kilátás a másik oldalra

A kikötő

Rövid kirándulás Ausztriába

Tavaly előtt, mikor Brüsszelben voltunk múzeumban csodálkoztunk rá első alkalommal egy festőre, akit Bruegelnek hívtak és nem csak tájképfestő, hanem csodálatos életképeket festett arról a korról, a XVII. századi flamand életről. Figurái nagyon kedvesek, kicsit karikatúra szerűek. Nagyon sokat elmondanak az akkori korról. Mikor megtudtam, hogy Bécsben nagy kiállítás lesz a képeiből, egyből kértem a férjemet, hogy szervezze meg nekem, ezt kérem karácsonyra. Nem volt egyszerű a jegy vétel sem, utolsó percig izgultunk, hogy sikerül -e, mert nem kaptunk visszaigazolást, amit kaptunk az nem a nevünkre szólt, végül az időpont is más lett, mint amit kértünk, de azért elmentünk.
Aludni régi barátoknál aludtunk, akik Altendorfban, egy kis hegyvidéki faluban élnek és szerencsénkre estére leesett a hó is, ami nagy boldogság volt nekem. Imádom a fenyőerdőt és a havat.
Másnap reggel mentünk Bécsbe, ahol hó nem, csak havas eső esett, de a karácsonyi vásáros hangulat azért megvolt. Sok időnk nem volt Bécsre, pedig nagyon szeretem, de időre kellett menni a múzeumba és ott jól el is fáradtunk, örültünk, hogy mehetünk a vonathoz.
A kiállítás nagyon tetszett, kicsit a tömeggel volt bajom, bár elvileg húsz percenként engedték be a csoportokat, de így is nehezen lehetett haladni, egy -egy kép előtt rengetegen álltak. Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, nagyon nagy élmény volt így is, Bécs pedig mindig nagyon szerethető város.

Egy kis hó

Az egyik leghíresebb képét másolja egy festő

Az egyik legjobb kép

Egy falu élete

Egy újabb falusi csendélet

Lassan itt a tél

Idén nagyon hosszú volt az ősz, sokáig volt jó idő, de azt mégsem mondom, hogy szép volt az ősz, mert sajnos annyira kevés eső esett, hogy inkább leszáradtak a levelek, mint megszínesedtek. Szerencsém volt ősszel eljutni Londonba is, ahol egészen más színeket mutatott. A fű zöld, a fák
gyönyörű színekben pompáztak, az ég a kéknek minden árnyalatát mutatta. Persze amikor nem volt felhős, de az szerencsére csak egyszer fordult elő, míg kint voltunk.
Nagyon remélem, hogy idén részünk lesz egy igazi télben, ahol esik a hó, a gyerekek tudnak szánkózni, hógolyózni. Benedek már nagyon várja. Már jó ideje azt kérdezgeti, hogy mikor lesz már tél?
 Tavaly egyszer sikerült úgy lemenni Velencére, hogy be volt fagyva a tó és ott szánkóztunk, illetve a háznál hóembert építettünk. Az nagy élmény volt neki, most is azt emlegeti.
Végre sikerült kifestenünk a szobát Andris segítségével és még Benedek is besegített. Szép lett, most már jöhet a karácsony.

