Születésnapos

Olyan gyorsan telik az idő, hogy el sem hiszem. Misi most született és már egy éves. Észre sem vettük, hogy eltelt ez az egy év. Ő már a harmadik gyerek a családban, ezért észrevétlenül hozzánő a testvéreihez. Nagyon figyeli a nagyokat, próbál ő is a közelükben lenni és ellesni amit ők csinálnak. Mennyivel könnyebb egy harmadik gyereknek.
A héten első alkalommal maradt velem este,mert a szüleinek programja volt. Kicsit izgultam, hogy el fog -e aludni, de mivel nap közben simán elalszik a vállamon, ezért nagyon nem aggódtam. Hát, nem volt azért egyszerű. A nagyok már régen aludtak, ő elég sokáig sírt, míg végre álomba sírta magát a vállamon, de végül is sikerült. Neki még nagyon kell az anyukája.

Unokás

A legkisebbre, Misire vigyáztam tegnap, míg anyukája tornázni ment. Máskor ő is megy vele, mert ez baba-mama torna és a kicsiket is viszik az anyukák, de ma kicsit nyűgös volt, náthás is, foga is jön, ezért itthon maradt a mamával. Én pedig nagyon örültem neki.

Nagyon jól megértik egymást Micivel, a cicánkkal, aki soha nem bántaná őt, inkább arrébb megy, ha már zavarja Misi közeledése. Amikor pedig lefektetem, nem lehet kiküldeni a szobából, ő is ott akar lenni. Kezdetben még nem engedtük be hozzá, de aztán belenyugodtunk, hogy nem lesz baj. Így aztán mostanában sokszor együtt alszik Misi és Mici.

Kultúr szombat

A mai szép téli napon  a kultúra oltárán áldoztunk. Délelőtt a Müpa-ban voltunk a gyerekekkel Kaláka koncerten. Imádom a Müpa-t, már a látványa is elvarázsol, de egy koncert, az mindig csodálatos, főleg, ha profi zenészek állnak a színpadon.
Ez a koncert gyerekeknek szólt és meg is lepett, hogy mennyi kicsi gyerek volt, akik nagyon jól viselkedtek, talán még élvezték is a zenét. Én nem biztos, hogy két év körüli gyereket elhoznék, persze ha nincs kire hagyni, akkor az más.
A Kaláka és a Miskolci Filharmonikusok csodálatos koncertje nagyon  profin volt összeállítva, hogy a kicsik se unatkozzanak és a nagyoknak is élményt adjon. Annyira jó, hogy ilyen sokan fontosnak tartják, hogy a kisgyerekek is minőségi zenét hallgassanak, ha már hallgatnak valamit. Nem mindegy, hogy milyen zenével találkoznak ilyen korukban.
Délután pedig a Szépművészeti Múzeum Baráti körének évzáró programján voltam, ahol szintén kaptunk zenei élményt, nem is akármilyet, nem is akármilyen helyen, a Román csarnokban, ami szintén fantasztikus volt.
Szeretem az ilyen élménydús hétvégéket.
Hazafelé ma is elcsodálkoztam, hogy mennyi külföldi van a városban, sajnos sok részeg és hajléktalan is, ami kicsit ront az összképen.

Ünnepi vacsora egy szuper helyen

Elég sok ünnepelni való van így novemberben, első a Márton nap, aztán András és még szülinapos is van a családban, így kerestünk egy helyet, ahol megvacsorázhatnánk. Alap, hogy három igen mozgékony gyerekkel hol lehet enni. Azt hiszem megtaláltuk a legjobb megoldást.
 Erzsébeten, a Vak Varjú Csónakház ideálisnak bizonyult. A hely maga káprázatos a soroksári Duna mellett nagyon hangulatos. Sajnos mi már sötétben értünk oda, de így is nagyon szép volt a kivilágított part, a kis hajókkal, a csobogó vízzel.
Bent pedig az asztalunk a jól kialakított gyerekjátszó mellett volt, ahol a gyerekek jól érezték magukat, könnyen elérhetőek voltak, mi pedig aránylag nyugodtan vacsorázhattunk.
Ennyi kisbabát étteremben csak Londonban láttam, de itt megvan a lehetőség még a szoptatásra is, külön kialakított pelenkázó, szoptató fotellel. Mindenre figyeltek.
 Az ételek is fantasztikusak, a desszertek közül én már többször próbáltam  a császármorzsát a másik két étteremben is. Elmondhatom, hogy itt volt a legfinomabb, utánozhatatlan.
Nagyon jól éreztük magunkat, így ide még visszatérünk máskor is.
Mivel már sötét volt, így nem fotóztam, de ide még úgyis vissza kell jönni, majd akkor pótolom.

