Kirándulás a Büdi tóhoz

Nem tudom igazából mi a neve, de ez a hely van legközelebb hozzánk és mindenki így hívja. Mióta nincs óvoda, itt szoktunk találkozni egy héten egyszer néhány családdal. 

 Amikor mi kiérünk reggel, még csak a kacsák és néhány futó jár erre, a többiek mindig később jönnek. Benedek ma egész úton fényképezett, tegnap kapott egy gépet, most azt próbálgatja. Itt minden gyerek el tud vonulni magában is, de játszani is lehet a többiekkel. Ma viszont nagyon hideg volt, vagy csak én öltöztem kicsit lazán, de nagyon fáztam. Mindenki otthonról hoz egy kis sütit, gyümölcsöt, az hamar elfogy és a gyerekek is örülnek egymásnak. Van víz, lehet fára mászni, biciklizni, labdázni. Szerencsére tömeg sincs, a futók is csak reggel jönnek. 

Ma jött egy család kiskutyával. Szerencsére a kutya nagyon jól bírta a gyűrődést, pedig rángatták rendesen. Gondolom már hozzá van szokva.  Hazafelé Misi elaludt a kocsiban és nagyon hosszan aludt még otthon is. Hiába, a jó levegő és a szél megtette hatását.

Egy mostani kedvenc

Sándor, József, Benedek, hozzatok már meleget!

Minden évben nagyon várjuk már ilyenkor a tavaszt.Normális időkben ez az tavaszi utazásunk időpontja. Általában Olaszországba, lehetőleg minél délebbre megyünk, hogy kicsit elébe menjünk a tavasznak.

 Ez most már a második év, amikor nem lehet menni. Sajnos már nem vagyunk túl fiatalok, ezért nem mondhatjuk, hogy nem baj, majd jövőre. Mert ki tudja mi lesz jövőre, vagy azután. Egyre kevesebb az időnk. Így aztán marad Velence, ami nem lenne baj, de nem akar jó idő lenni. Mindig azt hisszük, hogy tavaly ilyenkor bezzeg már jobb idő volt. Pedig dehogy, de hát a vágy ugye. 

Most Velencén is nagy a felfordulás, felújításba kezdünk, várjuk, hogy minél előbb el tudják kezdeni a fiúk. Tavaly ilyenkor, mikor bezárt az óvoda leköltöztünk Velencére és örültünk, hogy legalább van hová menni. Most már ez is kicsit kezd nehezen elviselhető lenni. Nehéz, hogy ennyire korlátozva van a mozgás és az állandó rettegés, hogy mi van, ha megfertőzzük a dédit, aki bár már 85 éves, de még nem kapott oltást.Amúgy a családból már csak ő nem volt beteg, de ezt nem akarom elkiabálni. Most már jó lenne, ha így is maradna. 

Tünetek

Igaza van annak, aki azt mondja, hogy ki kellene kapcsolnunk mindenféle hírcsatornát és csak élni az életünket nyugalomban. 

Az történt, hogy egyik nap a férjem úgy jött haza, hogy megy a hasa, másnap már nekem is és fájt a fejem, felment a vérnyomásom, ment a hasam stb. Pont aznap olvastam a facen Dr. Mangó Gabriella írását, hogy ha egy családban két embernek egyszerre vannak ezek a tünetei, az nagy valószínűséggel Covid.

Na, ettől egyből be is pánikoltunk rendesen. Persze én ettől csak rosszabbul leszek, mert az idegesség nem tesz jót a vérnyomásnak. Ez tartott úgy két napig. Mára már egész jól vagyunk, de bármi lehet, máskor is volt ilyen, de hát ugye a hírek. Egyre rosszabb a helyzet, egyre több a beteg. Ráadásul én már voltam is. 

Miért pont én?  Az oltásról is az összevissza hírek, mit fogadnak el külföldön és mit nem. Van aki azt mondja, hogy most nem ez a fontos, de igen is, hogy ez is fontos, nem a nyaralás miatt első sorban, hanem a család miatt. Nem mindegy, hogy mikor láthatjuk egymást legközelebb. Lassan egy éve, hogy nem találkoztunk és ez egy kisgyerek életében nagyon hosszú idő. Persze, beszélünk telefonon, de az nem ugyanaz. Ezért aztán én is várom az oltást, bár igazán nem is akarom, de mi van akkor, ha olyat ajánlanak, amivel nem lehet utazni. Sok itt a kérdés és nincs aki hitelesen válaszolni tudna rá.

Kikapcsolódásként egy kis kirándulás, ládázás

Szigorítások

Érdekes ez a járvány. Londonban hétfőtől végre kezdődhet az iskola, már nagyon várják, itt hétfőtől bezár.  Nem panaszkodhatunk, mert legalább eddig járhattak a kicsik óvodába, iskolába, nem úgy, mint a nagyok. Tegnap itt volt a három fiú, még szép idő is volt, ezért levittem őket a játszóra. Szerencsére még nem voltak sokan, bár volt egy iskolás csoport is. Jövő héttől majd meglátjuk. Kénytelenek lesznek a szülők a játszótérre vinni a gyerekeket, mert bezárni őket egy lakásba nem lehet. 

Még nem tudjuk, hogy az elsősnek milyen lesz a tanulás, lesz-e egyáltalán, mert Waldorf iskolába jár, ahol ugye nem használnak számítógépet, meg hasonló eszközöket. Majd csak kitalálunk valami érdekeset a számukra. Kb. egy hét, aztán lassan lehet menni Velencére, bár ott most nagy munkák kezdődnek, konyha felújításba kezdünk húsvét után. Izgi lesz.

 

Amikor megy a közös játék veszekedés nélkül

Még mindig Covid

 Minden nap megfogadom, hogy ma nem megyek közértbe, mert minden van itthon, a hűtőbe már nem fér semmi és mégis. Reggel felkelek, felöltözök és lemegyek a közértbe, vagy a piacra. Hogy miért?

Talán azért, mert máshová nem lehet menni. Én mint nyugdíjas, ugye elvileg itthon ülök, ha nem kérnek meg, hogy menjek el az óvodába, iskolába a gyerekekért, vagy ők nem jönnek hozzánk. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert itt van a közelemben legalább a fele családom.

 De ..Mi van azokkal, akik egyedül élnek, messze a családtól. Nekik az egyetlen lehetőségük, hogy lemennek a közértbe. Ennyi, és erre csak ma döbbentem rá.

Egyelőre még van óvoda, mától Benedek nem megy iskolába, mert egy tanárnő beteg lett, nem látni a kiutat ebből a helyzetből. Anyósom, aki 84 éves, nem érti, hogy miért nem mehetnek hozzá a dédunokák. Nem is bírja ki egy hétnél tovább, kiharcolja, hogy találkozzunk és mi belemegyünk. Ha esetleg elkap valamit akkor jöhet a lelkiismeret furdalás, de ha minden szabályt betartanánk, akkor már több mint egy éve nem találkozhatnánk. Neki már nincs ideje várni, mondja ő, így marad az izgalom.