Utazás a föld körül 11 Tallin

Ezen a napon nem siettünk sehova, az egész napot Tallinra, a város megismerésére szántuk. Itt volt közös konyha, ezért a reggelt főzéssel kezdtük. Egy tojásrántotta már nagyon hiányzott és jól is esett. Kicsit furcsa volt, hogy az itteni szalonna egyáltalán nem volt sós. Beszélgettünk egy szintén reggelit készítő emberrel, ő litván volt.
Fura ez a ház. Az alagsorban óriási konyha, mellette nappali nagy fotelokkal, az alagsorban jakuzzik, a wc, fürdő nagyobb mint a szobánk, tele tükrökkel, nagy ablakokkal. Ebben a nagy fürdőszobában egy wc van két zuhannyal és sok tükörrel, a wc az ablakra néz. A zuhany és a wc is tükörrel van elválasztva, ülve is látod magad. Kicsit furán éreztem magam benne.
Megfigyeltem, hogy mindenhol, étteremben, vonaton, szállásokon, csak egy wc van.
Fél 10 lett, mire elindultunk a városba. Még egy kicsit hűvös volt, de később olyan 22 fok körüli szép idő lett. Szállásunk a város szélén van, de a buszpályaudvarhoz nagyon közel. A belvároshoz kicsit sétálni kellett, de ezt már fel sem vettük. Egyből találtunk egy piacot. nem volt nagy, de volt minden. nagyon nagy árubőség van, paradicsomból pl. legalább 5féle, nagyon szépen, ízlésesen vannak kipakolva az áruk, minden tiszta, rendezett.  Vettünk cseresznyét, óriásit, sárga paradicsomot. Józsi vett kovászos uborkát is, de az nem ízlett, szinte éretlen volt.
A piac után egy szép templom mellett sétáltunk el. Még nagyon kevesen voltak az utcákon, úgy látszik, hogy ez itt még korainak számít. Ahogy közeledtünk a belvároshoz aztán már egyre több turistával találkoztunk. találtunk egy nagyon kedves kéményseprő szobrot, gyorsan megsimogattam, hogy hozzon szerencsét az út további részében is. Lassan elértük az óvárost. Szép régi házakat, templomokat találtunk, az egyikben kicsit meg is pihentünk. Egyre több volt a turista. Ahogy magasabbra mentünk nagyon szép kilátás nyílt a városra. Itt találkoztam először olyan szelíd sirályokkal, amikhez teljesen közel lehetett menni, nem zavartatták magukat.
Sok szép épületet láttunk, nekem legjobban az Alekszander Nyevszkij-katedrális tetszett, ami Tallin ortodox híveinek legfőbb imahelye.
A katedrális tőszomszédságában áll a Toompea vár, ami egyben az észt parlament épülete.
Itt is, mint már utunk során többször sok utcazenésszel találkoztunk, akik nagyon jó hangulatot adtak a sétához.
Találtunk egy közértet és a mai ebédünket egy parkban ülve fogyasztottuk el sok sirály kíséretében.
A vár környékén nagyon szép kis üzletek kínálták csodálatos portékáikat, itt aztán volt borostyán bőséggel, sajnos az árak igen borsosak voltak.
A házak között egy szabadtéri színpadra bukkantunk, ahol a díszletek is nagyon érdekesek voltak. A főtéren nagy tömeg, rengeteg árus és egy régi gyógyszertár volt, ami felkeltette az érdeklődésünket.
Innen már hazafelé vitt az utunk. Ideje volt, mert már 4 óra körül járt az idő és igen elfáradtunk. Út közben ittunk egy kávét, ami már nagyon hiányzott, meg egy sört, de a rövid pihenő után még nehezebb volt újra útra kelni. Egy óvoda mellett mentünk el, aminek a kerítése gyerekek festményeivel volt díszítve. Nagyon hangulatos, színes volt, nekem nagyon tetszett.
Itt is újítják fel a lakótelepi házakat, mint nálunk otthon.
Hazaérve kicsit pihentünk, aztán elkezdtünk összepakolni, mert reggel újból indulunk tovább innen is. Estefelé még körülnéztünk a környéken, ahol találtunk egy nagy bevásárló központot, nagyon jó üzletekkel és egy nagy Tesco szerű áruházat is. Kicsit csodálkoztunk a cipőbolt és a játékbolt óriási kínálatán. Nagyon jó, márkás cipőket láttam kb. 10000 forint körüli áron, de aztán persze csak a közértben vásároltunk egy kis útravalót.
Este még elmentünk enni egy levest az önkiszolgáló étterembe, ami olyan tartalmas volt, hogy jól is laktunk vele. Szoljanka leves sok tejföllel, jó sűrűn, jó fekete kenyérrel.
Valahogy ezen a napon  nagyon sokat mentünk, vagy csak már fáradok? Nem tudom.