Eső, eső, eső...

Ma én mentem oviba a fiúkért az esőben. Ők az oviban esőben is kint vannak, ezért előbb össze kellett válogatnom a sok ázott ruhát, zoknit. Szerencsére találtunk szárazat, de ahogy kiértünk az volt az első, hogy kipróbálták a pocsolyákat, melyik a legmélyebb. Őket aztán nem zavarta az eső.
Végig kellett próbálni az összes útba eső pocsolyát. Mért szeretik a gyerekek ennyire a vizet?

Mici is érdeklődve figyelte a vizes ernyőt.

Tornázzunk

Pár éve már elkezdtem tornázni, mert éreztem, hogy nem vagyok valami jó formában. Sokat fájt a lábam, éjjelente zsibbadt is, szóval olyan öregesen kezdtem érezni magam. Szerencsére itt nálunk a KMO-ban indult egy egészségmegőrző torna, amit nekem találtak ki. Délelőttönként mozogtunk egy balett tanárnő segítségével, egy héten kétszer.
Sajnos a tavasszal történt valami, mert egyre nehezebben mozogtam, sokat fájt a lábam. Kértem beutalót a reumára, jó két hónap múlva be is jutottam. Ott írtak fel gyógytornát és masszázst.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen komoly gyógytorna van. Nagyon jó és hasznos, ezt szerintem mindenkinek meg kellene csinálni legalább egy évben egyszer. A masszírozás is nagyon jól esett, a torna pedig fantasztikusan jó. Így most ide járok, ja és ezért még fizetni sem kell.

Őszi szünet

Bedőltem én is a hirdetésnek, mint oly sokan, hogy az Állatkertbe az őszi szünetben a gyerekek 200 forintos jeggyel mehetnek és a nyugdíjasok is kedvezményt kapnak. Én még soha nem voltam ilyenkor, nem gondoltam, hogy ez ilyen sok embert megmozgat. Persze az is benne volt, hogy csak hétfőre jósoltak jó időt, ezért mindenki igyekezett ezen a napon menni. Hihetetlen tömeg fogadott, mikor odaértünk, nem sokkal nyitás után.
 Mi a Gundel étteremtől álltunk sorba, kezdetben még türelmesen, hogy egyszer majd csak bejutunk. Sajnos az Állatkert nem volt a helyzet magaslatán, a pénztárak közül csak kettő volt nyitva, aztán 10 -kor megnyitott  még egy és az akkor érkezők sokkal hamarabb bejutottak, mint mi, akik már egy órája álltunk ott.
Ja, és az ügyeskedők, akik simán beálltak valahová, mint ha ez lenne a természetes.
Végül bejutottunk, de az biztos, hogy többet ilyenkor nem megyünk.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, mi nagymamák pedig jól elfáradtunk és történt még egy rossz dolog, hogy a büfénél elhagytuk Benedek hátizsákját. A szomorú az egészben az, hogy egy kis vászon zsák volt, a kis rajzaival, egy Legó újsággal és néhány autóval. Neki nagyon fontos, másnak szinte értéktelen kincsekkel. Nem tudom kinek volt rá ilyen nagyon szüksége, de Benedek nagyon szomorúan ment haza és hiába telefonáltunk vissza, nem lett meg a zsák.

Nyárvégi napok Velencén /ősszel/

      Minden évben elcsodálkozom, hogy ilyen jó idő van így ősz végén, aztán megnézem a régi bejegyzéseket és kiderül, hogy már jó pár éve így van, csak megfeledkezünk róla. A mostani hét nekünk már őszi szünet volt, ezért lementünk kicsit a gyerekekkel, kihasználva a jó időt. Sajnos már hamar sötétedik és este azért fűteni is kellett, de nap közben nagyon élveztük a meleget és a napsütést.

     Egyszer már sikerült elmenni kirándulni is, ami nem egyszerű dolog 3 gyerekkel, de nagyon jól bírták. A tóhoz is lementünk, ahol még fürdőruhában is voltak, bár a víz már hideg volt.
Mi azért már téliesítünk, elpakoljuk a kertből a játékokat, ugrálót, bicikliket, mert egyszer csak hirtelen beköszönt a tél.  Amíg lehet azért kihasználjuk a szép napsütéses napokat. A virágok is egyre szebbek, ahogy a nagy hőségnek vége lett, csak az eső hiányzik, de Londonban már esik talán ide is ideér egyszer.

