Tavasz, kert, gyerekek

Pár napot ismét Velencén töltöttük, amibe beleesett a Húsvét is. Most már évek óta igyekszünk itt tölteni az ünnepeket, kivéve, ha a rossz idő miatt megfutamodunk, vagy esetleg külföldön vagyunk éppen. Idén szerencsénk volt. Az idő is szép volt, rá is ért mindenki, ezért felpakoltuk a kis családot és irány Velence. No persze ez sem egyszerű már ennyi gyerekkel. Lassan kezdjük kinőni a házat és az autót is. Szerencsére a gyerekek szívesen vonatoznak és ha jó az idő, a házba csak aludni megyünk. A kert egyre szebb, a fiúk is imádnak itt homokozni, ásni, bicózni.
A szomszéd ugyan javasolta, hogy csináljunk az utcára egy homokozót, mert a gyerekek úgyis mindig ott akarnak játszani, pedig mindkettőnknél van homokozó. Megfontolandó.
A tóhoz most sem jutottunk le, de hát annyi jó dolog van a háznál is, meg aztán nem egyszerű koordinálni három gyereket. Ki mikor alszik, mikor akar biciklizni, homokozni.
A legkisebbel volt a legkevesebb gond, őt kitoltuk a kertbe és aludt, csak néha kellett megmozgatni a kocsit alatta.
Egyszer bográcsoztunk is, azt a fiúk nagyon szeretik, meg a szalonnasütést is. Amúgy minden munkában szívesen segédkeznek egy darabig, még a főzésnél is, Marci lelkesen panírozta a gombát az ebédhez.

Garázsvásár Wekerlén

Ilyenkor tavasszal mindig nagyon kedvelt program számunkra a wekerlei garázsvásár. Aki nem járt még itt el sem tudja képzelni, hogy ez milyen jó program. Már eleve sétálni ezen a telepen maga egy felüdülés, mert már nyílnak a kertekben a virágok, virágoznak a fák, az egész környéknek van egy varázsa.
Ilyenkor pedig megmozdul az egész környék. A házaknak pályázni kell, állítólag már egy hónappal ezelőtt beteltek a helyek, hogy ki árulhat. Ilyenkor a pincében, padláson, lakásban összegyűlt felesleges dolgokat kipakolják és filléres áron meg lehet venni. van egy térkép, ahol be vannak jelölve a helyszínek, általában kertek, házak udvarai, ahová a lakók kipakolnak. Az utcákat járják a családok térképpel a kezükben és mindenki boldogan újságolja, ha ráakadt valami kincsre.
van itt kis biciklitől kezdve mesekönyvig, szerszámoktól ruhaneműig minden.
Lehet beszélgetni, sok helyen sütemény, tea is várja a vásárlókat. Nagyon hangulatos az egész, még akkor is, ha nem  akar valaki vásárolni, de azt azért nehéz megúszni. a helyszínek jól vannak jelölve, nem lehet eltéveszteni őket. sajnos soha nem sikerül végigjárni az összeset, általában a felénél már elfáradnak a gyerekek, de egy nagyon jó kis tavaszi program, tudom ajánlani.

Unokázós

A mai délelőttöm Marcival és a legkisebb unokámmal Misivel telt. Azért volt kicsit izgalmas, mert Misi most első alkalommal volt egyedül velem.
Annak idején, mikor Marci volt ilyen kicsi, sokszor sétáltam vele itt a környéken, a játszótereken, parkokban. Elég elkeserítő némelyiknek az állapota. Ahogy az angol parkokat elnéztem, itt nagyon elhanyagolt a játszóterek nagy része. Sok a szemét, por, kosz van, nem is szívesen megy be az ember kicsi gyerekkel. Jó lenne, ha erre is lenne ember, aki ezeket rendben tartja.
Van azért egy-két jobb játszótér a környékünkön is, de azok meg zsúfoltak. Még szerencse, hogy van nekünk Velence.

már nyílik az orgona

Ez a környéken a jó játszótér, délelőtt szerencsére még üres

Velencén, eső után

Az idei tavaszon annyira hiányzik az eső, hogy elmondhatatlan. Akivel beszélek, mindenki erről panaszkodik. Persze a tavasz ettől még szép, de látjuk, hogy a növények is csak szenvednek, nem olyanok, mint máskor. Beszéltem vidéki rokonokkal, akik méhészek, ők is aggódnak, hogy mi lesz a méhekkel, nem nő a repce sem úgy, ahogyan kellene.
Mint tudjuk, a tél sem volt olyan, mint amilyennek vártuk. Se hideg, se hó. Azért remélem, hogy a mostani eső valamit segített. azt láttam, hogy a növények szinte fellélegeztek a kertben. Azért van, ami nagyon szépen fejlődik, nálam a rebarbara ilyen, nem győzöm csodálni.
A kert azért most is szép és a tavasz is nagyon jó, hogy itt van.