Régi és új Tallinban

Az útlezáró sirályok nagyon hangulatosak voltak

Pihenő egy templomban

A vár udvarán

A vár udvara

Egy barátságos sirály

Kilátás fentről

Hangulatos utcák

A katedrális

Londonban

Az őszi szünetben egy egész hetet töltöttünk Londonban. Az idő ott is olyan szép volt, mint itt most, de mivel ott rengeteg a park, nagyon sok időt töltöttünk a természetben.
Egy napon Hastingsba, a tengerhez  is elmentünk. Annyira volt jó idő, hogy az unokáim egy szál bugyiban futkároztak a parton, időnként a vízben is. Ez egy nagyon kedves kisváros, nyáron is biztos nagyon hangulatos lehet, a tengerészeti múzeuma, a sikló, ami felvisz egy hegyre és onnan be lehet látni az egész tengerpartot, a sétálóutca, mind nagyon hangulatos. Elképzeltem a mólót nyáron, tele emberekkel, most is nagyon tetszett.
Grewnichben már sokszor jártunk, de most is elvarázsolt a természet szépsége, a nagy terek, a Királyi Tengerészeti Múzeum. Nem tudok betelni vele, pedig már többször, több évszakban is jártam itt.
Jártunk egy olyan templomban, amit téglánként hordtak át Indiából Londonba. Elképesztő pompa, gazdagság, nagyon érdekes szertartások, aminek mi is részesei lehettünk. Nagyon izgalmas volt, a végén az étteremben meg is lehetett kóstolni az indiai ételeket és édességeket.
Londonban, mivel a múzeumok állandó kiállításai ingyenesek, ezért könnyen beesik az ember egy-egy múzeumba többször is. Az én kedvencem a Viktoria and Albert múzeum, ahol most csak két óránk volt nézelődésre, de azért sok csodát láttunk, az épületről nem is beszélve, ami egy valóságos csodapalota. A National Galleryben szintén volt két óránk, ami nem sok mindenre elég, de azért pár teremben jártunk. Ami elvarázsol, hogy a gyerekek milyen természetességgel használják a múzeumokat. Itt is láttunk egy csapatot, akik hasalva a padlón bőszen rajzoltak, festegettek a nagy képek alatt.
Tudnék még mesélni, de a legfontosabb, hogy együtt voltunk az unokákkal és Henivel egy kicsit, amit már nagyon vártunk. Reméljük, hogy hamarosan jönnek haza és akkor itthon barangolunk majd újra együtt.

Egy templom, amit kövenként hoztak ide Indiából

Egy szép kép a National Galleryből

Buszon Somival

Hastingsben

Íme a tenger

Borka és Somi

Utazás a föld körül 10 Riga -Tallin

Ezen a reggelen különösen korán indultunk, a busz a dolgozókat vitte be Rigába. Mivel minden kis településre bementünk, ezért néha igen rossz utakon zötyögtünk. Ezeken a buszokon mindenhol van intrnet, ezért mi is be tudtunk jelentkezni a tegnapi csönd után és meg tudtuk osztani a csodálatos képeket és élményeket az otthon  maradottakkal. Bár nagyon fáradt voltam, a busz is kényelmes volt, de aludni így sem tudtam. 
Délre Rigába értünk, ahol szaladni kellett a vonathoz, ami szerencsére nem volt túl messze. Gyorsan vettünk szendvicset, vizet és már indultunk is.
Ezek a vonatok nem túl jók, nem olyanok mint Litvániában, de legalább gyorsak. Az egész vonaton csak egy wc van, az is a vonat végében és indulás után még várni kellett, hogy kinyissa a kalauz.
Ezen az úton már jártunk egyszer, mikor a Turaidákhoz mentünk, de most egészen az észt határig kellett mennünk. Ott át kellett volna szállnunk a következő vonatra, ami elment 5 perccel előbb.
 Ott álltunk a határon, vonat sehol. Szerencsére találtunk egy buszt, ami elvitt minket Tartuba, onnan tovább Tallinba. Innentől már csak busszal tudtunk menni, a vonatok errefelé nem nagyon jártak. Tartuban nem sok időnk volt az átszállásra, gyorsan megvettük a jegyet, mint kiderült első osztályra, mert máshol már nem volt hely. Lux busszal utaztunk, olyan ülései voltak, mint egy repülőnek az első osztályon. Tv-vel, internettel, wc-vel, kávé, tea automatával. Este lett, mire végre megérkeztünk Tallinba, gyorsan megkerestük a szállást, ami szerencsére jó közel volt. A szoba elfogadható volt, a szállás maga elég érdekes. Lepakoltunk és elmentünk gyorsan vásárolni. Mivel már 9 körül járt, nem sok boltot találtunk nyitva, viszont volt egy étterem, kifőzde, ami egész éjjel nyitva volt. Ettünk egy jó sűrű levest, ami nagyon laktató volt, a második már nem is nagyon hiányzott. Jó lenne otthon is találni ilyen jó helyeket, ahol olcsón jót lehet enni. Itt minden buszpályaudvaron van ilyen lehetőség. Tiszták, rendesek, aránylag olcsók és elég jó ízű ételeket lehet kapni egész nap. Főleg helyi ételeket árulnak és levest, ami nagyon finom.
Ma este már nagyon gyorsan elaludtunk Kicsit hosszú volt ez az utazós nap.

