2017. május 24., szerda

Kirándulás Nohabbal

Nálunk a vonat a mindennapok része. Az unokám lassan már jobban ismeri a mozdonyokat, mint az autókat. van is neki bőven, mindenféle mozdony és "húzó", ahogy ő mondja. Mivel a papa a vasútnál dolgozik, néha van lehetőségünk nosztalgia vonatozásra, vagy a Vasút történeti park meglátogatására, amit mindenkinek tudok ajánlani, akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok.
Most egy különvonattal mentünk Székesfehérvárig, onnan pedig tovább egy ma már nem használt vonalon Lovasberényig. Végig nagyon lassan mentünk, így az ablakon kinézve végig követhettük, ahogy kanyarog a mozdony a sínen, a fotósok fotóztak. nem csak mi tudtunk az eseményről, mert nagyon sokan követték a vonat útját autóval, kerékpárral és minden lehetséges helyen fotózták. Ők az igazi megszállottak, nem is gondoltam, hogy ilyen is van. Lovasberénynél aztán megfordult a mozdony és indultunk vissza. A vonaton utazók többsége nagyon egyszerű emberekből állt, akik csak azért vették meg a jegyet, hogy minél több fotót tudjanak készíteni erről a mozdonyról, ami már csak ilyen kivételes alkalmakkor jön ki a forgalomba. Kivételesen még a mozdonyba is fel lehetett mászni a bátrabbaknak egy -egy megálló alkalmával.
Számunkra is nagy élmény volt ez az utazás, a gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor még ki lehetett hajolni az ablakon és úgy figyelni a tájat, ahogy mentünk a Balaton felé.


A legelvetemültebb fotósok







2017. május 21., vasárnap

Családi parti Velence

Egy év után most újra családi összejövetel volt Velencén. Sorban jön az unokatestvérek kerek szülinapja is. Most épp egy ötvenediket ünnepeltünk. Sajnos itt is látszik, hogy a családot milyen nehéz összeszervezni, akár az idő miatt, akár a kis sértődések, egyéni problémák miatt is.
Eleve van, akinek nem jó az időpont, de mellette mindig van, aki valami miatt nem jön el. Ez nagyon rossz, főleg, mikor visszaemlékszem, hogy régen ez a család mennyire összetartó volt.

Ahogy fogyatkoznak az öregek, a fiataloknak ez már nem annyira fontos. Szerintem pedig legalább egyszer egy évben nagyon jó lenne megismételni. Nálunk is többen dolgoznak külföldön, akik csak ritkán jönnek haza és bár tudunk egymásról az internetről, a személyes találkozás azért mégiscsak más.
Itt is volt meglepetés, bár az ünnepelt azért sejtett valamit, de voltak nagy sírások, nagy beszélgetések, a gyerekek újból egymásra találtak. Jó volt.
Mivel Velencén volt és sok vidéki ember jött össze, itt is megfigyelhető volt, hogy mennyi torta, sütemény összejött, mint egy lakodalomban. A vidéki emberek még mindig ilyenek.


Az ünnepelt

2017. május 3., szerda

Velencei tavasz

Az utóbbi időben elég sok időt töltöttünk el Velencén. A Húsvét és a Május elseje is úgy alakult, hogy több napig lent lehettünk, együtt az egész család. Csak az idő nem volt elég kegyes hozzánk. Eddig még nem sikerült úgy lent lenni, hogy ne kelljen egész nap fűteni. Sajnos a szokásos május elsejei Csík koncertet is elmosta az eső, de a Kalákára azért eljutottunk.


Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, főleg mióta a homokozó elkészült, a gyerekek is nagyon élvezik az ottlétet. Ha kicsit hűvös van is jól felöltöztetjük őket és irány a kert, vagy rollerezés, séta a környéken.
A kert is szépen alakul, ez a sok eső jót tett a növényeknek, gyönyörű tulipánjaink vannak, bár néha egy-egy áldozatul esik a focilabdának.
Cica már április óta leköltözött, azóta jól elvan egyedül is, de ha megérkezünk nagy örömmel fogad minket. Itt lent a gyerekeket is jobban elviseli, mint bent a lakásban.
Olyan hideg volt, hogy ő is bekéredzkedett éjszakára, pedig nem szokott bent aludni.


