Aki mostanában utazik külföldre, az tudja, hogy mennyi sok izgalommal jár egy ilyen utazás. Egyébként is izgulok, ha megyünk valahova, de most ez különösen így van. Az ember nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Minden nap más a helyzet. Milyen papírokra, oltásokra van szükség az egyes országokban, mit kell előre kitölteni, mik a szabályok, amik állandóan változnak.
Régen megvan a repülőjegyünk Madridba, a szállások is le vannak foglalva, de hogy az út vége mi lesz, azt még ma sem tudjuk, pedig vasárnap indulunk. Még szerencse, hogy ebben a helyzetben mindenki elég jól áll a dolgokhoz, a szállások lemondhatók, a repülőjegyek átcserélhetők, de azért ezt a bizonytalanságot nem nagyon bírom. Szeretem, ha tudom előre a programot, utána tudok nézni a látnivalóknak, tudom mikor érkezünk haza. Hát ez most nincs így.
A terv az volt, hogy dél Spanyolország után átmegyünk Portugáliába is néhány helyre, onnan pedig Londonba. Sajnos azonban Londonba nem lehet csak úgy bemenni, hiába van két oltásunk, igazolványunk, kell a teszt, amit külföldön kellene megcsináltatni. Ez nem csak pénz, de sok utánajárás és bizonytalanság, ezért már kezdünk lemondani róla.
Sokat beszélünk Heniékkel, ők nagyon reménykednek, hogy valahogy csak kimegyünk, hiszen már pont egy éve nem találkoztunk, de egyre reménytelenebb a helyzet. Persze még tegnap is volt változás a besorolásban, de Portugáliát meg sem említették. Így aztán még most is bizonytalan, hogy mi lesz.
Amúgy nagyon várom ezt az utat, mert Madrid régi nagy vágyam és Granadára is nagyon kíváncsi vagyok. Persze ha sikerül eljutnunk Londonba és találkozunk Heniékkel, az lenne a legszebb lezárása ennek az útnak. Remélem így lesz.
 |
| Micike itt marad és őrzi a házat, remélem kibírja nélkülünk, míg nem leszünk itthon.Persze azért nem marad egyedül, lesz aki gondoskodik róla. |