Új szerzemény, már régen vágyom rá, tölgylevelű hortenzia

a rebarbaráim

Útban hazafelé Benedekkel

Egy szép, élményekkel teli út után

Kicsit lemaradásban vagyok, mert már haza is jöttünk az utazásból , lassan már vissza is rázódunk az itthoni életbe, de még nem volt időm beszámolni az útról, feltéve persze, ha valakit egyáltalán érdekel. Persze az sem baj, ha nem, ha csak megmarad nekünk az emlék így leírva is. Jó néha visszaolvasni, emlékezni.
Az utazás már lételemünkké vált, nem is tudom elképzelni, hogy mi lenne, ha nem tudnék menni. A lábam most egy kicsit megijesztett, mert indulás előtt elég erőteljesen kezdett fájni, de reméltem, hogy azért nem akadályoz túlzottan.
Az első napokat Velencében töltöttük , ami már régóta kedvencünk. Most is nagyon vártam, hogy mi újat tud adni. Mivel a szigeteken még nem jártunk, most az volt a fő cél. Murano, Burano, Lido.
Szerencsére az idő elfogadható volt, délelőttönként a nap is sütött, ezért jól éreztük magunkat és Velence most is elbűvölt, mint eddig mindig.
A következő állomás Róma, szintén kedvenc és mivel a kötelező látnivalókat már letudtuk, ezért egyik programunk a régi római út, a Via Attica volt. Ezen az úton már a régi rómaiak is jártak, az út egy része eredeti, a többi pedig gyönyörű környezetben, növények és villák között kanyarog. A 12 kilométert úgy tettük meg, hogy szinte el sem fáradtunk, de sok szépet láttunk az út során.
Persze finomakat ettünk, néha boroztunk, vagy fagyiztunk, illetve mint láttuk itt a legtöbben Aperolt ittak, ezért én is kipróbáltam és ízlett.
Fő úti célunk most Alberobello, a trullik földje volt. Ez már lent délen, a csizma sarkánál van, de azért még itt is csak most indult a tavasz. A mandulafák viszont már teljes pompájukat mutatták. Nagyon szép volt a vonat mellett a sok virágzó mandulafa.
A trullik nagyon érdekes kőépítmények, amiben régen a szegények éltek, most a turisták. Mi is egy kőházban laktunk, ami ugyan nem trulli volt, de lent a föld alatt egy nagyon vastag falú építmény volt, belül nagyon szép, jól felszerelt, kényelmes. Innen indultunk minden nap sétára, felfedezni a környéket. Szép, izgalmas utazás volt ez is, sok finom étellel, itallal, látnivalóval.
Utaztunk mindenféle vonattal, jó és még jobb vonatokkal, busszal, hajóval és nagyon sokat gyalogoltunk is.

Burano színes házai

Murano és az üvegek

A kertünkben

Otthonunk pár napra

A trullik

Csak egy kis paradicsomos tészta, az itteni tésztából

Kilátás a tetőről

Még a kutyáknak, macskáknak is trulli

Utazás előtt

Újra utazás előtt állunk, a szokásos tavaszi kirándulásra indulunk hamarosan. Heniék hazamentek a múlt héten, azóta még csak a lakás visszarendezése és az elmaradt teendők bepótolása volt soron, de most már igyekszem az utazásra összpontosítani.
Sajnos a gyerekek lebetegedtek, úgy tűnik, hogy ez az intenzív egy hét kicsit sok volt nekik, de remélem hamar rendbe jönnek és mehetünk kertészkedni Velencére.
No de addig még vár ránk egy kis kikapcsolódás.  Nagyon szeretek Velencén lenni, de igazi kedvenceim közé tartozik az olasz Velence, ahol már sokszor jártam ugyan, de mindig tartogat meglepetéseket. Szerencsére az interneten már nagyon sok információt össze lehet szedni az utazásokkal kapcsolatban és az ott élő magyarok nagyon segítőkészek mindenben.
Nem is hinnénk, hogy milyen sokan vannak.
Idén kicsit délebbre szeretnénk menni, mert ilyenkor még csak ott van jó idő. Mivel nekünk a vonat ingyen van, szinte mindegy, hogy mennyire messzire megyünk. Sok terv van, a szállások már lefoglalva, a többiről majd akkor, ha visszajöttünk.