Benedek segít a dédinek
Az első tulipánok
Most egy újabb velencei hétvége következik, családi összejövetel, reméljük az idő most már kegyesebb lesz hozzánk és jó kis kerti partit tudunk rendezni.
Vonatra várva

Kipróbáljuk az új hintát

Kaláka koncerten

2017. április 16., vasárnap

Színházi élmények


Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem az arénában, a Passió előadáson. Nagyon izgatottan vártuk Beával együtt, mert Alföldy Robit szeretjük, mint rendezőt és mint színészt is, de mivel elég megosztó, nem tudtam elképzelni, hogy mit hoz ki ebből a témából és ez hogy fog tetszeni a nagyközönségnek. Már az is meglepő volt, hogy az arénában képzelte el, mikor beléptünk megdöbbentünk a nagy tér és a nagy magasság láttán. Mi ugyanis fent ültünk a kakasülőn.
Már a kezdet izgalmas volt, a színpad közepén egy csatornából bújtak elő a szereplők és pillanatok alatt megtelt a színpad táncoló, futkározó fiatalokkal. Engem leginkább az első, még a 80-as években látott Popfesztivál élményemre emlékeztetett, persze azóta sokkal több látvány és technikai elemmel bővülve.
Látványos, mozgalmas, jó színészeket felvonultató színvonalas előadásnak voltunk tanúi és mivel csak egyszeri, megismételhetetlen alkalom, boldog részesei.
A végén nem csak vastaps volt, de a nézők valahogy nem akartak felállni a helyükről csak ültek a székükben egy darabig. Hazafelé menet mindenkitől csak jókat hallottam az előadásról, ami kicsit meglepett, de egyben boldoggá is tett. ami pedig még jobb, hogy azóta sem hallottam rossz kritikát róla.
Ami azóta történt. A facebookon a MÜPA oldalán volt egy játék, amin engem sorsoltak ki, nyertem két jegyet szombat estére Bach Máté Passió előadására. Így megnézhettem ugyanazt a témát egy 1800-as komolyzenei feldolgozásban is, egy nagyon híres karmester, René Jacobs és a Berlini Academia zenészeinek tolmácsolásában. Ez szintén egy életre szóló élmény volt, a végén a közönség állva tapsolt és ugyanúgy nem akart elmenni, mint az Arénában. Azt hiszem két ilyen felemelő előadás nem mindenkinek jut ki egy héten belül, ezért nagyon nagyon szerencsésnek érzem magam az élményért.



2017. április 2., vasárnap

Noszvaj 2

Noszvaj egy nagyon szép kis település a Bükkben, nagyon barátságos emberekkel, utcán mindenki köszön, jó kis kirándulási lehetőségekkel. Mi babakocsival felszerelve nem vállalkozhattunk túl nagy túrákra, de ahhoz képest gyalogoltunk napi több kilométert, mert ahová csak lehetett gyalog mentünk.
Első nap a barlanglakásokat néztük meg, ami az egyik nevezetesség itt. Közel volt a szállásunkhoz és nagyon érdekes látvány volt, még Benedeknek is nagyon tetszett.
Ebédünk nem volt, ezért utána úgy döntöttünk, hogy elsétálunk ebédelni a már jól bevált éttermünkbe. Közben megálltunk egy üdítőre, de elég jól, ki gyalog, ki babakocsiban, ki rollerrel, de eljutottunk a jól megérdemelt ebédig. Most sem kellett csalódnunk benne, mert itt minden finom.
Hazafelé mi még a papával ládáztunk egy kicsit /geocashing/, Beáék pedig hazasétáltak.
Délután pedig irány a medence. Mivel nem volt bent senki, jó sokat úszkáltunk, Benedek megtanult karúszóval úszni és nagyon élvezte, Marci pedig nem akarta megunni a vizet.

Az estét mindig a játszóházban zártuk, ami nagyon jól felszerelt, szuper játékokkal és minden gyerek nagyon élvezte. Benedek kipróbálhatta a futó biciklit, egész ügyes volt vele.