Évkezdet

Még csak most kezdődött el az év és máris itt vagyunk Mihály napnál. Nagyon gyorsan mennek a napok. Szerencsére a jó idő még tart, amit ki is használtunk, főleg Beáék sokat dolgoztak Velencén. Igyekszünk kicsit megújítani a kertet, hogy kicsit több hely legyen játszani a gyerekeknek.
Mindenki kivette a részét a munkából, még a gyerekek is örömmel segítettek, remélem meg is lesz az eredménye.
Én nagyon szeretek ilyenkor ősszel lemenni a tópartra, mikor már nincs tömeg, csak a nyugalom, meg a víz, de most idén eddig még nem volt rá időm. Remélem még lesz pár szép őszi nap.

 

Nyári emlékek

Hú, de hosszú volt a nyár és közben milyen gyorsan elment. Nekünk elég pörgős volt. Volt benne sok munka, kicsi nyaralás, 5 gyerekkel a tengerparton, ha ezt nyaralásnak lehet nevezni, aztán egy hét London. Itthon és kint is iskola, óvodakezdés sok sok problémával, de azért zajlik az élet és alapjában minden rendben is van körülöttünk.
most ismét beleláttam kicsit a londoni iskolás hétköznapokba. Mindenki nyugodt, a gyerekek vidáman mennek az iskolába, óvodába, ott semmi stressz.
Itthon még csak az óvodánál tartunk, majd kiderül hogy lesz tovább, egyelőre szuper. A legkisebb unokám is már megy, alig 9 hónaposan, hová sietnek ezek a gyereke?
Szóval várjuk az őszt, kicsit többet leszünk itthon, de azért még van teendő Velencén is. Reméljük lesz erőnk hozzá.

Végre együtt mind az öten

Kirándulás Kárpátalján

Régen készülünk egy ilyen kirándulásra, de a nehézségek, hogy útlevelet kell csináltatni, nehéz eljutni, eddig megakadályozták. Most adódott egy alkalom, ismerősök szervezték és így mi is betársultunk.
Vonattal, majd kocsival mentünk át a határon, odafelé elég simán ment. A kocsi, taxi a házig vitt, ahol már vártak minket. Kifogtuk a legmelegebb napot, ezért a délutánt, amit Beregszász megtekintésére szántunk, igencsak gyorsan befejeztük.  Sietve végigszaladtunk a látnivalókon, söröztünk, vásároltunk és siettünk haza, ahol a kertben már főtt a gulyás.
A gulyás isteni volt és az italok is, amiket mellé kaptunk.
Másnap már egy itteni busszal indultunk neki a hegyeknek. Most sem volt kegyesebb az idő. A szolyvai emlékparkban  koszorúztunk, aztán az Árpád -vonal mentén megnéztük a bunkereket, ahol végre a föld alatt jó hideg volt. Mire kijöttünk az eső is eleredt, de nem bántuk. Kosárból megebédeltünk, aztán indultunk tovább a Vereckei -hágóhoz. Vittünk mi is koszorút, elhelyeztük az emlékműnél és megcsodáltuk a környező hegyeket és a szép vadvirágokat, amik jóval nagyobbra nőnek itt, mint nálunk. Itt is csöpörgött kicsit az eső, de ez most kifejezetten jólesett.
Hazafelé még megálltunk egy kolostornál, ami nekem nagy élmény volt, talán utoljára Rigában láttam hasonlót. A harangozás is nagyon tetszett, amit a harangozó kézzel, lábbal, kb. fél óráig működtetett.
Este otthon ismét finom vacsora várt minket, én utána még besegítettem a háziaknak, leszedtem az érett sárgabarackot a fáról.
Másnap reggel Munkács várát néztük meg. Sok érdekes kiállítást láttunk, a Rákóczi családról, Kazinczy Ferencről és persze Munkácsi Mihályról is. A vár maga is érdekes, szépen felújított.
A környező utakra nincs szó, azt csak átélni lehet. Egyikőnk próbálta videóra venni, hogy mennyire zötyögött az autó, de az sem adja vissza igazán. Hússzal se nagyon lehetett menni, mindenhol por, tehenek sétálnak az út közepén, ez mind Munkács városában.
Délután még felmentünk a Sipot vízeséshez, ami méltán híres és látogatott, de az utak itt is hasonlóak.  A hegyek viszont minden nehézségért kárpótolnak. Nekem a kedvenceim a szénakazlak voltak, amiket csúcsosra építenek, nem úgy, mint nálunk. Este igazi finom szabolcsi töltött káposztát kaptunk és véget is ért ez az élményekkel és finomságokkal teli kirándulás. Másnap reggel, már saját autóval indultunk neki a határnak, ahol természetesen kipakoltattak minden gondosan berakott csomagot, ki is nyittatták, majd visszarakatták velünk. Ezen kívül minden rendben ment és szerencsésen hazaértünk.

