2018. július 18., szerda

Velencén, gyerekekkel

Néhány napig kettesben voltunk Beával és a két gyerekkel Velencén és mivel nagyon meleg volt, minden nap lementünk a strandra. Ez nem egy egyszerű vállalkozás, mert kb. 20 -25perc séta a part, ezt két gyerekkel úszógumikkal, matraccal felszerelve nem egyszerű kivitelezni.
Mivel a mi gyerekeink nagyon korán kelnek, fél hétkor már nem tudunk tovább ellenállni és ki  kell őket engedni a kertbe. Gondolom a szomszédok örülnek, hogy Marci vágja a füvet és berreg hozzá, de mi is sokat hallgatjuk az ő zajaikat. Szinte mindig építkezik valaki, állandó a kopácsolás, fűrészelés, fűnyírás az utcában.
Fél 8 körül elindultunk a strandra, ilyenkor még milyen nyugis a part. Igaz, nincs is nyitva semmi. Az árusoknál 10 kor kezdődik a reggel. A hattyúk viszont uralják a terepet és elég nehéz őket elküldeni, hogy be tudjunk menni a vízbe.
Most vittünk első alkalommal gumimatracot, ami mind a két fiúnak nagyon tetszett, de főleg Benedeknek, ő le sem akart szállni róla. Mindketten nagyon szeretik a vizet, ezért elég nehéz őket kicsalogatni, ilyenkor a varázsszó legtöbbször a fagyi.
Szerencsére egy nagy strandolás után, ha nagy nehezen hazajutunk, akkor mindketten nagyot alszanak délután, így könnyebb a nap.
Este még egy kis tombolás az ugrálóban, aztán irány az ágy. Mennyivel egyszerűbb itt velük, mint a lakásban.







2018. június 27., szerda

Költözés

Szerencsére nem mi, hanem a lányomék, Beáék költöznek, de így is kicsit felforgatta az életünket. A fiúk dolgoznak az új lakáson, mi pedig a háttérben. Én főleg azzal tudok segíteni, hogy vigyázok a gyerekekre, akik szintén érzik a felfordulást maguk körül és eléggé zizegnek.
Szerencsére az ovi is befejeződött, már csak a nyárünnep van hátra és indul a nyári szünet.
Annyira sok volt mostanában a program, hogy igazán ránk férne egy kis nyugalom Velencén.
Ma ballagás lett volna, az öcsém legkisebb fia, Dani ballagott 8.osztályból, de most nem mentünk a holnapi költözés miatt. Ott is felnőttek a fiúk, most egy ideig nem lesz részünk ballagásban.
Holnap a gyerekekkel levonulunk Velencére, hogy a fiúk tudják nyugodtan befejezni az új lakást. Remélem visszatér a jó idő.


Azóta persze már megtörtént a költözés, a dobozok száma is némileg csökkent, de még van néhány.

2018. június 8., péntek

Egynapos kirándulás Bécsbe

        A véletlenen múlt, hogy valaki lemondta és megkérdezték, hogy nem tudok -e elmenni, én pedig pont ráértem.
        Így jutottam ki Bécsbe egy napra, hogy meghallgassuk a Bécsi Filharmonikusok koncertjét.
A busz kényelmes volt és már délre kint voltunk. Egy kétórás városnézés is volt a programban, ami csak a belvárosra korlátozódott, de mivel már mindannyian jártunk itt, így bőven elég volt. Azért sok új információval is gazdagodtunk, mert az idegenvezető sok érdekességet mesélt.
       Volt egy kis szabadidő is, ami alatt megebédeltünk és pihentünk egy csodaszép kertben, ahol csak rózsák voltak. Sajnos már sok nagyon ki volt nyílva, de így is csodálatos látvány volt a sok gyönyörű miden színben pompázó rózsa.
        Indultunk volna ötkor tovább Schönbrunnba, a koncertre, de sajnos egy utastársunk eltévedt Bécsben, így egy órát vártunk rá.
Kicsit izgultunk, mert azt mondták, hogy 100ezer embert engednek be a parkba, aztán lezárják a kapukat. Szerencsére még befértünk. A rengeteg ember ellenére nagyon kulturált volt a park, mindenki barátságos, türelmes és vidám volt. A szabályokat igyekeztek betartani, aki nem, azt az őrök figyelmeztették.
       A koncert nagyon látványos volt, igaz, hogy mi távolról, csak kivetítőn keresztül láttuk, de a hangulat miatt megérte eljönni. A végén is mindenki nyugodtan hagyta el a parkot, nem volt tolakodás, a buszok egymás után indultak és szerencsésen haza is értünk, igaz csak éjjel., de jó kis program volt, megérte a fáradtságot.








2018. június 5., kedd

Unokázós

Nagyon nehéz úgy nagymamának lenni, hogy egy országhatár választ el minket egymástól.
Nehéz akkor is, ha napi kapcsolatban vagyunk, de egy kétéves még nem tud telefonálni és az, hogy február óta nem találkoztunk, neki nagyon hosszú idő. Most különösen sokat gondolok rá, mert beteg, skarlátos és ma már ez azért nem olyan veszélyes betegség, mint régen volt, de azért aggódom érte.
 Azért is nagyon nehéz, mert a másik kétéves itt van mellettem, napi kapcsolatban vagyok vele és érzem, hogy milyen fontos ez a kapcsolat. Neki is és nekem is.
Olyan jó lenne, ha mindannyian itt lennének a közelünkben, de ez most így alakult, nincs mit tenni. Ahogy tudunk megyünk és megnézzük Somit is, hogy milyen szép nagy fiú lett, és Borkát, aki már iskolás. Nagyon hiányoznak.

