2017. május 24., szerda

Kirándulás Nohabbal

Nálunk a vonat a mindennapok része. Az unokám lassan már jobban ismeri a mozdonyokat, mint az autókat. van is neki bőven, mindenféle mozdony és "húzó", ahogy ő mondja. Mivel a papa a vasútnál dolgozik, néha van lehetőségünk nosztalgia vonatozásra, vagy a Vasút történeti park meglátogatására, amit mindenkinek tudok ajánlani, akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok.
Most egy különvonattal mentünk Székesfehérvárig, onnan pedig tovább egy ma már nem használt vonalon Lovasberényig. Végig nagyon lassan mentünk, így az ablakon kinézve végig követhettük, ahogy kanyarog a mozdony a sínen, a fotósok fotóztak. nem csak mi tudtunk az eseményről, mert nagyon sokan követték a vonat útját autóval, kerékpárral és minden lehetséges helyen fotózták. Ők az igazi megszállottak, nem is gondoltam, hogy ilyen is van. Lovasberénynél aztán megfordult a mozdony és indultunk vissza. A vonaton utazók többsége nagyon egyszerű emberekből állt, akik csak azért vették meg a jegyet, hogy minél több fotót tudjanak készíteni erről a mozdonyról, ami már csak ilyen kivételes alkalmakkor jön ki a forgalomba. Kivételesen még a mozdonyba is fel lehetett mászni a bátrabbaknak egy -egy megálló alkalmával.
Számunkra is nagy élmény volt ez az utazás, a gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor még ki lehetett hajolni az ablakon és úgy figyelni a tájat, ahogy mentünk a Balaton felé.


A legelvetemültebb fotósok







2017. május 21., vasárnap

Családi parti Velence

Egy év után most újra családi összejövetel volt Velencén. Sorban jön az unokatestvérek kerek szülinapja is. Most épp egy ötvenediket ünnepeltünk. Sajnos itt is látszik, hogy a családot milyen nehéz összeszervezni, akár az idő miatt, akár a kis sértődések, egyéni problémák miatt is.
Eleve van, akinek nem jó az időpont, de mellette mindig van, aki valami miatt nem jön el. Ez nagyon rossz, főleg, mikor visszaemlékszem, hogy régen ez a család mennyire összetartó volt.

Ahogy fogyatkoznak az öregek, a fiataloknak ez már nem annyira fontos. Szerintem pedig legalább egyszer egy évben nagyon jó lenne megismételni. Nálunk is többen dolgoznak külföldön, akik csak ritkán jönnek haza és bár tudunk egymásról az internetről, a személyes találkozás azért mégiscsak más.
Itt is volt meglepetés, bár az ünnepelt azért sejtett valamit, de voltak nagy sírások, nagy beszélgetések, a gyerekek újból egymásra találtak. Jó volt.
Mivel Velencén volt és sok vidéki ember jött össze, itt is megfigyelhető volt, hogy mennyi torta, sütemény összejött, mint egy lakodalomban. A vidéki emberek még mindig ilyenek.


Az ünnepelt

2017. május 3., szerda

Velencei tavasz

Az utóbbi időben elég sok időt töltöttünk el Velencén. A Húsvét és a Május elseje is úgy alakult, hogy több napig lent lehettünk, együtt az egész család. Csak az idő nem volt elég kegyes hozzánk. Eddig még nem sikerült úgy lent lenni, hogy ne kelljen egész nap fűteni. Sajnos a szokásos május elsejei Csík koncertet is elmosta az eső, de a Kalákára azért eljutottunk.


Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, főleg mióta a homokozó elkészült, a gyerekek is nagyon élvezik az ottlétet. Ha kicsit hűvös van is jól felöltöztetjük őket és irány a kert, vagy rollerezés, séta a környéken.
A kert is szépen alakul, ez a sok eső jót tett a növényeknek, gyönyörű tulipánjaink vannak, bár néha egy-egy áldozatul esik a focilabdának.
Cica már április óta leköltözött, azóta jól elvan egyedül is, de ha megérkezünk nagy örömmel fogad minket. Itt lent a gyerekeket is jobban elviseli, mint bent a lakásban.
Olyan hideg volt, hogy ő is bekéredzkedett éjszakára, pedig nem szokott bent aludni.


Benedek segít a dédinek
Az első tulipánok
Most egy újabb velencei hétvége következik, családi összejövetel, reméljük az idő most már kegyesebb lesz hozzánk és jó kis kerti partit tudunk rendezni.
Vonatra várva

Kipróbáljuk az új hintát

Kaláka koncerten

2017. április 16., vasárnap

Színházi élmények


Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem az arénában, a Passió előadáson. Nagyon izgatottan vártuk Beával együtt, mert Alföldy Robit szeretjük, mint rendezőt és mint színészt is, de mivel elég megosztó, nem tudtam elképzelni, hogy mit hoz ki ebből a témából és ez hogy fog tetszeni a nagyközönségnek. Már az is meglepő volt, hogy az arénában képzelte el, mikor beléptünk megdöbbentünk a nagy tér és a nagy magasság láttán. Mi ugyanis fent ültünk a kakasülőn.
Már a kezdet izgalmas volt, a színpad közepén egy csatornából bújtak elő a szereplők és pillanatok alatt megtelt a színpad táncoló, futkározó fiatalokkal. Engem leginkább az első, még a 80-as években látott Popfesztivál élményemre emlékeztetett, persze azóta sokkal több látvány és technikai elemmel bővülve.
Látványos, mozgalmas, jó színészeket felvonultató színvonalas előadásnak voltunk tanúi és mivel csak egyszeri, megismételhetetlen alkalom, boldog részesei.
A végén nem csak vastaps volt, de a nézők valahogy nem akartak felállni a helyükről csak ültek a székükben egy darabig. Hazafelé menet mindenkitől csak jókat hallottam az előadásról, ami kicsit meglepett, de egyben boldoggá is tett. ami pedig még jobb, hogy azóta sem hallottam rossz kritikát róla.
Ami azóta történt. A facebookon a MÜPA oldalán volt egy játék, amin engem sorsoltak ki, nyertem két jegyet szombat estére Bach Máté Passió előadására. Így megnézhettem ugyanazt a témát egy 1800-as komolyzenei feldolgozásban is, egy nagyon híres karmester, René Jacobs és a Berlini Academia zenészeinek tolmácsolásában. Ez szintén egy életre szóló élmény volt, a végén a közönség állva tapsolt és ugyanúgy nem akart elmenni, mint az Arénában. Azt hiszem két ilyen felemelő előadás nem mindenkinek jut ki egy héten belül, ezért nagyon nagyon szerencsésnek érzem magam az élményért.



2017. április 2., vasárnap

Noszvaj 2

Noszvaj egy nagyon szép kis település a Bükkben, nagyon barátságos emberekkel, utcán mindenki köszön, jó kis kirándulási lehetőségekkel. Mi babakocsival felszerelve nem vállalkozhattunk túl nagy túrákra, de ahhoz képest gyalogoltunk napi több kilométert, mert ahová csak lehetett gyalog mentünk.
Első nap a barlanglakásokat néztük meg, ami az egyik nevezetesség itt. Közel volt a szállásunkhoz és nagyon érdekes látvány volt, még Benedeknek is nagyon tetszett.
Ebédünk nem volt, ezért utána úgy döntöttünk, hogy elsétálunk ebédelni a már jól bevált éttermünkbe. Közben megálltunk egy üdítőre, de elég jól, ki gyalog, ki babakocsiban, ki rollerrel, de eljutottunk a jól megérdemelt ebédig. Most sem kellett csalódnunk benne, mert itt minden finom.
Hazafelé mi még a papával ládáztunk egy kicsit /geocashing/, Beáék pedig hazasétáltak.
Délután pedig irány a medence. Mivel nem volt bent senki, jó sokat úszkáltunk, Benedek megtanult karúszóval úszni és nagyon élvezte, Marci pedig nem akarta megunni a vizet.