2017. március 27., hétfő

Noszvaj 1

Úgy adódott, hogy éppen csak hazaértünk a Mátrából , kimostuk a szükséges ruhákat és már pakoltuk is vissza, mert szerdán indultunk Noszvajra, a Tündérkert panzióba. Ezt kapták Beáék karácsonyra tőlünk, úgy, hogy mi is megyünk velük. Már nagyon vártuk.
A Mátrában még tél volt, de mire ideértünk már nem is tavasz, hanem majdnem nyár fogadott. A hely varázslatos, minden részletében nagyon jól megtervezett, ízlésesen berendezett. Csak álmélkodtunk. A szobában nagyon szép emeletes ágy a gyerekeknek, az alsó rácsos a kicsinek. Minden bútor az IKEÁ-ból, ízléses, szépen berendezett szobák.
Benedek ki is próbálta egyből az emeletes ágyat, majd le is esett róla, de szerencsére nem történt komolyabb baj.
Mielőtt elfoglaltuk a szobát megebédeltünk egy fantasztikus étteremben, ahol szintén minden a gyerekekről szólt. Míg vártuk az ebédet lehetett homokozni, legózni, rajzolni, a pincérek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Amit ettünk az pedig isteni.
A panzióban csak reggelit és vacsorát kaptunk, ezért még egy párszor visszatértünk ide ebédelni.
Első nap még kipróbáltuk a medencét is, ami nem volt túl nagy, de mivel nem voltunk túl sokan benne, ezért megfelelt. A gyerekeknek nagyon tetszett. Folyt köv.
Én még ilyen finom kacsát nem ettem

Csak ennyire volt meleg

Útra készen

2017. március 21., kedd

Mátrai pihenés




Amíg a honvédségnél dolgoztam minden tavaszi szünetet Mátraházán, a Honvéd üdülőben töltöttünk a gyerekekkel. Később, mikor ez megszűnt, mindannyiunknak nagyon hiányzott ez a kikapcsolódás, a nagy séták az erdőben, a társaság, a barátok.
Most néhány éve, egy másik társasággal, újra van lehetőségünk elmenni a Mátrába, egy még meglévő, ritkaság számba menő üdülőbe, ami szerencsére ebben az időszakban elég üres, ezért kiadják a szobákat másnak is, az árak pedig a régihez hasonlóan itt is nagyon olcsók.
A hely csodás, Falloskút Mátraszentimre felett egy kis üdülőhely. Az üdülőben a faluból feljövő asszonyok főznek, az étel házias és nagyon finom.
Most úgy alakult, hogy sok kisgyerekkel mentünk, volt aki unokával, volt aki saját gyerekkel jött, így a kirándulások is gyerekhez szabottak voltak. Ők is nagyon jól érezték magukat, mi pedig mikor már a gyerekek lefeküdtek jókat beszélgettünk, pingpongoztunk. Itt mint ha megállt volna az idő, ugyanazok a játékok voltak még, mint az én gyerekkoromban :lengőteke, billiárd asztal, asztali foci. Jót nosztalgiáztunk, a gyerekeknek pedig minden új volt.  Rajtunk kívül csak ketten tartózkodtak az üdülőben, ezért nagyon családias volt a hangulat.
Nekem nagyon hiányoznak ezek a régi üdülők, nem tudom ki mit szól hozzá, de szerintem a szállodák ezt a hangulatot nem tudják visszaadni.

2017. március 15., szerda

Fodrásznál

A keresztfiam Gergő fodrász, nem is akármilyen. Büszke is vagyok rá. Sajnos messze van tőlünk és így nem járok hozzá, utoljára a vizsgáján voltam modell. Most Benedekkel mentünk hozzá, aki lassan 3 éves lesz, de még nem volt levágva a haja. Nagyon izgult mindenki, főleg az anyukája, de sikeresen túléltük az akciót. Benedek nagyon vagány kisfiú lett, most már senki nem fogja lánynak nézni a piacon, legalábbis reméljük.
Ez még hajvágás előtt, pizzasütés közben.

