2018. január 18., csütörtök

Betegség

Történt egy sajnálatos esemény még karácsony előtt, a családból az egyik rokon kapott egy vírusfertőzést, ami gyakorlatilag két hét alatt elvitte. Nem értettük, hogy ez hogy lehet, igaz, hogy beteg is volt, hetven éves, de akkor is. Egyszer csak jön egy ilyen és akkor vége az embernek. Ijesztő.

Erre mi történik? Engem is elért valami titokzatos vírus. Kétszer voltam orvosnál, semmit nem talált, csak egyszerűen gyöngének, erőtlennek éreztem magam, se enni, se megmozdulni nem volt erőm.
Egy hétig tartott ez  az állapot és már kezdtem feladni a reményt, az orvos is azt mondta, hogy ha nem lesz változás, akkor kórház. Persze mindannyian betegek voltunk, a férjem, a vejem, az unokák, csak ők valahogy könnyebben átvészelték.
Két hét óta ma először vállaltam el Marcit, úgy, hogy idehozták és lementem egy kicsit sétálni is, de nem mondhatom azt, hogy tökéletesen vagyok. Soha nem találkoztam még ilyen agresszív vírussal, de remélem, hogy most már túl vagyok a nehezén.

Micike

2018. január 3., szerda

Karácsony, Szilveszter








Annyira örültünk a szünetnek, hogy nincs óvoda, itthon leszünk, de olyan gyorsan telnek ezek a napok, hogy szinte fel sem fogjuk.
Karácsony előtt a sok szaladgálás, előkészületek, a tömeg, amit most idén nagyon jól sikerült elkerülni, persze könnyű, hiszen már nem dolgozom, csak amit a családban segíteni kell.
Nagyon sok embertől hallottam, hogy szörnyű ez a karácsony, csak a pénzről szól, az ajándékokról, nagy családi veszekedésekről, no én ezt egyáltalán nem éreztem. Nagyon szépen elteltek az ünnepek, csak minimális ajándékokat vettünk, aminek mindenki örült és a lényeg, hogy együtt voltunk.

Sajnos Heniék nem voltak, de azért ők is ott voltak velünk a fa alatt a szívünkben és nagyon sokat gondoltunk rájuk. Finomakat ettünk, de azt sem vittük túlzásba, voltunk vendégségben is és végül szilveszterre elutaztunk a szokott helyre, a Salgó Hotelbe. Egyedül az idő nem volt kegyes hozzánk, mert hó helyett eső esett, de azért a szokásos túrát most is megtettük, csak esernyővel.
A buli nagyon jó volt, bár most is 30.-án. buliztunk nagyobbat, akkor nagyon jó volt a zene, még karaokéztunk is. Az a jó régi rock zene, jókat énekeltünk, táncoltunk, a társaság pedig még mindig nagyon jó.
Hát, valahogy így teltek az ünnepek.
Még egy kis jótékonykodás is belefért karácsony előtt, köszönet az ovis szülőknek, akik kis ajándékcsomagokat készítettek a volt munkahelyemen, a csecsemőotthonban élő gyerekeknek. Jó volt segíteni, bár volt némi bonyodalom, autó hiányában BKV-val szállítottuk a csomagokat, de ez is belefért.


 Legalább ilyen jó évet kívánok mindenkinek, mint ez az idei volt. Ennél rosszabb sose legyen.
Marci harca a libacombbal
Ajándékok a fa alatt
A dédinél
Idén is a Salgó Hotelban búcsúztattuk az évet

2017. december 21., csütörtök

Karácsonyi vásár

Idén ismét sikerült eljutnom Mariaczellbe. Ez a hely már tavaly is nagyon tetszett és mivel akkor csak egyedül voltam a barátnőm betegsége miatt, most az ő kedvéért no meg az enyémért is újból elmentünk.
Nagyon egyszerű volt, mert csak befizettünk egy utazási irodában az árat, aztán már csak arra kellett figyelni, hogy reggel fél hatra odaérjünk a Corvin elé.
No azért a fél 4-es kelés kicsit durva volt, de megérte.
Szerencsére nagyon jó utunk volt, ahogy mentünk fel a hegyre, már láttuk, hogy sokkal több hó van, mint az előző évben volt. A nap viszont nem sütött olyan szépen, sőt mondhatom egyáltalán nem sütött. Megérkezés után megnéztük a templomot, ami nagyon szép, majd a kincstárat is, ami nekem tavaly kimaradt. Ha nem lett volna olyan iszonyú hideg a templomban, akkor biztos sokkal jobban tetszett volna, de így már alig vártam, hogy kimenjünk a szabadba.
Most szinte az egész társaság fel akart menni a hegyre a felvonóval, ami olyan, mint a mi siklónk. Egy magyar fiú vezette, így még beszélgettünk is út közben. Sajnos most nem volt olyan szép idő, mint tavaly, a kilátó sem volt nyitva, de azért nagyon jó volt a friss levegőn, a nagy hóban sétálni. A hüttében ettünk egy forró levest, fényképezkedtünk, aztán lejöttünk a hegyről.
A vásárban, a forgatagban ittunk forró teát rummal és ettünk sült krumplit fokhagymás tejföllel. Isteni volt, de mire elfogyott hóemberek lettünk, mert addigra nagy pelyhekben esett a hó.
Nekünk  pedig már indult a buszunk haza. Szerencsésen haza is értünk, éjfélre már otthon is voltam. Jó kis kirándulás volt ismét.

