2015. május 30., szombat

Egy nap

Ma szinte a teljes napot Benedekkel töltöttem. Már reggel 8-ra itt volt, mert az anyukája fodrászhoz ment. A délelőttöt nagyon jól eltöltöttük, vonatoztunk, bementünk a papa munkahelyére, ahol mozdony találkozó /Szergej/ volt. nagyon izgi volt, mert egyfolytában dudáltak a felsorakoztatott mozdonyok, persze mindegyiken egy-egy gyerek volt. Benedek még elég kicsi ehhez, de azért nagyon nagy érdeklődéssel figyelt, nem zavarta a nagy zaj sem. A vonatozást is nagyon élvezte, mindenki nagyon csodálta, hogy milyen picike, alig múlt egy éves és milyen biztosan közlekedik. Míg állt a vonat egyfolytában szaladgált föl-le. Én untam meg hamarább az utána futkározást. Délelőtt még volt segítségem, de délután, mikor felébredt, már csak kettesben voltunk. Bizony, nagyon fárasztó egy ilyen izgága kis fickó, pedig én a munkahelyemen is majdnem ugyanezt csinálom, de azért mégis. Minden érdekli, mindent meg akar nézni és fogni, nincs előtte lehetetlen. Nagyon jó látni, hogy mennyit fejlődik hétről hétre, napról napra. Igazi kis energiabomba. A férfiak el sem tudják képzelni, hogy mennyit kell rohangálni egy ilyen kis törpe után. Ja, és persze közben még valami ebédet is össze kellett ütni, de szerencsére aludt két órát. Ja, és hogy a lakás hogy néz ki? Majd holnap jön a rendcsinálás, ma már csak pihenek. Persze, hogy imádom a kis csibészt és nagyon szívesen vagyok vele bármikor.


2015. május 12., kedd

Borka és Benedek

Benedek egy éves lett. Erre a nagy eseményre megérkeztek Heniék is Borkával. Nagyon jó volt látni, ahogy a két gyerek szinte az első perctől egymásra hangolódott és mint ha mindig együtt lettek volna, keresték egymás társaságát és jókat játszottak együtt. Borka minden alvásból így ébredt: Bedenek?
Sok időt töltöttek együtt és ha csak tehettem én is velük. Borka pár nap múlva már minket is elfogadott, szívesen volt velünk és mondta, hogy mama, papa. Nagyon jó érzés volt.
Velencére is lementünk és bár a tóhoz nem jutottunk le, de sokat töltöttünk a szabadban, a kertben és a két kicsi sokat játszott együtt. De jó is lehetne, ha együtt nőhetnének fel. Azért még nem adom fel a reményt, hogy ez így lesz, vagy ha nem is, de azért lehetőség szerint sokat találkoznak és fontosak lesznek egymásnak. Azt azért még most is nagyon fájó látni, ahogy anyósom van a gyerekekkel, mert mindig azt érzem, hogy anyukám ezt miért nem érhette meg, mikor annyira várta. Ez sose fog elmúlni? Mindig lelkiismeret furdalásom van tőle, hogy ezt gondolom, de nem tehetek róla, így érzem.
Heni kicsinek és Borka

Borka és Benedek