2017. március 5., vasárnap

Első tavaszi nap Velencén

Nehezen vártam már, hogy legyen egy kicsit jobb idő,mert nagyon vágytam Velencére. Idén egyszer már voltam lent, egyedül, de nagyon kihalt volt, nem találkoztam senkivel, és az eső is csöpörgött. Most végre sütött a nap, kellemes tavaszi meleg volt, kicsi széllel.
 Mire mi leértünk a gyerekekkel papa már kipakolta a télen elrakott játékokat, az asztalt, ezért ahogy leértünk Benedek boldogan vette birtokba a fűnyírót, a kismotort, a csúszdát.
Éppen csak elkezdtünk kipakolni, mikor megállt egy autó és megérkeztek Gyöngyiék, akik minden évben leszaladnak meglátogatni minket, mert régebben nekik is volt itt egy kis házuk és gyakran lejönnek nosztalgiázni és kicsit beszélgetni. Nagyon jól éreztük magunkat állva az udvar közepén a napsütésben.
Mivel még a ház nagyon hideg és nincs kitakarítva sem, ezért csak a kertben tartózkodunk ilyenkor.
Délután, mikor már mindenki hazament, csak ketten maradtunk lent, gyorsan kibontottuk a fákat, Józsi megmetszette a gyümölcsfákat, én ültettem néhány virágot és 5-kor jóleső fáradtsággal vonatoztunk haza.
Elfoglaltam a papa létráját

A legügyesebb segítőm

A leandereket már kiraktuk, remélem nem lesz baja

2017. február 21., kedd

Tavaszvárás

A tegnapi napsütés után késztetést éreztem, hogy lemenjek ma Velencére, de persze ma már koránt sem volt olyan szép az idő. Nem baj, azért jó volt kicsit körülnézni, tervezgetni, hogy mit hová ültetek majd. Itt Pesten a kertekben már nagyon éledeznek a virágok, de ott lent még nagyon tél van. Beszélgettem egy szomszéddal, mondta, hogy már ők is nagyon unják a telet, sok volt már ebből a hidegből.
Végül pont elértem a vonatot, még majdnem futni is kellett utána, ezért nem volt időm fotót készíteni a tóról, pedig nagyon szerettem volna. Azért most már látni, hogy közeledik a tavasz, remélem minél hamarabb ideér.
Ez még tavalyi fotó

2017. február 18., szombat

Koncerten Marcival

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a legkisebbel, Marcival mentünk koncertre a Nemzeti Múzeum dísztermébe. Csodálkoztak is, mikor meglátták anyukája ölében a legfiatalabb koncertlátogatót. Mindenki megállt előtte egy kicsit, ő pedig boldogan visszamosolygott minden emberre.
 A koncert egyébként gyerekeknek szólt, a MÁV Szimfonikusok nagyszülők és unokák számára meghirdetett koncert volt, gyönyörű környezetben, nagyon jó zene, gyerekekre szabva, az idő és a zeneválasztás is.
A végén még lehetett hajtogatni a nagyobbaknak harmonikát, mert ez a hangszer is szerepelt a műsorban. Mi nagyon élveztük, gondolom a gyerekek többsége is, bár volt aki inkább futkározott, vagy kézen állt, de a többség csak dobolt a széken.


2017. február 13., hétfő

Mozgalmas hétvége

Kicsit sűrű volt a most hét végi program, de nagyon sok  élményben is volt részem. Mivel most volt a születésnapom, én kértem a szombati kirándulást. A Haris Travellel már többször voltunk kirándulni, nagyon jó programokat szerveznek és az évadnyitó kirándulás mindig vacsorával zárul Visegrádon, a Királyi étteremben.
Idén Vác volt az úti cél, ami közel van Pesthez és már jártam ott többször is, de igazán szétnézni még nem volt lehetőségem. Most viszont nagyon sok érdekes helyen jártunk, megnéztük a templomot, a városházát, egy Modern Művészetek Múzeumát, a Sajdik Ferenc múzeumot, voltunk borkóstolón, utaztunk kompon és végül Visegrádon megvacsoráztunk a már megszokott helyen.




