2024. január 24., szerda

Tél a Balatonnál

Pár éve elhatároztam, hogy minden télen lemegyünk a Balatonhoz. Nyáron nem nagyon jutunk el, mert leginkább Velencén vagyunk, de a télen mindig több a szabadidőnk, a vonat ingyen van, így semmi akadálya nincs annak, hogy eljussunk ide. 

Tavaly télen Bogláron voltunk, felmentünk a kilátóba, idén az északi partra indultunk. Egy eléggé hideg napot választottunk, egész nap szinte sötétség volt, erős szél fújt és hideg volt, így igazi téli kirándulás kerekedett belőle. 

Elsőnek Badacsonyban szálltunk le a vonatról. Elég kiábrándító volt a hely, még a madár sem járt erre. Lementünk a kikötőbe, ahol nagyon szépen csilingelt a jég, ahogy a szél mozgatta. Olyan volt, mint ha zene szólna. Csak kacsákkal találkoztunk, akik csúszkáltak a jégen. A parton semmi nem volt nyitva, de szerencsére feljebb találtunk egy nagyon szép helyet, ahol tudtunk inni kávét, mellette egy helyet, ahol vettünk kimért bort. Enni semmit nem lehetett. Az éttermek csak később nyitottak, így mentünk tovább.

Tapolcán csak egy óránk volt az átszállásra, szerencsére találtunk az állomásnál egy kocsmát, ahol végre kaptunk egy fasírtos szendvicset. Olyan jól esett, mint ha egy első osztályú étteremben ettünk volna. Lefényképeztük a híres Nohabot, aztán vártuk a vonatunkat. 

Innen a Balaton déli partjára mentünk, egészen Fonyódig. Ezt a részt nem nagyon ismertem. Fonyódon már nagyobb élet volt, bár itt is csak a mólóra mentünk ki, ahol minden zárva volt. Itt sokkal jobban fújt a szél és a jég is sokkal félelmetesebben zajlott. Hideg is volt, de azért kitartottunk. Az állomáson egy nagyon kulturált kávézót találtunk, ahol jó zene szólt, itt vártuk a vonatot. De jó lenne minden állomáson egy ilyen. 

Péntek volt és január, de azért nagyon rossz volt látni, hogy ennyire kihalt minden a Balatonnál. Azért még próbálkozunk majd, de ez még mindig nem az, amit az ember szeretne, ha elmegy kirándulni.

Egry József, a Balaton festője.Sajnos a múzeum is zárva tart télen.

Tapolca
Sütőtökös latte, ez legalább nagyon finom volt
Itt még a madár se járt

A mólón




2023. december 27., szerda

Karácsony után

 Ez a karácsony is elmúlt.

Az első a mama nélkül.  

Most már egyikünk szülei sem élnek, ebből is látszik, hogy mi vettük át az életben az idősek szerepét, még ha ezt nehéz is elfogadni. 

A gyerekek nagyon hamar átlendülnek ezeken a dolgokon, nagyon gyakorlatias kérdéseik vannak, de elfogadják rá az egyszerű válaszokat is. 

-Ki fog ezután dédi levest főzni? Elkértük a receptjét?

 -Hogy viszik ki a temetőbe, aki meghalt?

 -Ezután a dédinek a temetőbe kell vinni az ajándékot?

Így számunkra már csak egy napos ünnep lett a karácsony. 24.-én nálunk együtt ünnepelünk Beáékkal, a többi napon sajnos már nincs hová menni, legfeljebb a temetőbe. 

Heniék idén Jordániába mentek, így még távolabb vannak tőlünk, de remélem hamarosan találkozunk.

Lassan ez az év is véget ér, remélem a következőben több esküvő és kevesebb temetés vár ránk. 


Micike egyből megtalálta a helyét a fa alatt

Készül a töltött káposzta



2023. december 8., péntek

Visszatérés

 Sok idő eltelt, mióta nem írtam, sok minden is történt. Eltelt a nyár, Heniék itt voltak két hétig, volt öröm és volt bánat is. Voltunk együtt esküvőn az egész család, Bence, az öcsém egyik fia nősült. Sajnos voltunk temetésen is, nem is egyen. Szembesültünk azzal, hogy a mi korosztályunkból egyre többen mennek el, vagyis már mi sem vagyunk fiatalok. 

Anyósom is itt hagyott minket egy rövid betegség után. Szerencsére nem kellett ápolni, ezt kívánta magának. 87 éves volt, eddig aránylag egészségesnek érezte magát, sokat voltunk együtt, de azért minket is és az dédunokákat is megviselte az elvesztése. 

A család viszont legalább most újra összejött a temetéskor, ha máskor már nem is, de ilyenkor 
még találkozunk. 

Velencén továbbra is sok a munka, ma fejeződött be a ház elején az ablak, ajtó csere, most egy időre szünet, téli pihenő, aztán majd tavasszal folytatás következik.

Az ifjú pár

Hőlégballonoztunk is

A soroksári Dunánál


2023. szeptember 30., szombat

Velence gyerekekkel, munkával, pihenéssel




 Végre nyár van, szünet az iskolában, óvodában, ezért lehet menni Velencére amikor csak akarunk. Persze ez nem így van, de azért igyekszünk minél több időt lent tölteni. Már csütörtök reggel levonatoztunk a fiúkkal. Szerencsére már nagyon önállóak, szeretnek vonatozni és a gyaloglás sem okoz problémát. 

