2017. szeptember 15., péntek

Elmélkedések

Tegnap este kaptam a hírt, hogy egy nagyon kedves ismerősöm meghalt. Persze nem mondhatom, hogy váratlanul ért a hír, mert tudtunk róla, hogy már régóta harcol a rákkal, de néha úgy tűnt, hogy sikerül leküzdenie. Utolsó találkozásunkkor elég rosszul nézett ki, de azért nem gondoltam volna, hogy már nem látom többet.
Ami miatt nagyon megérintett ez a dolog, az az, hogy a volt munkahelyemen, ahol 23 évig dolgoztam, mint óvónő, úgy éltünk együtt, mint egy kis család, minden kiránduláson együtt voltunk, ismertük egymás férjeit, gyerekeit, szemünk előtt zajlott az életük.
Azóta, hogy megszűnt az ovi, mi még ugyanúgy találkozunk legalább egy évben egyszer. Ebből a körből lépett ki most egyikünk férje és mivel ő az első, nagyon nehéz feldolgozni. Persze minden veszteség fáj az embernek, de egyből az jutott eszembe, hogy megkezdődött a sor, mostantól már nem lesz megállás.
Ezzel kapcsolatban pedig az a kedvenc számom ugrott be, hogy "Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni...", mert ha már nem tudunk élni a lehetőségekkel, akkor már késő lesz.
Néha elgondolkodom, mikor túl soknak érzem a programokat, a nyüzsgést, ami körülvesz, de ilyenkor örülök, hogy még képes vagyok sok időt tölteni a családdal, az unokákkal, a barátokkal.
Ring Béla emlékére
Ki tudja, meddig lesz még rá lehetőségem.

2017. szeptember 6., szerda

Nagy családi nyaralás Szlovéniában

Igen nagy fába vágtuk a fejszénket idén, mikor lefoglaltunk a tavasszal egy szállást, három szobát Koperben, Szlovéniában és megvettük a vonatjegyeket. Úgy gondoltuk, hogy van bőven időnk arra, hogy megszervezzünk egy nagy családi nyaralást, mi ketten a férjemmel, ill. a lányaink és családjuk 2-2 kisgyerekkel. Ma már belátom, hogy ez nem is olyan egyszerű, főleg úgy, hogy Heniéknek Londonból kellett jönni.
Jöttek sorban a problémák, Heniéknek sehogy nem akart megérkezni az útlevele, utolsó napig bizonytalanságban voltunk. Úgy volt, hogy velük megyünk vonattal, de ez nem sikerült, így Beáékkal mentünk vonattal, amit a fiúk nagyon élveztek, Heniék pedig utánunk jöttek autóval.
Nehezen, de végül is együtt voltunk végre. itt vált számomra nyilvánvalóvá, hogy egy tíz fős csapatot nem is olyan egyszerű koordinálni, főleg 4 kicsi gyerekkel együtt. Mire a strandra lejutottunk, már valaki mindig sírt. Pedig a strand csak egy sarokra volt.
A nehézségeket leszámítva nagyon szép napokat töltöttünk együtt, egy kedves kis városban, ahol gyönyörű a tenger, a naplementék, nagyon jó játszóterek vannak és isteni fagyik, amiknek nem lehetett ellenállni.
A gyerekek sokszor megfogalmazták, hogy nem akarnak haza menni, de azt hiszem mi is így voltunk ezzel.



2017. augusztus 15., kedd

Szeged lányokkal

Igazi csajos hét végét tartottunk Szegeden, ami kicsit több is volt, mint egy hétvége  és elég sok program fért bele. Úgy indultunk, hogy volt színházjegyünk a szabadtéri színpadra, ehhez kellett keresnünk szállást. Végül szállást a Tisza hotelben találtunk, ami nem túl olcsó, de ebben az időszakban nem is nagyon akadt ennél olcsóbb.
A meleg ellenére a város nagyon szimpatikus volt, sok programmal, a nyugalmával, a sok sok látnivalóval.
Első nap az Egyetem füvészkertjében jártunk, ahol éppen virágoztak a lótuszvirágok. Ennyi szépséget egy helyen még nem láttam, pedig jártam már elég sok helyen. Megérte a sok gyaloglást, mert azért eléggé a város szélén volt.
Következő nap két kiállításon is jártunk. A Pszicho Art nevű kiállítás pszichiátriai betegek munkáiból készült, ami nagyon érdekes, de egyben megrázó is volt. Mint a gyerekek, teljesen kitárulkoztak munkáik alapján a betegek,ami számukra terápia volt, nekünk pedig elég felkavaró élmény.
A Dali kiállítás már csak hab volt a tortán. Maga a hely is csodálatos, a Reök palota, ami magában is érdekes látvány. Dali pedig magáért beszél, persze csak annak, aki szereti.
Végre eljött a színház napja is, de előtte délelőtt még megnéztük a Dóm teret és a Dómot belülről is, ami az előadás alatt is gyönyörű hátteret adott a színdarabnak. Persze Alföldy Robit mindannyian imádjuk, ezért nem is volt kérdéses, hogy a darab tetszett, csak a cipő ne nyomta volna annyira a lábamat.
Utolsó este még egy szuper programot beiktattunk, az Anna fürdő minden este nyitva van 9-től éjfélig is lehet fürödni, egy baj volt csak, hogy nincs nyitott medencéje. Ebben a melegben jó lett volna, de így is kifeküdtünk a kertben a napágyakra és onnan néztük a csillagokat.
Ja, és még nem beszéltem a jobbnál jobb éttermekről és fagyizókról, amik mind Szegeden vártak minket.