 A majdnem kétévesek.

Somi

Marci



2018. május 24., csütörtök

Kedvencekkel Velencén

Nagyon nehéz volt számomra mindig a nyár, mert ha lent voltunk Velencén, akkor úgy éreztem, hogy itthon szalad minden, de mikor onnan eljöttünk, ott is nehéz volt otthagyni a kertet, a virágokat.
Most, mióta már nyugdíjas vagyok, megengedhetem magamnak azt is, hogy ne csak hét végén legyek lent, hanem még hozzácsapjak egy pár napot, mint most is. Így csak szerda este jöttünk haza.
Benedek is úgy döntött, hogy óvoda helyett inkább lent marad velünk. Én nagyon élveztem, ő pedig azt mondta, hogy egyáltalán nem akar visszajönni Pestre.
Nagyon sok érdekes dologgal találkozott lent, voltak a papával a fatelepen, látta a szállítókat, akik lepakolták az árút a szomszéd háznál és betonkeverőt is néztünk.
Este pedig együtt locsoltunk, majd a kertben kincset keresett, egy egészen mély gödröt ásott. Jó volt vele lenni, no és persze a többiekkel is. Jó kis hét vége volt.



csibész Marcival
Grilleztünk is
Marci és a fagyi

mákvirág

kedvenc rózsám
Már a leander is kinyílt
kedvenc helye


2018. május 15., kedd

Egy anya-lánya estén

Szombaton nyitott nap volt a Vigadóban, amit már régen szerettem volna megnézni. Így adódott, hogy Beával kettesben elmentünk egy kicsit kikapcsolódni, ami nekem mostanában ritkaság, hogy bemegyek a belvárosba.
Nagyon régen jártam a Váci utca, Duna-part környékén. Jó volt látni a rengeteg külföldit, látszott, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, az idő szép volt.
Nem volt jó látni a Deák tér környékén a sok hajléktalant, ahogy fekszenek az utcán, kéregetnek, isznak a sétáló emberek felé nyújtogatják a kezüket és a kéregető üvegüket. Ez ellen nem kellene valamit tenni? Vagy csak én szégyellem magam miattuk, senki mást nem zavar?
És akkor még nem beszéltem az aluljáróról....
A Vigadó. Egy csodaszép hely, büszkék lehetünk rá, hogy nekünk ilyen van. Sokáig zárva volt, végre készen van és tényleg csodálatos. A vezetés nagyon profi volt, megnéztük az erkélyről a csodálatos panorámát és meg is éheztünk a séta során.
A ház aljában van egy étterem, a Víg Varjú. Nagyon szimpatikus helynek tűnt. Finomakat ettünk, ittunk, közben hallgattuk a zenét, néztük a forgatagot és vártuk, hogy kezdődjön az esti koncert, amire még jelentkeztünk.
Pátkai Rozina koncertje a Vigadó hangversenytermében volt, boszanova az a zene, ami számomra mindig is nagyon kedves volt, most is nagyon tetszett.
11-kor lett vége, így kicsit fáradtan, de tele élményekkel tértünk haza és elhatároztuk, hogy sűrűbben csinálunk ilyen anya-lánya programokat. Remélem így is lesz.
Ez a bejegyzés véletlenül  piszkozatban maradt, most vettem észre, így most pótlólag közzéteszem. Még anyák napja előtt volt.

2018. április 21., szombat

Születésnapra

Benedek 4 éves lett.
 Pontosan emlékszem arra a 4 évvel ezelőtti Húsvét hétfőre, mikor locsolkodás helyett a kórházba siettünk, mert Benedek meg akart születni. Nagy izgalomban voltunk, mert ugyan nem ő az első unokám, de sajnos Borka születésénél nem tudtam ott lenni, így ez volt az első nagymamás élményem a szülészeten.

Sajnos nem úgy alakult, ahogy készültünk, mert a doktornő, talán mert fáradt volt, vagy mert ünnep volt, ezt már nem tudjuk meg, azt mondta, hogy nem várunk, császár lesz. Még fel sem ocsúdtunk és már le is tették elénk Benedeket pucéran, hogy vigyázzunk rá addig, míg hozzák a ruhát.
Így találkoztunk először és ismerkedtünk, míg anyuka a szülőszobán volt, apuka meg igyekezett a rokonokat tájékoztatni a nagy eseményről.
Azóta Benedek már 4 éves nagyfiú, óvodás, testvére is van, de számomra mindig meghatározó lesz az az élmény, mikor letették elém úgy, ahogy a szülőszobáról kihozták, a nagy szemeivel, vékony kis karjaival, ahogy ismerkedik a világgal és hiányolja az anyukáját.
Imádom őt.

 Boldog szülinapot Benedek!