Ünepek ünnepe

Lassan véget ér az év, a karácsony is elmúlt, készülhetünk a következőre.
Ez az idei karácsony nagy örömet hozott nekünk, megszületett az ötödik kis unokánk dec. 17-én. Így a készülődés, az ünnep kicsit másképp alakult, mint ahogy eddig volt. Igyekeztünk mindent hozzá igazítani. Szerencsére szentestére már otthon voltak, de így itthon főztük és vittük a vacsorát hozzájuk. Milyen jó is, hogy ilyen közelre költöztek.
Az első napokban még kicsit izgultunk, hogy eszik-e eleget, hízik -e eleget, de most már remélem minden rendben lesz vele.
Az ünnep arra is jó, hogy az ember ilyenkor felhívja a ritkán látott rokonokat és kicsit beszélget velük. Annyira rossz, hogy csak ilyen ritkán kerül erre sor. Bár elég távol élünk egymástól, de annyi szép emlék köt hozzájuk, kár, hogy csak ritkán beszélgetünk. Megígérjük mindig, hogy majd hívjuk őket, na de a napok rohanásában semmire nem jut idő.
Emlékszünk azokra is, akik már nem lehetnek velünk, de a szívünkben örökre ott vannak. Az ünnep egy visszaemlékezés is a régi karácsonyokra.

Utazás a föld körül 12 Utazás buszon, kompon, buszon /visszaemlékezés a nyárra/

Reggel most is korán kellett indulnunk, ezért csak elkészítettük a szendvicseket és elindultunk a buszpályaudvarra. Saaremaa- szigetére igyekeztünk. A buszpályaudvar még zárva volt, de mindenhol olyan tisztaság és rend volt, ami már nem is meglepő. Ez a busz is nagyon kényelmes, bár most nem a luxus kategória, de szuper, csak most nem az első ülésen ültünk. A wifi, tv, wc itt is teljesen természetes, nehogy unatkozzunk utazás közben.
 Nagyon szép úton mentünk, óriási fenyvesek között. Egy-egy helyen megálltunk kávézni, de csak rövid időre. Kompoltunk is, amikor leszálltunk a buszról, szerencsére gyönyörű napsütés volt. A busz is jött velünk a kompra, együtt utaztunk vele.
Az egész út csak éppen addig tartott, míg megittunk egy kávét, de azért felmentünk a tatra és néztük a vizet a gyönyörű napsütésben, szép volt. Innen már csak egy ugrás lett volna Finn ország, de most nem oda mentünk.
A kompon utazás, bár rövid volt, de élmény számba ment. Annyira kulturált minden. Bár nem volt sok idő, senki nem lökdösődött, vártak türelmesen a sorukra, senki nem volt ideges, persze szemét itt sincs sehol, de ezt már megszoktuk. 
Ez a sziget 2668 négyzetkilométeren fekvő, csendes sziget, amitől távol áll a fényűzés. Ipari tevékenység is alig van, ami van, az a turizmussal kapcsolatos. A földművelést nem folytató helyi lakosok megélhetési forrása a tenger. A sziget déli részén fekszik Kuressaare, az egyetlen jelentős város. Dél körül meg is érkeztünk ide, a sziget csücskébe.
Szerencsére a szállás nagyon közel volt itt is a buszpályaudvarhoz, ügyes volt az utazásszervező. Egyszerű, szép, tiszta és kulturált  az egész ház, nyugodt, közös, jól felszerelt konyhával, saját fürdőszobával.
A buszpályaudvaron itt is volt egy kifőzde, ahol lehetett ebédelni. Kulturált, tiszta, a sofőrök és az utasok is itt ettek, jobb volt, mint Tallinban.  Ettem valamilyen vagdaltat kapros krumplival, valamilyen szósszal. A finom ebéd után felfedezőútra indultunk a városba. A város főutcája teljes egészében fel volt bontva, építkeztek, így nem láttuk teljes szépségében. Ez egy üdülőhely, ahol csak kevés helyi lakos él, vannak még a régi, szovjet időkből itt maradt üdülők és kiadó házak. Boltok, presszók, éttermek. Sok bolt még nem is volt nyitva, mint ha még nem kezdődött volna el a szezon. Megnéztünk egy templomot, ami elég réginek tűnt és nagyon dohos szag volt bent.
 A legfőbb látványosság itt a vár, ami nagyon szép környezetben van, de itt is nagy építkezés folyt, színpadot építettek mellette, operafesztiválra készültek. Mint később megtudtuk, ennek a szereplői pont a magyarok voltak, miattuk épült az egész. Körbesétáltuk a várat, megnéztük a kilátást, aztán lesétáltunk a kikötőbe is, ahol sok kis hajó volt. Találtunk egy nagyon érdekes szobrot is, de annyira sütött a nap, hogy nem sikerült jó képet csinálni róla. Visszafelé találtunk egy kis Coop áruházat, kb. velencei színvonalú volt, nem sok árúval, de a vacsorát és a sört azért megvettük.
Bementünk a várba, ahová ugyan 6 euró volt a belépő, de nem bántuk meg, mert egy nagyon színvonalas kiállítás láttunk. Maga a vár is érdekes volt, de a kiállítás, ami a régi szovjet idők szobaberendezésétől a játékokig mindent tartalmazott nagyon érdekes volt.
A toronyból kinézve láttunk a parton fürdőzőket, eldöntöttük, hogy holnap mi is strandolunk, ha ilyen jó idő lesz. A legfelső szinten találtunk egy hangulatos kávézót, ittunk kávét, ettünk helyi sütit, jól esett.