Köszönjük Szeged, szerintem ide még visszatérünk.

2017. augusztus 3., csütörtök

Velencén






Velencén mindig nagyon jó, de most ebben a nagy melegben két unokával a legjobb választásnak tűnt. Mivel mindketten elég korán kelnek, ezért már fél hétkor a kertben hintáztunk marcival, akkor még elviselhető volt az idő is. Ekkor még csak a szomszéd kiscicák voltak ébren, jöttek is egyből játszani Marci nagy örömére.
Strandra csak korán reggel mentünk, hogy délre már itthon is legyünk, így is elég elviselhetetlen volt a meleg, de a gyerekek miatt azért lementünk néha egy egy fagyira, kis pancsolásra.
A vizet is Marci élvezte jobban, szinte ki sem akart belőle jönni, de a kertben is sokat pancsoltak, no és buborékot fújtunk nagyon sokat, amiben Benedek ügyeskedett.
Ő segített a kertészkedésben is, paradicsomot szedett, locsolt, gereblyézett, kapált. A homokozóba vizet engedtünk és ott is lehetett sarazni. Jól teltek a napok Velencén.



2017. július 24., hétfő

London

Utolsó napunkon Hollandiában jött az irodától egy email, hogy a londoni szállást visszamondták. Nem volt valami jó hír, gyorsan próbáltunk új szállást foglalni, ami szerencsére sikerült is, bár az összeg igencsak magas volt.  Ezen már meg sem lepődik az ember, ha Londonban akar szállást foglalni. Így még soha nem jártunk, ezért kicsit izgalmasra sikerült a másnapi utazás.
Brüsszelből indult a vonatunk Londonba, kis késéssel, ami azért nem volt túl jó érzés, már nagyon ott akartunk lenni. Végre elindult a vonat, de olyan hideg volt rajta, hogy majd megfagytunk.
Londonban nagy meleg és tömeg fogadott, no és Heniék, akiket már nagyon régen láttunk, és már nagyon hiányoztak.
A szállás a sok pénz ellenére nem sok örömet okozott, nem volt benne lift, minden nap fel kellett gyalogolni öt emeletet és iszonyatosan meleg volt, mert csak egy picike ablak volt rajta, de még azt sem lehetett kinyitni, csak résnyire.
Végig kitartott a meleg, míg kint voltunk.
Most Londonból nem sokat láttunk, leginkább játszótereket, parkokat és múzeumokat, amiket a gyerekekkel is be lehetett járni. A játszóterek most sem okoztak csalódást, nagyon gyerekbarátok, tiszták és sok lehetőséget adnak a mozgásra. 
A múzeumokban is mindenhol van lehetőség a játékra, nagyon sok dolgot ki lehet próbálni, megtapogatni, ami nagyon tetszett.
Sajnos az egy hét hamar letelt és haza kellett jönni, de így is sok érdekes élményben volt részünk, jóban és rosszban is.







2017. július 21., péntek

Európai körút

Ez a nyári program kicsit hosszúra sikerült, kicsit fárasztó is volt, de rengeteg élményt, jót és rosszat és sok sok tapasztalatot is adott.
Úgy indultunk, hogy egyik kedvenc festőm, Bosch Hertogenboschban, Hollandiában született és minden évben rendeznek egy felvonulást, amin a képeiből vett alakokban vonulnak fel az ott lakó emberek. Azt gondoltuk, hogy ez nagyon érdekes lehet, ezért megszerveztünk egy utazást ide.
Közben persze kiderült, hogy az idei felvonulás elmarad pénzhiány miatt, de a programot már nem mondtuk le, így elindultunk előbb Belgiumba, onnan Hollandiába.
Brüsszelbe többet nem megyek, mert kezd nagyon nem szerethetővé válni, de a többi város, Brugge, Gent, továbbra is nagyon szép és rengeteg látnivalóval várja az ideutazókat.
Brüsszelben azért voltunk egy múzeumban, ahol láttunk eredetiben Bosch és Brüghel képeket,már ezért érdemes volt idejönni. Ja, és a sok csipke, azért az sem semmi.
Hollandia engem elvarázsolt. Egy kis városban laktunk, ami nagyon emberléptékű volt, mindenki nagyon barátságos, rengeteg kerékpáros, sok tó, sok víz és rengeteg vízimadár.
Amszterdam már itt is kicsit sok, de a fővárosok mindenhol kicsit mások.
Találtunk egy olyan várost, amit mindenkinek látnia kellene. Gyönyörű kis vízi paradicsom, csak hajóval lehet közlekedni, mindenki sétál és hajókázik. varázslatos egy hely. Aki szállodába megy, az kap egy talicskát és azon kell betolnia a bőröndjeit.
Innen mentünk át Londonba a Csalagúton, de ezt majd legközelebb.
Amszterdam