Sajnos napfelkelte után már indulunk is tovább

Kolka, a csoda

Buszozunk

Júda napi vásár

Az utóbbi években sokszor mentünk Esztergomba ebben az időszakban, onnan pedig át Sturovóba, a vásárba. Most sajnos úgy jött ki a lépés, hogy nem tudtunk lent aludni, csak egy fél napra sikerült elmenni. Főleg a Csík zenekar miatt mentünk, akik 6 órától koncertet adtak.
Ha már ide jöttünk, azért ettünk egy jó sztrapacskát savanyú káposztával és ittunk egy- két sört is.
Idén is rengeteg ember volt, mint már eddig is, alig lehetett haladni a tömegben. Vásárolni nem nagyon akartunk, de azért a szokásos termésből készült karácsonyfa díszeknek nem tudtam ellenállni most sem. Szerencsére a koncert kezdetére sikerült leülnünk egy asztalhoz és így nagyon jó helyről élvezhettük a zenét. Nagyon jó, színvonalas koncert volt, amit már megszoktunk a zenekartól, most is érdemes volt eljönni, nem bántuk meg. Este későn visszasétáltunk a hídon, ismét rácsodálkoztunk a csodálatos Bazilikára. Késő éjjel értünk vissza Pestre, de jó kis program volt, megérte.

