2017. március 27., hétfő

Noszvaj 1

Úgy adódott, hogy éppen csak hazaértünk a Mátrából , kimostuk a szükséges ruhákat és már pakoltuk is vissza, mert szerdán indultunk Noszvajra, a Tündérkert panzióba. Ezt kapták Beáék karácsonyra tőlünk, úgy, hogy mi is megyünk velük. Már nagyon vártuk.
A Mátrában még tél volt, de mire ideértünk már nem is tavasz, hanem majdnem nyár fogadott. A hely varázslatos, minden részletében nagyon jól megtervezett, ízlésesen berendezett. Csak álmélkodtunk. A szobában nagyon szép emeletes ágy a gyerekeknek, az alsó rácsos a kicsinek. Minden bútor az IKEÁ-ból, ízléses, szépen berendezett szobák.
Benedek ki is próbálta egyből az emeletes ágyat, majd le is esett róla, de szerencsére nem történt komolyabb baj.
Mielőtt elfoglaltuk a szobát megebédeltünk egy fantasztikus étteremben, ahol szintén minden a gyerekekről szólt. Míg vártuk az ebédet lehetett homokozni, legózni, rajzolni, a pincérek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Amit ettünk az pedig isteni.
A panzióban csak reggelit és vacsorát kaptunk, ezért még egy párszor visszatértünk ide ebédelni.
Első nap még kipróbáltuk a medencét is, ami nem volt túl nagy, de mivel nem voltunk túl sokan benne, ezért megfelelt. A gyerekeknek nagyon tetszett. Folyt köv.
Én még ilyen finom kacsát nem ettem

Csak ennyire volt meleg

Útra készen

2017. március 21., kedd

Mátrai pihenés




Amíg a honvédségnél dolgoztam minden tavaszi szünetet Mátraházán, a Honvéd üdülőben töltöttünk a gyerekekkel. Később, mikor ez megszűnt, mindannyiunknak nagyon hiányzott ez a kikapcsolódás, a nagy séták az erdőben, a társaság, a barátok.
Most néhány éve, egy másik társasággal, újra van lehetőségünk elmenni a Mátrába, egy még meglévő, ritkaság számba menő üdülőbe, ami szerencsére ebben az időszakban elég üres, ezért kiadják a szobákat másnak is, az árak pedig a régihez hasonlóan itt is nagyon olcsók.
A hely csodás, Falloskút Mátraszentimre felett egy kis üdülőhely. Az üdülőben a faluból feljövő asszonyok főznek, az étel házias és nagyon finom.
Most úgy alakult, hogy sok kisgyerekkel mentünk, volt aki unokával, volt aki saját gyerekkel jött, így a kirándulások is gyerekhez szabottak voltak. Ők is nagyon jól érezték magukat, mi pedig mikor már a gyerekek lefeküdtek jókat beszélgettünk, pingpongoztunk. Itt mint ha megállt volna az idő, ugyanazok a játékok voltak még, mint az én gyerekkoromban :lengőteke, billiárd asztal, asztali foci. Jót nosztalgiáztunk, a gyerekeknek pedig minden új volt.  Rajtunk kívül csak ketten tartózkodtak az üdülőben, ezért nagyon családias volt a hangulat.
Nekem nagyon hiányoznak ezek a régi üdülők, nem tudom ki mit szól hozzá, de szerintem a szállodák ezt a hangulatot nem tudják visszaadni.

2017. március 15., szerda

Fodrásznál

A keresztfiam Gergő fodrász, nem is akármilyen. Büszke is vagyok rá. Sajnos messze van tőlünk és így nem járok hozzá, utoljára a vizsgáján voltam modell. Most Benedekkel mentünk hozzá, aki lassan 3 éves lesz, de még nem volt levágva a haja. Nagyon izgult mindenki, főleg az anyukája, de sikeresen túléltük az akciót. Benedek nagyon vagány kisfiú lett, most már senki nem fogja lánynak nézni a piacon, legalábbis reméljük.
Ez még hajvágás előtt, pizzasütés közben.