Beregszász

A gulyás

Szolyvai hősök emlékparkja

A kis csapat

Egy szanatórium az erdő mélyén

A föld alatt

Ebéd kosárból

A Vereckei hágónál

Harangoznak a toronyban

Reggelire várva

Munkács vára

Itt született Munkácsi Mihály

Itt raboskodott Kazinczy

A Sipot vízesésnél

Nyárünnep zivatarba /egy esős nap tapasztalatai/

Az oviban a nyárünnep mindig ilyenkor van. Volt már sokfélében részem, mióta jelen vagyok itt, a Kispesti Waldorf oviban. Mostanra már nem csak mint pedagógus, hanem mint nagymama is érintett vagyok, szeptembertől már két unokám is ide fog járni. Az idei nyárünnep kicsit megtréfált minket.
A szülők ilyenkor egész nap készülnek, szépítik a kertet, építik a kincsekkel telerakott homokvárat, játékokat készítenek a gyerekeknek, hogy délután fél 5-kor, az ünneplőbe öltözött gyerekcsapat birtokba vehesse a nyár előtt még egy napra az ovit.
Idén is szépen gyülekeztek szülők, gyerekek, süteményes tálcákkal, ünneplős, izgatott gyerekekkel, várva, hogy beléphessenek a rózsakapun át az oviba. A kapu ki is nyílt és szinte abban a másodpercben leszakadt az ég. Hihetetlen eső zúdult az ünneplőkre.
Gyors megbeszélés után a program bent kezdődött, bábozással, sütizéssel, sűrű kitekintgetésekkel az udvarra, ahol csak nőtt a víz. Egy idő után néhány bátrabb szülő levette a gyerekéről az ünneplő cipőt és mezítláb, vagy gumicsizmában kiengedte a kertbe. Megkezdődött a kincskeresés. A kezdeti bátortalanság után mindenki kint volt a kertben. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek roppantul élvezték a helyzetet.
 A szülők, látva a gyerekek felszabadultságát kezdtek megnyugodni. Végül elmondhatom, hogy talán az eddigi legjobban sikerült nyárünnepnek lehettünk a részesei, ahol a tűzrakás ugyan most elmaradt, legalább idén nem riasztották a lakók a tűzoltókat, viszont volt helyette vízben futás, lovas akadálypályán, sárban ugrálás és sok egyéb.
A gyerekek számára mindenképpen emlékezetes marad, senki nem akart hazamenni a végén, a szülőkre pedig szerintem igencsak ráfér egy kis lazulás ilyen téren is.

Színházi élmény esővel

A napok óta tartó eső nem szegte kedvünket egy hétköznap délutáni színházlátogatásra. A Nemzeti Színház megtekintése is benne volt a programban, amit már többször láttunk, de azért voltak olyan új információk és helyszínek, amikkel eddig nem találkoztunk, pl. a jelmezraktár. Megtudtuk, hogy több ezer védett jelmezt is őriznek a színházban, amit persze nem is mutattak meg, pedig érdekes lett volna.
 A csillárt is láthattuk közelről és a működéséről is megtudtunk néhány érdekes információt.
Ez után kezdődött Hobo előadása egy kis teremben, a Kaszás Attila teremben. Mivel sikerült újból az első sorba ülnünk, ezért egészen közelről élvezhettük egy fantasztikus ember előadását az életéről, a megtett rögös útról, az átélt tragédiákról, néha könnyezve, néha kacagva, de végig nagy figyelemmel kísérve, amit elmondott versben, zenében egy nagyszerű ember és előadó.
Nagyon szép este volt.
Hazafelé még továbbra is zuhogott az eső és rengeteg tűzoltó, mentő, rendőrautó ment a Duna parton, itthon hallottuk csak a hírt a felborult hajóról és a szerencsétlenül járt emberekről.

A jelmezraktárban

A csillár a híres Swarovszki kristályokkal, most éppen felhúzva.

Majálison

A Kispesti Waldorf majális mindig ebben az időpontban van a Kós Károly téren. Most is izgultunk, hogy megússzuk eső nélkül, szerencsére sikerült. A gyerekek nagyon élvezték, hogy a bekerített részen szabadon, némi felügyelettel közlekedhettek. Főleg Marcira kellett figyelni, aki futó biciklijével őrült tempóban száguldozott a tömegben. Sok jó program volt, lehetett festeni, horgászni, különféle ügyességi játékok voltak. Nagyon jól éreztük magunkat, de jól el is fáradtunk. Mi csak 10-től 1-ig bírtuk, a többiek még maradtak kicsit, de a mi gyerekeinknek ennyi is elég volt.
Gyors ebéd a dédinél, aztán aludtak, mint a bunda.

Marci fest

Benedek is beállt festőnek

Buborékok

Ügyeskedni is lehetett