Heniék Budapesten

Kedden szerencsésen megérkeztek Heniék. Már nagyon vártuk őket. Mindig meglep, hogy milyen jól emlékeznek mindenre, pedig egy évben csak jó esetben kétszer vannak itthon.
Nagyon készültek már találkozni Micikével, főleg Borka.Természetesen Benedek és Marci is nagyon várták már őket.
Most, hogy már nagyobbak, sokkal jobban kijönnek egymással, mint egy évvel ezelőtt. Nem volt nagy veszekedés akkor sem, mikor együtt mentünk a játszótérre.
Ma délelőtt elvonatoztunk a kastélyparkhoz és kimentünk a dédihez a temetőbe.Már 5 éve, hogy az anyukám elment. Hihetetlen. Nem találkozhatott egyik unokájával sem, pedig mennyire várta őket. Milyen boldog lenne, ha most látná a kis csapatot.
A temető után lementünk kicsit a Duna partra. Nagyon szép lenne maga a hely, ha nem lenne tele szeméttel. Szerencsénk volt, ma még nagyon szép idő volt. Még vannak terveink együtt, talán nem lesz nagyon rossz idő hozzá.

Unokázós

Ezen a héten sokszor mentem az oviba Benedekért. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt van a közelemben, tudok érte menni, van időnk választani, hogy hazasétáljunk, vagy busszal menjünk, ahogy ő szeretné. Nem kell rohanni, ha akar botot gyűjthet, nézelődhet, tudok igazodni a tempójához.
mennyire sokszor eszembe jut, hogy ez hogy zajlott, mikor a gyerekeimmel jártunk oviba. Eleve több mint egy óra volt az út oda és mindig rohantunk, vagy munkába, vagy haza. A nagymamák sokat segítettek, de mivel ők is még dolgoztak, ebben nem tudtak segíteni. Utólag is nagyon sajnálom ezért a gyerekeimet. Azért igyekeztünk jól kihasználni az utazással töltött időt is, rengeteget meséltem nekik. talán ezért is szeretnek olvasni most is.
Örülök, hogy az unokáimnak már ennyivel könnyebb és hogy tudok nekik segíteni. Ezért fontos, hogy a nagymamák tudjanak nyugdíjba menni időben, amikor még szükség van rájuk.

Téli Balaton

Mi, ugye a Velencei tóhoz járunk, mert ott van telkünk. A Balaton mint olyan, csak ritkán jön szóba, de tavaly télen elhatároztam, hogy idén mindenképpen lemegyek télen, mert olyan szép képeket láttam a befagyott tóról, ami igazán megfogott. Persze ez idén sem jött össze, mert mire sikerült lejutni már kiolvadt a jég, vagy lehet hogy nem is volt befagyva igazán.
No de sebaj, azért a kedvünket nem vette el, mert így is szép volt. Ami nekem a legvonzóbb volt benne, hogy nem volt tömeg. Alig páran sétáltunk a verőfényes napsütésben, a 10 fok körüli kora tavaszi időben.
Boglárt választottuk, mert ott közel a part és még kirándulni is lehet a kilátóhoz. Nem csalódtunk, bár számomra a Balaton mindig kicsit lepusztultnak tűnik. Sok mindenen lehetne változtatni, de talán majd egyszer rájönnek az illetékesek is. Azért sok szép és új dolgot is láttunk, de még van javítani való.

Azért még láttunk egy kis jeget rajta

A kikötőben

Távolban a kilátó

fent a dombon

Milyen békés

A régi temető

És az új

Egy újdonság, ami nagyon hangulatosnak tűnik

Utazások a föld körül 15 /Utolsó nap, hazautazás/

Július 16 Byalistoc
Reggel még nagy nyugalom van az épületben, mikor felébredünk. Bevásárolunk, megreggelizünk, összepakolunk, leadjuk a csomagokat a portán és elindulunk felfedezni a várost.
 Kicsit hűvös, szeles idő fogad, de legalább nem esik az eső.Egészen kihaltnak tűnik a belváros, persze megint hét vége van, talán azért. Aztán lassan éled az utca, nyitnak a kávézók, a boltok, igaz csak lassan, nem nagy lelkesedéssel pakolják a székeket, asztalokat. Nincs is sok értelme, mert esni kezd, hol esik, hol eláll, de nincs hűvös. Megnézzük a nevezetességeket, egy templomot, a kastélyparkot, a kastélyba már nem megyünk be. Találunk egy kis piacot és egy egy nagyobb áruházat, még néhány fontos dolgot beszerzünk a hazaútra. Délre már eléggé elfáradunk. Az állomásnál egy nagy bevásárlóközpont Kauffmann, itt ebédelünk. A legjobban ezeket az önkiszolgáló éttermeket szeretjük, mert itt legalább látjuk, hogy mit is szeretnénk enni, nem ér túl nagy meglepetés a választásnál.
Kapunk egy tányért, azt teszünk rá amit szeretnénk, aztán az egészet lemérik. Így korrekt.
Még kicsit vásárolgatunk, aztán összeszedjük a csomagjainkat és elindulnánk, de addigra annyira esik, hogy kicsit várnunk kell.
Az állomáson már kicsit türelmetlenül várjuk a vonatot, ez az utolsó nap, már jó volna otthon lenni.
Szerencsére megjön a vonat, van rajta büfékocsi is, így kávézunk, sörözünk, megesszük a szendvicsünket.
Eddig tart a jó világ, mert persze azon a vonaton, amivel Pestig jövünk, már se kávé, se büfé, se semmi. Még jó, hogy egy ágyunk van, így hát alszunk.
Reggel már közel a határhoz ébredünk, állunk az ablakban, nézzük a szép Dunakanyart, aztán lassan begördülünk a Nyugatiba. Megérkezünk. Ez a hosszú utazás is véget ér, jó újra itthon.

Az ovi, aminek az épületében aludtunk

Egy templom a sok közül

A kastély gyönyörű parkja

A város központja szép házakkal