2015. szeptember 23., szerda

Hétköznapok

Végleg elindult az év, vége a nyárnak, jönnek az esős őszi napok, nem mondom, hogy hiányzik. Nagyon szeretem, mikor szép ősz van, szépen színesedő falevelekkel, remélem most is ilyen lesz.

Elkezdtem a munkát a kicsikkel, egyik 11 hónapos, a másik másfél éves. Érdekes, de nagyon más, mint amit eddig csináltam. Gondolom, hogy ezt is meg fogom szokni előbb -utóbb. Persze vannak mellettük nagyobbak is, de ők sincsenek még 3 évesek. Sokat sétálunk,babakocsival, kihasználjuk a szép időt.
Itthon a férjem egy hétig Franciaországban volt, nem nagyon szeretek egyedül itthon lenni, de szerencsére azért Beáékkal sok közös programot szerveztünk. Mindig nagyon várom a Kulturális Örökség Napjainak eseményeit, sok jó program van ilyenkor, olyan helyek nyitják meg kapuikat, amiket máskor nem lehet látni. Most a gyerek miatt nem sok eseményen vettünk részt, de azért az Andrássy úton végigsétáltunk és az is nagyon jó volt. Talán majd jövőre.

2015. szeptember 9., szerda

Visszatérés a hétköznapi életbe

Hévvel utaztunk
Benedek és Borka
Együtt a család

Heni Benedekkel
 

   A nyárnak vége, Heniék hazamentek, újból elkezdődött a munka. Még aránylag jó az idő, Velencén is most kezdenek észhez térni a növények, a nagy meleg és szárazság nem tett túl jót nekik, mint ahogy nekünk se. A cicánk még mindig lent van, ezért egy héten egyszer- kétszer le kell hozzá menni egy kis élelmiszer utánpótlással. Szerencsére mindig van aki vállalja.


   Szeretem az őszt, talán jobban is mint a nyarat, sajnos a nagy meleget már nagyon nehezen viselem el. Persze ha a tengerparton lennék végig, lehet hogy jobban bírnám, de hát sajnos nem oda születtem, így ez már nem elérhető cél.


   Ősszel mindig nagy változások vannak a munkában is, ki megy óvodába, ki marad, most úgy alakul, hogy a nagy gyerekek elmennek és a legidősebb is csak két és fél éves lesz. Furcsa lesz. Persze velük is jó, de nekem hiányzik az a korosztály, akikkel már lehet beszélgetni, kirándulni, festeni, filmet nézni. majd meglátjuk.
   Ha igaz, már úgyis csak egy évem van a nyugdíjig, az meg csak eltelik majd valahogy.


   Augusztus végén lakodalomban voltunk, nagyon készültünk a két kicsivel, nagyon jól éreztük magunkat. A ráckevei kastély ugyan nem volt éppen a helyzet magaslatán, de mi nagyon jól éreztük magunkat és az, hogy együtt volt a család mindennél többet ért. Remélem, hogy még sokszor leszünk így együtt.