Az estét mindig a játszóházban zártuk, ami nagyon jól felszerelt, szuper játékokkal és minden gyerek nagyon élvezte. Benedek kipróbálhatta a futó biciklit, egész ügyes volt vele.

2017. március 27., hétfő

Noszvaj 1

Úgy adódott, hogy éppen csak hazaértünk a Mátrából , kimostuk a szükséges ruhákat és már pakoltuk is vissza, mert szerdán indultunk Noszvajra, a Tündérkert panzióba. Ezt kapták Beáék karácsonyra tőlünk, úgy, hogy mi is megyünk velük. Már nagyon vártuk.
A Mátrában még tél volt, de mire ideértünk már nem is tavasz, hanem majdnem nyár fogadott. A hely varázslatos, minden részletében nagyon jól megtervezett, ízlésesen berendezett. Csak álmélkodtunk. A szobában nagyon szép emeletes ágy a gyerekeknek, az alsó rácsos a kicsinek. Minden bútor az IKEÁ-ból, ízléses, szépen berendezett szobák.
Benedek ki is próbálta egyből az emeletes ágyat, majd le is esett róla, de szerencsére nem történt komolyabb baj.
Mielőtt elfoglaltuk a szobát megebédeltünk egy fantasztikus étteremben, ahol szintén minden a gyerekekről szólt. Míg vártuk az ebédet lehetett homokozni, legózni, rajzolni, a pincérek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Amit ettünk az pedig isteni.
A panzióban csak reggelit és vacsorát kaptunk, ezért még egy párszor visszatértünk ide ebédelni.
Első nap még kipróbáltuk a medencét is, ami nem volt túl nagy, de mivel nem voltunk túl sokan benne, ezért megfelelt. A gyerekeknek nagyon tetszett. Folyt köv.
Én még ilyen finom kacsát nem ettem

Csak ennyire volt meleg

Útra készen

2017. március 21., kedd

Mátrai pihenés




Amíg a honvédségnél dolgoztam minden tavaszi szünetet Mátraházán, a Honvéd üdülőben töltöttünk a gyerekekkel. Később, mikor ez megszűnt, mindannyiunknak nagyon hiányzott ez a kikapcsolódás, a nagy séták az erdőben, a társaság, a barátok.
Most néhány éve, egy másik társasággal, újra van lehetőségünk elmenni a Mátrába, egy még meglévő, ritkaság számba menő üdülőbe, ami szerencsére ebben az időszakban elég üres, ezért kiadják a szobákat másnak is, az árak pedig a régihez hasonlóan itt is nagyon olcsók.
A hely csodás, Falloskút Mátraszentimre felett egy kis üdülőhely. Az üdülőben a faluból feljövő asszonyok főznek, az étel házias és nagyon finom.
Most úgy alakult, hogy sok kisgyerekkel mentünk, volt aki unokával, volt aki saját gyerekkel jött, így a kirándulások is gyerekhez szabottak voltak. Ők is nagyon jól érezték magukat, mi pedig mikor már a gyerekek lefeküdtek jókat beszélgettünk, pingpongoztunk. Itt mint ha megállt volna az idő, ugyanazok a játékok voltak még, mint az én gyerekkoromban :lengőteke, billiárd asztal, asztali foci. Jót nosztalgiáztunk, a gyerekeknek pedig minden új volt.  Rajtunk kívül csak ketten tartózkodtak az üdülőben, ezért nagyon családias volt a hangulat.
Nekem nagyon hiányoznak ezek a régi üdülők, nem tudom ki mit szól hozzá, de szerintem a szállodák ezt a hangulatot nem tudják visszaadni.