A látvány levesezés közben is szép volt



Séta a főtér felé

2017. december 3., vasárnap

Ünnepvárás, koncert

Készülünk az ünnepekre, díszítjük a lakást, szépítjük, az oviban is volt már bazár, ahol sok szépet lehetett vásárolni és elő lehet venni a régi dobozt is, amiben az évek alatt összegyűjtött díszek, gyertyák megbújnak. Persze mindig kell valami új is, csak úgy a hangulat kedvéért.
Már sütöttem csokis kekszet is, lassan megtelnek a karácsonyi dobozok, Benedek minden alkalommal megkérdezi: mama abban mi van?
Sütünk majd együtt is, mézeskalácsot, azt nagyon szeretem, amikor együtt csináljuk.
Most szombaton pedig koncerten voltunk, egy igazi ünnepváró, karácsonyi koncerten.
A MÁV Szimfonikusok direkt gyerekeknek szánt koncertjén, ahol a Diótörőből adtak elő részleteket. Nagyon szép volt, bár Benedek nehezen bírt ki annyi időt egy helyben, de azért azt gondolom, hogy a zene szépsége őt is elvarázsolta kicsit.
Most olvastam valahol, hogy van olyan család, ahol a fiú 6 éves kora óta minden évben közösen megnézik a Diótörőt. Ez az ő karácsonyi programjuk. Most 22 éves. Szerintem ez nagyon szép.
Ez a koncert ráadásul a Nemzeti Múzeumban volt, ami magában is nagyon varázslatos épület, főleg így karácsonyra készülve, ünnepi díszben.

2017. november 20., hétfő

Mici


Már nagyon régen van cicánk, az első nagyon aprónak került hozzánk, mikor Heni megtalálta és hazahozta még enni sem tudott önállóan, ő 11 évig élt velünk, nagyon szerettük és nagyon megviselt minket, mikor el kellett altatni.
A második cicánk egy fekete cica volt, nagyon szép, ő nem volt olyan hízelgős, sőt sokszor megtámadott, kicsit vad volt, de azért őt is szerettük. Ő a nyáron hagyott itt minket, nem tudjuk mi történt vele, de nem volt könnyű akkor sem.

Most megérkezett Mici, aki ma pont 10 hetes és nagyon édes kiscica. Tegnap hoztam haza és csak most kezdi megismerni a környezetét, de már most nagyon aktív. Ma megismerkedett Benedekkel és Marcival is, nem lepődött meg, mert ahonnan hoztam, ott is voltak gyerekek. Kíváncsian várjuk, hogy ő milyen cica lesz, egyelőre nagyon kedvesnek tűnik.

2017. november 15., szerda

Betegség

Azt gondoltam, hogy én leszek az a családból, aki idén megússza a betegséget, ezt a megfázás, köhögés, stb. nyavalyát, mert eddig már mindenkit ledöntött lábról. 
Hát nem, én sem úsztam meg. A legrosszabb az egészben az, hogy hiába lenne időm rá, de nincs kedvem olvasni se, kötni se, pedig nagyon jó könyvek sorakoznak a polcomon.
Remélem nem tart sokáig, mert már most unom.
Közben sikerült megint megtapasztalnom az egészségügy nehézségeit. Tegnap sürgősségi beutalóval mentünk anyósommal a szemklinikára, ahol nagyon kedves volt mindenki, de reggel 8-tól fél 1-ig tartott, mire sikerült felkerülnünk az osztályra, ahol nagyon nem örültek nekünk. Persze azért elhelyeztek és mindent elrendeztek körülöttünk, de azt nem ígérték, hogy a műtét meglesz a mai napon, pedig mindenki azt mondta, hogy milyen jó, hogy egyből jött. /leszakadt a retinája/nem tudjuk mitől.
Jelzem, a műtét még ma sem volt meg, holnap már biztos, ezt mondták.
Nem irigylem az orvosokat, mert iszonyatosan sok beteg volt, de mindenki nagyon kedves és türelmes volt. Most reménykedünk, hogy holnap talán....

2017. november 3., péntek

Egy nehéz nap

Lehet, hogy már én nem vagyok a régi, de időnként úgy elcsodálkozom magamon, hogy milyen fárasztó tud lenni két kisgyerek, főleg olyan napokon, mikor nem lehet lemenni sem, mert esik az eső és itthon, a lakásban kell eltölteni velük az időt.
Az, hogy mellettük nem lehet csinálni semmit, az már meg sem lep. Gondolom, hogy lesz ez majd könnyebb is, emlékszem Benedek milyen ügyesen segített mindig, de most Marci még túl kicsi ehhez, vagy én vagyok már túl fáradt hozzá.
Azért ma is főztünk ebédet, sőt még sütit is sütöttünk, de egyáltalán nem volt egyszerű művelet. Nem emlékszem már rá, hogy a saját gyerekeinkkel is ilyen nehéz lett volna, vagy csak a szokásos csak a szépre emlékezem működik?
Kár, hogy már elmúlt ez a fagyis időszak.