Otthon virslit vacsoráztunk jó erős mustárral és fekete kenyérrel. Mivel itt nagyon soká megy le a nap, meg meleg is volt, ezért még sétáltunk egyet. Találtunk egy szélmalmot, ami étteremként működött és nagyon jól nézett ki, de mivel éhesek már nem voltunk, csak nézelődtünk. A sarki kocsmában még ittunk egy-egy helyi sört, ami nem volt túl olcsó, de finom volt és a kocsma pedig nagyon jól nézett ki. Rajtunk kívül ugyan nem volt senki és a környék is elég kihaltnak tűnt, de talán majd holnap, mikor már hét vége lesz kicsit élénkebb lesz a forgalom.

Kompra várva

Mentőcsónak is volt

Egy kávéra azért jutott idő

Régen ilyen buszok jártak a szigeten

Minden szép zöld

Kilátás fentről

Szoba az 50-es évekből

Kilátás a másik oldalra

A kikötő

Rövid kirándulás Ausztriába

Tavaly előtt, mikor Brüsszelben voltunk múzeumban csodálkoztunk rá első alkalommal egy festőre, akit Bruegelnek hívtak és nem csak tájképfestő, hanem csodálatos életképeket festett arról a korról, a XVII. századi flamand életről. Figurái nagyon kedvesek, kicsit karikatúra szerűek. Nagyon sokat elmondanak az akkori korról. Mikor megtudtam, hogy Bécsben nagy kiállítás lesz a képeiből, egyből kértem a férjemet, hogy szervezze meg nekem, ezt kérem karácsonyra. Nem volt egyszerű a jegy vétel sem, utolsó percig izgultunk, hogy sikerül -e, mert nem kaptunk visszaigazolást, amit kaptunk az nem a nevünkre szólt, végül az időpont is más lett, mint amit kértünk, de azért elmentünk.
Aludni régi barátoknál aludtunk, akik Altendorfban, egy kis hegyvidéki faluban élnek és szerencsénkre estére leesett a hó is, ami nagy boldogság volt nekem. Imádom a fenyőerdőt és a havat.
Másnap reggel mentünk Bécsbe, ahol hó nem, csak havas eső esett, de a karácsonyi vásáros hangulat azért megvolt. Sok időnk nem volt Bécsre, pedig nagyon szeretem, de időre kellett menni a múzeumba és ott jól el is fáradtunk, örültünk, hogy mehetünk a vonathoz.
A kiállítás nagyon tetszett, kicsit a tömeggel volt bajom, bár elvileg húsz percenként engedték be a csoportokat, de így is nehezen lehetett haladni, egy -egy kép előtt rengetegen álltak. Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, nagyon nagy élmény volt így is, Bécs pedig mindig nagyon szerethető város.

Egy kis hó

Az egyik leghíresebb képét másolja egy festő

Az egyik legjobb kép

Egy falu élete

Egy újabb falusi csendélet