Örökségnapok

Parlament esőben

A bejárat

Az ülésterem

Az erkélyen

Bazilika

   Ismét itt az ősz, eljött az a nap, mikor olyan intézmények, templomok nyitják meg kapuikat, amik máskor nem látogathatók. Ez a Kulturális Örökség Napja.

    Nem tudom, hogy mennyien tudnak róla, de a látogatók létszámából úgy tűnik, hogy elég sokan. Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, mert sok olyan hely látogatható, ami év közben egyáltalán nem, vagy csak részben megtekinthető.
   Vannak olyan programok, amikre előre regisztrálni kell és ez nem mindig sikerül.
 Engem nagyon érdekelt volna az Országház kupolájába vezető séta, hát erről lemaradtam, így megelégedtem egy házon belüli sétával, ami némi extrákat is tartalmazott. Megmutattak két olyan termet, ami egyébként nem látogatható.
     A Munkácsi a teremben látható a Honfoglalás című monumentális festmény, amit bár már láttam régebben valamelyik múzeumban, de most is nagy élmény volt. Nagyon vigyáznak rá, fényképezni nem szabad és az ablakok is be vannak sötétítve. Természetesen a klíma is egyenletes, ezért még az ajtónyitással is csak óvatosan bánnak.  Ezért csak ritkán lehet megnézni.
    A Vadász teremben zajlanak a díszvacsorák, itt is nagyon sok festmény található és innen ki lehet menni az erkélyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a budai hegyekre és a várra, persze csak akkor, ha nem szakad az eső, de azért még így is szép volt.

   Azt gondolom, hogy a Parlamentet egyszer mindenkinek látni kell. Nem tudom, hogy mi okból építettek ilyen óriási parlamentet ennek a kis országnak, de ha már megvan, akkor legyünk büszkék rá, mert tényleg gyönyörű és egyedülálló.
   Hazafelé  még átsétáltunk a Bazilikához is, ami szintén látogatható volt ezen a napon. Ezt ki is használták, mert már korán reggel igen nagy embertömeggel találtuk szemben magunkat. A  téren is rendezvény volt, ahol az eső miatt még csak kevesen voltak, az előző napihoz képest.
Én már sokfelé jártam a világban, sok szépet láttam, de mindig rá kell jönnöm, hogy kis országunkban is nagyon sok csodálatos épület, templom, gyönyörű táj van, amit érdemes megnézni.

A nyugdíjas élet örömei

    Lassan belerázódok abba, hogy nem kell járnom dolgozni. Nem mint ha hiányozna, legalábbis eddig nem volt időm unatkozni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért mondták annyian, hogy nem bánom, hogy el kell mennem? Ezt pedig én választottam, nem kellett volna, de nem bántam meg. Eddig.

    Most még tombol a nyár, sokat vagyunk lent Velencén, van, hogy nem jövök haza csak hétfő este, mert tehetem ugye...
   Úgy érzem, hogy most kaptam egy olyan lehetőséget, hogy azt csinálhassam, amit akarok, amihez kedvem van. Kipróbálhatok új dolgokat, amire eddig soha nem volt időm. Ahhoz hasonló, mikor az ember elkezd dolgozni, megkapja az első fizetést és előtte van ezer lehetőség, és persze mert még fiatal, időt is tud rá szakítani.
   Most pedig kaptam időt, némi pénzt is talán, bár azt még nem tudom, hogy mennyit és próbálok élni a lehetőséggel.
   Persze kaptam szeptemberre egyből egy órarendet Beától, hogy mikor kell vigyázni a gyerekekre, de ez is belefér és persze nagyon boldogan teszem. Sok új programon voltam már, most válogatok, hogy mi is az, ami majd érdekel. Azt olvastam, hogy Japánban az öregek otthonát az egyetemi negyedbe építik és az öregek ingyen látogathatják az előadásokat. No mi ettől még kicsit messze vagyunk, de majd egyszer talán.