Meglepő volt, hogy bár idegeneket ültettek mellénk, de mégis pillanatok alatt megtaláltuk a hangot velük, mert mindannyian nagy utazók, világlátott emberek voltak.
Az ételek pedig most is nagyon finomak és bőségesek voltak. Az idő lehetett volna kicsit melegebb.
Mivel Beától pedig egy belvárosi sétát kaptam ajándékba, ezért vasárnap újból felkerekedtünk, most a pesti belvárost jártuk be, idegenvezetővel és nagyon sok érdekes információt megtudtunk arról a városról, ahol élünk. Itt is csak a hideg volt az egyedüli probléma, amúgy még szívesen sétáltunk volna. Kicsit fárasztó, de jó kis változatos hét vége volt.


2017. január 30., hétfő

Hétköznapok

Mindenkinél azt olvasom, hogy már nagyon várjuk a tél végét. Ez velem is így van, bár én kicsit jobban bírom a hideget, mint a nagy meleget, de azért már jó lenne kicsit kimozdulni, kertészkedni, vagy csak egyet kirándulni. Legalább hó lenne.
A múlt héten azért volt egy nagy élményem, Solymáron egy délután elmentünk kirándulni a patakhoz, ami teljesen be volt fagyva és azon sétáltunk végig. Én nagyon élveztem a hideg ellenére is, akik a Balatonon keresztül gyalogoltak, azoknak is biztosan nagyon klassz volt, én sajnos nem tudtam rábeszélni senkit, hogy eljöjjön velem egyet kirándulni.
Mi csak a dédihez ruccantunk ki a gyerekekkel, a szmog miatt sajnos Pesten nem is nagyon érdemes most kimenni az utcára, bár gyanítom, hogy a lakásban sincs sokkal jobb levegő, mert szellőztetni azért csak kell most is.
A cica csak akkor engedi így el magát, ha nincsenek itt a gyerekek

Marci is már ismerkedik a világgal

2017. január 15., vasárnap

Pihenő üzemmód

Lassan két hete, hogy a sebészetre járok, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy cipő feltörte a lábam. Történt már velem ilyen, sőt, azt kell hogy mondjam, nekem minden új cipő  feltöri a lábam, ezt már megszoktam.
Csakhogy. Ez most nem volt egyszerű eset, talán azért is, mert tél van, nem lehet papucsban járni, de nagyon csúnya seb lett a lábamon, így január másodikán a sebészeten kezdtem a napot.
Az orvosok különbözőképpen reagáltak rá, ill. egyik sem volt meglepve, nyilván ők már láttak ilyet. Az első, az asztala mögül ránézet a lábamra és utasította a nővért, hogy kösse be. Közelembe se jött.
A következő alkalommal egy másik orvos már ránézett közelebbről, majd ő is beköttette. Ez így megy két hete. Utoljára azt mondták, hogy már nem kell visszamennem, csak ha rosszabb lesz.
Hát nem lett jobb. Végül már hét végén úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, Bea tanácsára bekentem Aloéverával, most várom, hogy javuljon.
Így aztán ma szinte egész nap kötöttem és filmet néztem. Jó volt. Megnéztem a kedvencemet, szerencsére fel volt már régen véve, a Hegedűs a háztetőn c. filmet. valahogy sosem tudom megunni, imádom.
A lábam, bár még most is nagyon csúnya, de mint ha javulna. jót tett neki a film, vagy az aloé.

