2015. február 18., szerda

Kirándulás

Évek óta készülök már elmenni Mohácsra, a busójárásra. Valamikor gyerekkoromban voltam ott és kíváncsi voltam rá, hogy azóta milyen lehet. Közben már jártam persze Velencében is, a karneválon és azért is érdekelt, hogy ez a magyar karnevál fel tudja -e venni vele a versenyt. Így aztán befizettem egy utazásra, amit csak nagyon ritkán teszek, mert általában egyénileg megyünk mindenhová, de ebben volt egy várlátogatás is, amit nagyon szeretek. Az ozorai vár volt az első célpont. Ez a reneszánsz várkastély igazi különlegesség a hazai műemlékek között. Az idők folyamán többször átépítették a XV.század óta. A várkastély építője Zsigmond király híres törökverő lovagja, Philippo Scolari a szerelme miatt maradt itt. A firenzei születésű lovag szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket, akik egy cseppnyi Itáliát varázsoltak a tolnai dombok közé.


Innen továbbutaztunk Sátorhelyre, ahol a történelmi emlékparkot néztük meg, melyet az 1526-ban lezajlott csata emlékére avattak fel. Nagyon jó idegenvezetőnk volt, sok új ismerettel gyarapodtunk, mindenkinek ajánlom az itteni látogatást.

A délutánt pedig mohácson töltöttük, ahol nagy csinnadratta közepette elbúcsúztattuk a telet, legalábbis reméljük. Az idő nagyon szép volt, minden nagyon szervezetten működött, pedig a városban állítólag 80ezer ember tartózkodott ezen a napon.itt mondták azt is, hogy van errefelé egy mondás: ha a farsangi fánkot kint ettük, a húsvéti sonkát bent fogjuk. Hát, csak ennyi.  Jól éreztük magunkat, nem volt zavaró a tömeg sem, csak az ételekért kellett kicsit többet sorba állni. Összességében nagyon tartalmas nap volt.