Csak egy plakát Hertogen Boschban




Giethorn



2017. július 12., szerda

Utazások

Régen jártam erre, közben egy hosszú és sok élménnyel teli utazáson vagyok túl, amiről majd később és itt a nyár, sokat vagyunk Velencén és sok más program is van.
Azt szeretem ebben az időszakban, hogy rengeteg program van, nagyon nehéz kiválasztani azt, amin részt akarunk venni, mert igazából mindenféle érdekel, de tudni kell lemondani is.
Sok színházi élmény is jutott az utóbbi időben, az is meglepett, hogy hiába van nyár, mégsem állt meg az élet a színházakban sem.
Jó nyaralást mindenkinek, én nehezen viselem ezt a nagy meleget, de tudom, hogy van aki szereti.
A virágaim nagyon szépek és a paradicsomok is szépen fejlődnek a kertben.


2017. május 30., kedd

Kirándulás az azáleás völgyben

Régi tervem, hogy ellátogatunk az azáleás völgybe, ami a zalai dombságban van, Zalaegerszeg és Bazita között. Itt van a tv torony is, aminek a tetejére lift visz fel és a presszóból lehet gyönyörködni a kilátásban egy finom kávé mellett.
Az Azáleás-völgy a zalaegerszegi Alsóerdő botanikailag védett területe.
Fatalin Gyula vezetésével a Jeli Arborétum mintájára hozták létre egy átjárhatatlan akácosból.
Sajnos kicsit késve érkeztünk, mert az igazi virágzás április végén, május elején van, de azért még találtunk egy-két virágzó növényt és azon kívül pedig maga a táj is gyönyörű.
Találhatók itt különleges fenyők, páfrányok, mindenféle egzotikus növény, mint egy igazi botanikus kertben, de ez a hely jellege miatt sokkal érdekesebb.








Londonban már két alkalommal is sikerült ellátogatnunk a Knew Gardenbe, vagyis a királyi botanikus kertbe, ahol rengeteg azáleát láttunk, de ez itt a mi klímánkon azért nagyon nagy ritkaság.
Az út végén találtunk egy jó kis éttermet, ahol ugyan kicsit sokan voltak a személyzethez képest, de az ételek nagyon ízletesek voltak és rengeteget adtak, ezért be is kellett csomagoltatni a maradékot.
Ez után már csak vissza kellett mászni a buszhoz, ami tele hassal nem is volt olyan könnyű.
Zalaegerszegről hazavonatoztunk, de cseppet sem bántuk meg, hogy korán reggel nekivágtunk ennek a hosszú útnak.
Kétszemélyes tál
Kilátás a toronyból

2017. május 24., szerda

Kirándulás Nohabbal

Nálunk a vonat a mindennapok része. Az unokám lassan már jobban ismeri a mozdonyokat, mint az autókat. van is neki bőven, mindenféle mozdony és "húzó", ahogy ő mondja. Mivel a papa a vasútnál dolgozik, néha van lehetőségünk nosztalgia vonatozásra, vagy a Vasút történeti park meglátogatására, amit mindenkinek tudok ajánlani, akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok.
Most egy különvonattal mentünk Székesfehérvárig, onnan pedig tovább egy ma már nem használt vonalon Lovasberényig. Végig nagyon lassan mentünk, így az ablakon kinézve végig követhettük, ahogy kanyarog a mozdony a sínen, a fotósok fotóztak. nem csak mi tudtunk az eseményről, mert nagyon sokan követték a vonat útját autóval, kerékpárral és minden lehetséges helyen fotózták. Ők az igazi megszállottak, nem is gondoltam, hogy ilyen is van. Lovasberénynél aztán megfordult a mozdony és indultunk vissza. A vonaton utazók többsége nagyon egyszerű emberekből állt, akik csak azért vették meg a jegyet, hogy minél több fotót tudjanak készíteni erről a mozdonyról, ami már csak ilyen kivételes alkalmakkor jön ki a forgalomba. Kivételesen még a mozdonyba is fel lehetett mászni a bátrabbaknak egy -egy megálló alkalmával.
Számunkra is nagy élmény volt ez az utazás, a gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor még ki lehetett hajolni az ablakon és úgy figyelni a tájat, ahogy mentünk a Balaton felé.


A legelvetemültebb fotósok