2016. július 27., szerda

A londoni parkok

Egy játszótér, ahol minden korosztály talál magának játékot


csak egy sima hét végi sütögetés a parkban

A mi egyik titkos kertünk




Bizonyos részeken meghagyják az eredeti növényzetet


Itt így ültetnek fát


Nem tudok nem írni erről, mert mióta hazajöttem, csak ez foglalkoztat, hogy ami ott működik, az itt miért nem. Pl. itthon miért nem lehet bezárni éjszakára a játszótereket, ha már a takarításra nem futja, hogy a gyerekek reggel ne találjanak a homokozóban drogos tűt, vagy csak egyszerűen cigarettacsikkeket. Nagyon irigylem az angol gyerekeket azért a végtelen szabadságért, amit kint láttam. A parkok óriásiak, mindenféle korosztálynak való, mindenféle játéklehetőséggel felszerelve, rendben tartva, a játszótereken kívül pedig minden lehetőség megvan a sportolásra, vagy csak egyszerűen a kerékpározásra, sétára, ki mit szeretne. Hét végére a parkok benépesednek, vannak erre kijelölt helyek, ahol lehet közösen sütögetni és hihetetlen, de ezt ki is használják. Persze ott is szétszórják a szemetet, de az másnapra már hipp-hopp eltűnik, ja és rongálást pl. sehol sem láttam.
Ezek mellet még vannak a kis kertek, ahol gyönyörű virágok nyílnak és persze ezeket is bárki használhatja, akár úgy is, hogy ott tartja a szülinapját a gyereknek. Ilyenkor csak körbekerítenek egy kis füves részt és ott gyülekeznek, piknikeznek. Mennyivel jobb, mint itthon a játszóház, vagy a Mac Donaldsos szülinapok. És még a lakást sem kell utána takarítani.
Ott az is szokás, hogy amikor megérkeznek a játszótérre, vagy a parkba, egyből ledobják a cipőt, sokszor a ruhát is, hogy minél szabadabban tudjanak játszani a gyerekek, mindenki leül a fűbe, vagy egyszerűen csak a dombra, sokkal lazábbak, mint mi.
Itt ma is furán néztek rám, mikor levettük a cipőt a játszótéren, egy anyuka még azért is rászólt az alig két éves kislányára, hogy ne a szandáljára szórja a homokot, mert most takarította le. Szerencsére nálunk is vannak már, akik kicsit lazábbak, nem szólnak mindenért rá a gyerekre, de még mindig kevesen vagyunk. Pedig egy kisgyereknek a sok kötöttség után nagyon nagy szüksége lenne arra, hogy legyen olyan idő a napjában, amikor nem kell szólni rá, hanem szabadon azt csinálhat, amit akar. Ez most egy kicsit hosszúra sikerült, de még nagyon sokat tudnék írni erről.

2016. július 25., hétfő

Levendulaexpresszel Tihanyba /Ez már egy régebbi történet, de mivel most lettek hozzá képek, csak most töltöttem fel/







Régóta tervezzük a nosztalgia vonatozást, mert a családban nagy kedvenc a vonat és a legkisebb, Benedek is rajong a vonatokért. Nagyon korán kellett hozzá kelni, reggel 7-kor már indultunk a Nyugati pályaudvarról. Már itt nagy élmény volt a Nohab, amit közelről megcsodáltunk. A vonat kényelmes, kellemes utazást biztosított, ahogy végigszáguldott az állomásokon és nem állt meg csak néhány helyen. Szerencsére a lehúzott ablakokkal a meleg is elviselhető volt.
11 órára már Balatonfüreden voltunk. A Balaton most is elvarázsolt, nagyon tetszett a nyüzsgés, a szép part, a kikötő. Kicsit várni kellett, innen busszal mentünk el Tihanyba.
Eredetileg levendulaszüretre ment a busz, de a tömeg, a meleg elvette a kedvünket, ezért inkább ebédelni mentünk.
A már ismert étterembe mentünk, ami most sem okozott csalódást. bár sokan voltak, de a főnök senkit nem küldött el, igyekezett helyet keresni és hamarosan mindenki ebédhez jutott. Nem nagy a választék, de igazi finomságok szerepeltek az étlapon. Bea ragaszkodott a füstölt pisztránghoz kovászos uborkával és nem is csalódott. A sör és a limonádék is nagyon finomak voltak, minden nagyon jó volt, a hely varázsa pedig most is megfogott. Remélem még sikerül ide visszatérnünk. sajnos az idő arra kevés volt, hogy fürödjünk is a Balatonban, pedig nagyon meleg volt, de talán majd legközelebb. Egy finom fagyi azért még belefért a füredi korzón.Füred nagy meglepetés volt egyébként is, mert már régen jártam itt és azóta nagy fejlődésen ment keresztül. Ide még vissza kell jönnünk hamarosan. 









A hazafelé út kicsit izgalmasra sikeredett, éppen hogy elértük a hajót vissza Füredre, de sikerült és hazavonatoztunk. Jó későn, de sok szép élménnyel értünk be a Nyugatiba este 9 után és igyekeztünk haza nézni a meccset.

2016. július 21., csütörtök

Unokákkal Londonban

Aránylag hosszú időt, majdnem egy egész hónapot töltöttem Londonban, ami már azért is nagyon izgalmas volt, mert egyedül kellett kimennem. Mondanom sem kell, hogy a nyelvet nem beszélem, de már többször jártam kint és pontos útmutatást kaptam, de azért kicsit izgultam.
Az út sem volt éppen zökkenőmentes, mert mikor kiértünk a reptérre láttuk, hogy a gép két órás késéssel fog indulni. Azt hittem, hogy ez egy vicc, de nem, sajnos így volt. Így aztán sikerült jól megismernem a várót, megnézegettem az üzleteket, szerencsére éppen whisky kóstoló volt, ittam gyorsan egy pohárral, szerencsére csak picit adnak és várakoztam.
Mikor végre letelt a két óra, akkor már ment minden gyorsan. Leszállva a repülőről csak mentem a tömeg után. Ami már többször is meglepett, hogy itt, ha tanácstalan embert látnak, egyből ott terem valaki és megkérdezi, hogy segíthet -e. Nagyon segítőkészek.
Eljutottam a vonathoz, megvettem a jegyet és a vonatról leszállva pedig már vártak rám Heni és Borka.
Az idő viszont nem volt valami barátságos, jó ha 15 fok volt, én pedig jöttem a 35fok-ból. nem volt kellemes és ez tartott néhány napig.
Kint főleg csak játszótereken és parkokban jártam, amit egy három éves kisgyerekkel lehetett.
A parkok, az egy külön téma, erről majd legközelebb külön írok, de volt egy nagyon jó élményem. A közeli parkban, ami kb. akkora, mint a Margit sziget, a Ramadán végén rendeztek egy ünnepet. Ezen a részen sok a muszlim, feketék, arabok, indiaiak, mindenféle színű és kinézetű emberek. A ramadán vége nagy ünnep, ilyenkor új ruhát kell venni és abban kell menni az ünnepre. Számomra csodálatos élmény volt az a sokféle ember, szebbnél szebb ruhákba öltözve, mindenki boldog, ünnepel, sütögettek, a gyerekek szaladgáltak, nagyon szép volt. Sehol egy hangos szó, veszekedés, persze ők nem isznak alkoholt, talán azért?
Egyébként míg kint voltam soha semmi konfliktus nem volt, mindenki kedves, barátságos volt akivel találkoztunk.
folyt. köv.