2017. január 8., vasárnap

Múzeumban

A legfiatalabb látogató



Az ősember barlangjában
Réges -régen készülünk már, hogy elmenjünk a gyerekekkel a Természettudományi Múzeumba. Most végre sikerült. Már én is kíváncsi voltam, mert mostanában csak londoni múzeumi élményeim vannak. Bevallom, kicsit az is volt bennem, hogy majd most kiderül mi a különbség a kinti és az itteni múzeumok között. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagy a különbség.
Kezdjük az áraknál. Amit elsőre kiszámoltak, 5000 forint körüli összeg, kicsit meglepő volt. Nekem nem jár nyugdíjas jegy, mert nem vagyok 62 éves.  Így 3 felnőttet számolt. Aztán kiderült, hogy mint pedagógus nem is kell belépő. Nekik pedig 2 gyerek után jár a családi jegy, így megúsztuk 2000 forintból.
Bent minden nagyon üres volt, világítás alig, lehet, hogy csak én vagyok már ilyen vaksi, de alig láttam valamit. Gondolom spórolni kell az árammal. Itt a múzeumi dolgozók valójában őrök, akik arra figyelnek, hogy semmihez ne érjen a gyerek hozzá, ezért követnek mindenhová, hacsak nem telefonálnak, vagy a telefonjukat nézik elmélyülten. Egyből ránk is szóltak, hogy fényképezni azt aztán nem lehet, ill. lehet, de arra külön jegyet kellett volna venni.  Ezzel szemben kint, szinte mindent lehet, ha egy "őr"meglátja, hogy egy gyereket valami érdekel, akkor odamegy és magyaráz. Az egész múzeum tele van iskolás csoportokkal, akik mindenféle feladatot kapnak, a pedagógusok szinte csak kísérők, a múzeumi pedagógusok foglalkoztatják a gyerekeket. Ja, és persze a legtöbb múzeum ingyenes, tehát akár hetente vissza lehet menni.
Ahol a legtöbb időt eltöltöttük Benedekkel, az egy asztal volt egy nagyméretű társasjátékkal és dobókockával, ill. a játéksarok. Hát ezért lenne jó, ha nem kellene fizetni a múzeumban, mert ezek fontos dolgok, de ha már ennyit kell fizetni, akkor minden szülő úgy van vele, hogy akkor legalább már nézzük végig azt a múzeumot.
Kimentünk a szoborparkba is, 5 percre, mert olyan hideg volt, hogy többet nem lehetett kint tölteni. Mondanom sem kell, hogy ide külön belépő kellett és nem is ez a probléma, hanem minden külön jegyet a portánál kell megvenni ezért mindig vissza kell oda menni.
Volt uzsonnázóhely, de büfé nem, minden zárva volt, lehet, hogy ez most az ünnep utáni napok miatt volt -e, vagy csak az érdeklődés hiánya miatt, nem tudom.
Ennek ellenére jól éreztük magunkat és máskor is tervezzük, hogy visszamegyünk, de azért még sok javítani való lenne a helyzeten, remélem egyszer majd ez is változik.
Azt még el kell mondanom, hogy itthon legkedvesebb múzeumunk a Vasúttörténeti Park, de oda majd csak tavasszal megyünk újra.



2017. január 3., kedd

Szilveszter

Mint már az előző évben is, most is elutaztunk, hogy a szilvesztert egy baráti társasággal töltsük. Elutaztunk Salgóbányára., ahol a Salgó Hotelben már ismerősként üdvözöltek minket. Idén is minden olyan jól sikerült, mint az előző évben. nagyon jó volt a hangulat, a társaság, sajnos a hó nem esett, de azért kicsit kirándultunk is a Salgó várhoz, lovas hintón is utaztunk. Nagyon finomakat főztek, jó volt a zene, főleg 30.-án, a már megszokott cigányzenekar, akik isteni hangulatot tudtak csinálni. Így aztán az elő szilveszter is nagyon jól sikerült.Addig mulattunk, míg csak a zenekar bírta.


Karcsi bá elhúzza nekünk a nótánkat
Én ugyan csak vizet ittam, de azért a hangulat így is megvolt. Szilveszterkor egy másik zenekar játszott, sajnos én táncolni nem tudtam, mert a cipő feltörte a lábamat, de azért jó buli volt így is.
Éjfélkor a szokásos tűzi játék, aztán mulatás hajnalig. Sajnos a tombola nem hozott szerencsét, legalábbis nekem, de azért sokan nyertek közülünk is.
Reggel 9-kor mi már reggeliztünk, a többiek is összeszedték magukat úgy 11-re, aztán autóba szálltunk és mindenki elindult hazafelé. Szerencsére az egész csapat épségben hazaért és megbeszéltük, hogy jövőre újból együtt szilveszterezünk, vagy itt, vagy valahol máshol, a lényeg, hogy együtt.