Első nap sátrat építettek a fák alatt és nagyon jókat játszottak minden vita nélkül. Kertészkedtünk is kicsit, Benedek készített egy saját kertet magának, ő már nagyon várja Borkát. A paradicsomok szépen nőnek, csak az eső hiányzik, ezért este locsoltunk, közös erővel.

Másnap lementünk a tóra, szerencsére kevesen voltak és a víz is nagyon jó volt. Végre elfogadható a magassága is. A bekerített részeket nem nagyon értem, nem tudom mi szükség van rá.

Sikerült összerakni az ugrálót is, sokat dolgoztak vele, én főleg az ebédkészítéssel voltam elfoglalva. Jó volt ez a meghosszabbított hétvége, végre együtt voltunk és az idő is szuper volt. 

2023. június 15., csütörtök

Vonattal Franciaországban


 Hazaértünk és szerencsére minden nagyon jól sikerült. Vonattal indultunk Ausztrián, Olaszországon keresztül Franciaországba. 4 szállásunk volt a két hét alatt, innen vonatoztunk a különböző városokba. Gyakorlatilag minden nap máshol voltunk, így összesen 14 városban jártunk.

A franciákkal nagyon jó tapasztalataink voltak. Mindenhol kedvesek, udvariasak, segítőkészek. A legtöbb vonatra ingyen jegyet kaptunk, pedig elvileg nekem félárút kellet volna vennem. Nagyon jó a közlekedés, kényelmesek a vonatok, minden rendben volt, mindenhová könnyen el tudtunk jutni, ahová csak akartunk. 

A városok, ahol a szállásaink voltak: Saint Raphael, Montpellier, Carcassone, Bordeaux. A szállásokat a Bookingon foglaltuk, mindegyik jó volt, a szállásadókkal nem is találkoztunk, kódot küldtek, így tudtuk átvenni a kulcsokat.

A városok, ahol jártunk:Cannes, Sain Tropez, Port Grimaud, Marseille, Avignon, Sete, Toulouse, Narbonne, La Roselle, 

Bordeauxból már repülővel mentünk Londonba, ez is sima út volt. Kb. egy hónapot voltunk távol, nagyon fárasztó volt, de annyi élményt gyűjtöttünk, ami egy időre kitart. Most kicsit pihenünk itthon. 




2023. május 8., hétfő

Utazás előtti izgalmak

      Újból utazunk, ráadásul elég hosszú időre. Az utat most is vonattal tesszük meg, legalábbis egy nagy részét. Franciaország nagyon bejött decemberben, de most délre, a tengerhez szeretnénk menni. Talán már jó idő lesz, de legalább szép tavasz, ha nem is várható olyan nagyon meleg. Nagy terveink vannak, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg belőlük.

     Innen repülővel megyünk át Londonba, hogy ott is eltöltsünk egy kis időt Heniékkel. Biztos jól fogjuk érezni magunkat, mert már nagyon hiányoznak, de rengeteg dolgot kell megoldani, ha ilyen hosszú útra indul az ember. 

     Itt van a mama, aki 87 éves és egyre kevésbé lehet magára hagyni. Itt van a cicánk, akit már leköltöztettünk Velencére, de a szomszéd néni, aki szintén elég idős, már nem mindig van lent a telken. Rá mindig rá tudtuk bízni. Itt van a kert, ahol már elültettük a palántákat, minden nagyon szép, de ha nem lesz aki meglocsolja nem is lesz belőle semmi.

    Az itthoni virágaim is gondozásra szorulnának, remélem, hogy bírják majd nélkülem is. Beáékra bízom őket.  Itt vannak ők is, a három gyerekkel, a sokféle programmal, de ügyesek ők, biztos ezt is megoldják.

   Mi pedig már csak a csomagolás gondjával kell, hogy megküzdjünk, ami szintén nem egyszerű, részben a repülő, részben az idő miatt. Dél Franciaországban talán már jó idő van, de London mindig kiszámíthatatlan.

    

Micike a házőrző cica

Megszállták a cseresznyefát



2023. április 24., hétfő

Veszteségek

 Ahogy idősödünk, egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki elmegy a családból, a barátok közül, vagy a munkatársak közül. csak azt vesszük észre, hogy egyre csak fogyunk. Ez természetes folyamat, de azért mégis szomorú. 

Jutka az unokatestvéreim közül az volt, akivel még tartottuk a kapcsolatot.Pont 10 évvel volt idősebb nálam. Pont ennyivel volt bölcsebb is. Sokszor segített és adott jó tanácsot. Sokat beszélgettünk, mikor már nem jártunk egymáshoz, csak a telefon segítségével. Vele mindenről lehetett beszélni. Ilyenkor beszámoltunk a családról, megbeszéltük az élet dolgait és az utóbbi időben már sajnos a betegségekről is sok szó esett. December óta már nem érezte jól magát. Aztán bekerült a kórházba és onnan már nem volt visszaút. Sajnos ma reggel elment ő is.

Nagyon szerette a virágokat és nagyon büszke volt a kertjére. Hiányozni fognak a beszámolói és a fotói a szép virágairól. Búcsúzunk Tőled Jutka!