Szabadulás a karanténból

A mai nappal szabadnak nyilvánítottak minket. Nem tudom ki hogy van vele, nekem nagyon nagy kihívás volt ez a karantén. Tudtuk jól, hogy ez vár ránk, de ez a sok bizonytalanság azért kicsit megviselt minket.Mégis azt mondom, hogy megérte.

10 napot töltöttünk kint Angliában, a lányunkkal és családjával. Nagyon jó volt velük lenni ebben a zűrzavaros időben, mikor senki nem tudja, hogy mi lesz még. Együtt elmentünk kicsit a tengerhez, az unokákkal voltunk, élveztük a társaságukat, a velük töltött időt. Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, volt vagy 20 fok, de a hely csodálatos volt, sokat sétáltunk, kirándultunk, játszótereztünk.
A gyerekek önfeledten pancsoltak a jeges vízben, mi a partról csak aggódva figyeltük őket. Hiába, nem nekünk való ez a hőmérséklet.

Londonban is jártunk több parkban, most is megállapítottam, hogy milyen szerencsések, mekkora területek állnak a gyerekek rendelkezésére, hogy fussanak, kerékpározzanak, mozogjanak.
Igen, ott is van vírus, de valahogy mintha komolyabban is vennék. A buszra nem szállhat fel 30 embernél több, nem ülhetsz idegenek mellé, az ülések egy része le van ragasztva, maszk nélkül senkit nem láttam. Mindenhol fertőtlenítenek, a csapból nem folynak a vizek és a szökőkutak sem működnek.

A repülőtéren is nagy szigorúság volt. Nem működtek a kávézók sem, kevés bolt volt nyitva, mindenhol kézfertőtlenítők.
A repülőn is kevesen voltunk, se mellettünk, se előttünk nem ült senki.
Hazaértünk. Egy fél gépre való utas. Négy ablaknál sorban állás, kb. másfél óra. Főleg a külföldi utasokkal volt gond, talán a nyelv miatt? Senki nem értette. Végre sorra kerülünk, kitöltjük a papírokat, mehetünk karanténba. Szerencsére választhattuk a telket, így Velence mellett döntöttünk. Ja, persze a papírt mindenki ugyanazzal a tollal tölti ki, írja alá.

Gyorsan haza a busszal, aztán csomagok le, csomagok föl, irány a vonat, utazunk Velencére. A kapura kiragasztjuk a papírt, innentől karantén. Másnap reggel már ott vannak a rendőrök és ez így megy minden egyes nap. Legalább ők megkérdezik, hogy minden rendben van -e. Rendesek voltak, nem lehet rájuk panasz.

Szerencsére van Tesco, aki szállít házhoz, így elvoltunk. Megmondom őszintén, nem volt könnyű. Tapasztalatnak is jó volt, melyik ember hogy viszonyul a helyzethez, de ezt majd máskor.
Lényeg, hogy letelt és mától szabadság van. Már amilyen, de mégiscsak szabadság.