2017. március 5., vasárnap

Első tavaszi nap Velencén

Nehezen vártam már, hogy legyen egy kicsit jobb idő,mert nagyon vágytam Velencére. Idén egyszer már voltam lent, egyedül, de nagyon kihalt volt, nem találkoztam senkivel, és az eső is csöpörgött. Most végre sütött a nap, kellemes tavaszi meleg volt, kicsi széllel.
 Mire mi leértünk a gyerekekkel papa már kipakolta a télen elrakott játékokat, az asztalt, ezért ahogy leértünk Benedek boldogan vette birtokba a fűnyírót, a kismotort, a csúszdát.
Éppen csak elkezdtünk kipakolni, mikor megállt egy autó és megérkeztek Gyöngyiék, akik minden évben leszaladnak meglátogatni minket, mert régebben nekik is volt itt egy kis házuk és gyakran lejönnek nosztalgiázni és kicsit beszélgetni. Nagyon jól éreztük magunkat állva az udvar közepén a napsütésben.
Mivel még a ház nagyon hideg és nincs kitakarítva sem, ezért csak a kertben tartózkodunk ilyenkor.
Délután, mikor már mindenki hazament, csak ketten maradtunk lent, gyorsan kibontottuk a fákat, Józsi megmetszette a gyümölcsfákat, én ültettem néhány virágot és 5-kor jóleső fáradtsággal vonatoztunk haza.
Elfoglaltam a papa létráját

A legügyesebb segítőm

A leandereket már kiraktuk, remélem nem lesz baja

2017. február 21., kedd

Tavaszvárás

A tegnapi napsütés után késztetést éreztem, hogy lemenjek ma Velencére, de persze ma már koránt sem volt olyan szép az idő. Nem baj, azért jó volt kicsit körülnézni, tervezgetni, hogy mit hová ültetek majd. Itt Pesten a kertekben már nagyon éledeznek a virágok, de ott lent még nagyon tél van. Beszélgettem egy szomszéddal, mondta, hogy már ők is nagyon unják a telet, sok volt már ebből a hidegből.
Végül pont elértem a vonatot, még majdnem futni is kellett utána, ezért nem volt időm fotót készíteni a tóról, pedig nagyon szerettem volna. Azért most már látni, hogy közeledik a tavasz, remélem minél hamarabb ideér.
Ez még tavalyi fotó

2017. február 18., szombat

Koncerten Marcival

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a legkisebbel, Marcival mentünk koncertre a Nemzeti Múzeum dísztermébe. Csodálkoztak is, mikor meglátták anyukája ölében a legfiatalabb koncertlátogatót. Mindenki megállt előtte egy kicsit, ő pedig boldogan visszamosolygott minden emberre.
 A koncert egyébként gyerekeknek szólt, a MÁV Szimfonikusok nagyszülők és unokák számára meghirdetett koncert volt, gyönyörű környezetben, nagyon jó zene, gyerekekre szabva, az idő és a zeneválasztás is.
A végén még lehetett hajtogatni a nagyobbaknak harmonikát, mert ez a hangszer is szerepelt a műsorban. Mi nagyon élveztük, gondolom a gyerekek többsége is, bár volt aki inkább futkározott, vagy kézen állt, de a többség csak dobolt a széken.


2017. február 13., hétfő

Mozgalmas hétvége

Kicsit sűrű volt a most hét végi program, de nagyon sok  élményben is volt részem. Mivel most volt a születésnapom, én kértem a szombati kirándulást. A Haris Travellel már többször voltunk kirándulni, nagyon jó programokat szerveznek és az évadnyitó kirándulás mindig vacsorával zárul Visegrádon, a Királyi étteremben.
Idén Vác volt az úti cél, ami közel van Pesthez és már jártam ott többször is, de igazán szétnézni még nem volt lehetőségem. Most viszont nagyon sok érdekes helyen jártunk, megnéztük a templomot, a városházát, egy Modern Művészetek Múzeumát, a Sajdik Ferenc múzeumot, voltunk borkóstolón, utaztunk kompon és végül Visegrádon megvacsoráztunk a már megszokott helyen.




Meglepő volt, hogy bár idegeneket ültettek mellénk, de mégis pillanatok alatt megtaláltuk a hangot velük, mert mindannyian nagy utazók, világlátott emberek voltak.
Az ételek pedig most is nagyon finomak és bőségesek voltak. Az idő lehetett volna kicsit melegebb.
Mivel Beától pedig egy belvárosi sétát kaptam ajándékba, ezért vasárnap újból felkerekedtünk, most a pesti belvárost jártuk be, idegenvezetővel és nagyon sok érdekes információt megtudtunk arról a városról, ahol élünk. Itt is csak a hideg volt az egyedüli probléma, amúgy még szívesen sétáltunk volna. Kicsit fárasztó, de jó kis változatos hét vége volt.