Utazás a föld körül 9. Kolka /Lettország/

Reggel egy gyors kávé, a reggelire már nem is volt idő, mert nagyon korán kellett indulnunk. Jó helyünk volt, a vezető melletti első ülésen ültünk, így végig élvezhettük a kilátást.
 Most is arrafelé mentünk, amerre előző nap a vonattal, Jürmala felé. A földnyelvnek a Rigai öböl felé eső oldalán óriásnövésű fenyőfák között halad az út, az ilyenekből faragták a hajóárbócokat évszázadokon keresztül. Ez a félsziget fogja közre a Slitere természetvédelmi területet.
Kolkától nem messze, a félsziget csúcsánál találkozik a Rigai -öböl a Balti tengerrel.
Az egyik megállónál felszállt egy nagyon koszos és büdös csapat és egy cigány család, vödrökkel felszerelkezve. Jegyet nem vettek, de felmutattak valamilyen igazolványt, gondolom itt is ingyen utazhatnak a segélyen élők. A vödrökből gondolva áfonya gyűjtők lehettek, amivel tele volt a rigai piac.
Első megálló két óra utazás után volt, néhány perc, szerencsére mosdó volt, meg egy kávézó, de arra már nem volt idő. Mosdó szerencsére mindenhol van, nagyon tiszta és általában ingyenes. Még elég hosszú út állt előttünk, végül dél körül érkeztünk meg Kolkára.
A hely valahol olyan volt, mint ha lementünk volna a térképről, embert sem nagyon lehetett látni. Kb. fél óra bőröndhúzás után megtaláltuk a kempinget, de a szállást még nem lehetett elfoglalni. Ittunk egy kávét, egy sört és mehettünk birtokba venni a hordónkat, amire már nagyon is kíváncsiak voltunk.
Összesen 8 hordó állt a parton, szép sorban, egy elkerített részen, ez volt a kemping. Mindenhol virágok, látszott, hogy nagyon igényesen vannak kialakítva, beleillesztve a környezetbe.
A hordó kívül és belül is nagyon szép volt, fából készült, egyik részében az ágy, a másik felében jól kialakított tárolóhelyek, nagy üveg ablakán keresztül pedig a tengert láthattuk az ágyból. Csodás látvány volt így elsőre.
Lepakoltunk, Józsi visszament a kisboltba vásárolni, én pedig elindultam felfedezni a partot. Gyűjtöttem kagylókat, köveket. Ugyanaz a finom homok volt itt is, ami Jürmalában a parton. A kagylók is egyformák, hófehérek, nagyjából azonos méretűek voltak. Reméltem, hogy marad néhány belőlük, mire hazaérünk, igyekeztem jól elcsomagolni őket.
A part nagyon szép, nyugodt, kár, hogy a régi időkből itt maradt egy torony, egy lokátor, ami kicsit ront a látványon. Ez valamikor elzárt katonai terület volt, szerencsére már nem az, talán majd ez is változik.
Később már együtt elindultunk a parton a másik irányba is. Ez sokkal szebb volt a kidőlt faágakkal, ahogy bedőltek a vízbe, egészen festői volt. Az emberek is kezdtek egyre többen lenni délutánra, ide mindenki naplementét nézni jön. Persze itt is sokan fürödtek, bár a víz itt sem volt melegebb, mint eddig. Sokan fotóztak, de a legtöbben csak sétálgattak a parton. Ezen az oldalon már nem nagyon fürödtek, pedig ez volt a szélvédettebb hely és egyre melegebb is lett. Az út végén újból az étteremnél találtuk magunkat. Egy sör után próbáltuk megtudakolni a wifi jelszót, magyaráztak is valamit, de ezt nem sikerült megoldanunk. Így a mai napon teljes elzártságban voltunk a civilizációtól.
Rövid pihenő után újabb sétára indultunk, most ismét a másik irányba. Már 5 óra körül járt az idő, kezdett hűvösödni, de még mindig sokan jöttek a partra kisgyerekekkel is fürödni, sétálni.
Mi tovább sétáltunk, egészen egy kilátóig, aminek a tetejéről nagyon szép kilátás nyílt a tengerre és az erdőre is. Mire visszaértünk mi már majdnem fáztunk, de a gyerekek még mindig fürödtek.
Elmentünk vacsorázni az egyetlen étterembe, ahol kb 4 féle ételből lehetett választani, de amit ettünk az nagyon finom volt. A meleg szoljanka leves különösen jól esett.
Vacsora után visszasétáltunk kis hordónk elé, kiültünk a padra és vártuk a naplementét. Aztán mikor már kezdett nagyon hűvös lenni, akkor inkább már bentről néztük ugyanezt. Fél 11 körül ment le a nap és gyönyörű, felejthetetlen élmény volt, ahogy elérte a tengert és eltűnt benne. Persze ekkor sem volt sötét, amit már megszoktunk, mióta itt vagyunk. A parton most is sokan voltak, sétáltak és várták a napfelkeltét, amire nem is kellett túl sokat várni. 4 óra után kicsivel már kelt is fel a nap az ablak másik oldalán és ha lehet ez még csodálatosabb volt, mint a naplemente. Gyorsan kimentünk, mert ezt azért mégiscsak kintről kellett megnézni, de igen hűvös volt, vagy csak fáradtak voltunk?
 Sajnos nem sok időnk maradt, pakolnunk kellett, mert ma is nagyon korán indult vissza a buszunk. Hosszú, romantikus, naplementés, napfelkeltés éjszaka volt, kicsit fárasztó, de megérte.

A mi kis házunk

Megy le a nap

Felkel a nap